A nézők a munkásosztály tagjai, Edinburgh különböző kerületeiből. Számításaim szerint az emberek fele kórosan elhízott, a másik fele is érintett, talán tíz olyan embert látok a több százas tömegben, akik életkorukhoz képest egészségesnek és sportosnak tekinthetőek. Sokan flitteres estélyiben, mások munkásruhában, edzőruhában, zokni ráhúzva a melegítőre, sok hölgynek műszempilla és felfújt, botoxolt száj, ez most nagyon megy itt.
A gyerekek között is sokan ducik, a táncedzők is nagyon termetesek, láthatóan a modern élelmiszeripar és az egészségtelen életmód kombó hozza a számokat, Béláim!
Éppen azon gondolkodom, ha már itt vagyok, tudok fejben melózni, mi is legyen a következő cikk a Népszavának, melyik érdekes sztorival folytatódjon a folyam?
Kicsit fáradt vagyok, éppen most ért véget az odüsszeia az autószerelővel, aki jó pár nap múlva adta vissza a kocsinkat a sikeres műszaki után. Közben elestem a bicajommal, mikor éjjel mentem hozzá (nyilván lámpa nélkül...) egy szomszédos városba, akkorát pereceltem... Ki kellett cserélni a két kereket is, nem vette fel napokig a telefont, majd ma mondta, hogy vihetem a tragacsot, 600 fontot kellett leszurkolnom érte. Most már nyugodtabb vagyok, a pénzkiadás nagyon nem hiányzott, de ez van, a kocsi kellett nagyon, így is elbuktam egy tetős munkát, mert nem tudtam kimenni terepre a gépjármű hiányában, szóval most már jó.
A táncelőadás este hétkor kezdődött, én hét előtt 1 perccel parkoltam le a hihetetlenül zsúfolt utcán, egy zsákutca szájához.
Boldog vagyok, lehet, hosszú volt ez a hét, de legalább ide időben megjöttem, a kocsit egy nagyon pöpec helyre sikerült parkolni, mert nem lóg ki a feneke az útra, több száz ember olyan ügyetlenül kénytelen parkolni a szűk kis közben, hogy ihajj!
A teremben állok, nézem a tömeget, gondolkodom, hogy mi legyen a következő sztori, mikor a feleségem mellém lép.
– Valér, Leanne késik, most hívott!
– Komolyan?
– Igen, képzeld, az van, hogy ők is késtek, de most befutottak, viszont a kapkodásban összetört egy kocsit az utcán a furgonjával!
– Rettenetes, szegény nő, huhh... Nagyon fáradt lehet... Hol van?
– Kinn sír, Valér, mikor kiszállt, akkor látta, az a mi kocsink volt!
