„Én leszek a következő polgármester, ezt meg is mondtam János bácsinak” – jelenti ki határozottan a kilencéves Tamara. A világosbarna, hosszú hajú, negyedikes kislányt két éve vették fel a programba. „Imádok jó jegyeket kapni és mindenben az első lenni. Kedvencem a matek és a testnevelés, főként az úszást és az íjászatot szeretem" - mondja lapunknak. Barbara, az édesanyja pedagógus végzettségű, grafikusként dolgozik, jelenleg az ő fizetéséből él az öttagú család. „Tamara ikertestvére, Milán sportolni szeret, pingpongozik a felnőtt ligában, a bátyjuk hat évvel idősebb, Dombóvárra jár középiskolába, informatikusnak készül. A férjem vendéglátós, de a Covid-járvány idején elveszítette az állását, évek óta egy fizetésből élünk, talán most sikerül majd elhelyezkednie. Három éve költöztünk Sásdra, egy régi parasztházat újítottunk fel, amennyire tudtuk, de szigetelésre már nem futotta. Amit lehet, itthon főzök, sütök, de a tízóraira mellé nem tudunk innivalókat és csokikat adni a gyerekeknek. Karácsonykor egy-egy ajándékot kapnak, tudják, hogy nem telik többre, szóval szerényen élünk” – meséli az anyuka.
Tamara kiskora óta céltudatos típus, mindenből kitűnő tanuló, matek-, nyelvtan- és olvasásversenyek állandó résztvevője – mindezt önszántából. Jövőre nyolcosztályos gimnáziumba akar menni Dombóvárra. „Óriási segítség nekünk ez az ösztöndíj, mert a lányom sok különórára jár, kézilabda, pingpong, fuvola, íjászat, a versenyek miatt sokat kell utazni is. Belülről hajtja valami, nem mi, mindenből a legjobb akar lenni ” – magyarázza Barbara. „Ügyvéd vagy politikus leszek, én vagyok Dr. Szöszi, barna hajjal” – mondja mosolyogva Tamara, akinek ha sok pénze lenne, egy laminált íjat és egy fuvolát venne magának, cukrokat az osztálytársainak és a testvéreinek, a szüleinek meg ,,bármit, amit kinéznek a boltban”.
Kinga 18 éves, Egerben gimnazista, tavasszal érettségizik, és programtervező-informatika szakra fog jelentkezni, valószínűleg az ELTE-re. Olyan szerény és elégedett, hogy percekig gondolkozik, mit venne magának, ha kapna százezer forintot. Végül egy többhetes olaszoroszági utazás mellett dönt. Az ösztöndíjprogramnak tíz éve résztvevője, akkor pedagógus anyukájának éppen nem volt munkája, és az osztályfőnök szólt nekik erről a lehetőségről. „Egy olyan alapítványi gimnáziumba járok, aminek nyelvi előkészítő éve volt, akkor meglett az angol középfokú nyelvvizsgám, most az olaszra készülök. A tandíjat az ösztöndíjból fizetjük, és egy laptopra gyűjtök. Volt, hogy ruhát, könyveket is az ösztöndíjból tudtunk venni. Mindig jó tanuló voltam, általánosban ki is lógtam emiatt a sorból, nem voltam menő. A gimiben vannak kitűnő tanulók, de van, akinek sokat kell ezért tanulnia. Végzősként én is órákat tanulok, de eddig simán ment mindig az ötös átlag. Szerintem nem kellene senkinek szégyellnie, hogy ha kevesebb a pénze. Nem érzem, hogy hiányzik valami. Mondjuk, ha nem kapnám az ösztöndíjat, akkor nem tudnék kézimunkázni, fonalat venni. Horgolni, kötni szoktam plüssöket meg ruhákat is magamnak, és szeretnék varrni is megtanulni” – meséli Kinga.
*
27 éve alapította rászoruló, tehetséges fiatalok számára tanulmányiösztöndíj-programját a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat, az akkor még MKB Bankkal (most már MBH) együtt. Jelenleg 150 diákot támogatnak havonta 50 ezer forinttal. A programba azok jelentkezhetnek, akik az általános iskola első és második osztályát befejezték, tanulmányi átlaguk 4,5 fölött van, és családjukban az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg az 55 ezer forintot. A jó tanulmányi eredmény megőrzése esetén a diákok egészen a (mester)diploma megszerzéséig kaphatják az ösztöndíjat.
„Kétségebesett családok gyerekeit támogatjuk, akik nagyon nehezen tudnak megélni, de fontos számukra, hogy tehetséges gyerekük tanulhasson. Minden ösztöndíjasunkra nagyon büszkék vagyunk, tudjuk, milyen nehezített körülmények között teljesítenek kitűnően az iskolában. Tavalyelőtt végzett a programban az első pilóta, aki már a debreceni reptéren dolgozik, és tíz éve az első atomfizikus, aki Amerikában is ösztöndíjas lett” - nyilatkozta Edvi Péter, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat alapító-elnöke.
Általánosból a középiskolába kerüléskor van, hogy néhányan kiesnek a programból, előfordul az egyetemi évek alatt is. „Minden gyerek után szomorúan nézünk, de mivel százszoros a túljelentkezés, tudjuk, hogy egy hasonlóan rászoruló, tehetséges diák érkezik a helyükre, általában ugyanabból a régióból, hogy az országos lefedettség nagyjából kiegyenlített legyen. Mindig lesznek rászorulók, de az arány nem mindegy. Azt tapasztaljuk, hogy az utóbbi években már kiskorukban is a szakmákra koncentrálnak a gyerekek, most az informatika a legdivatosabb” – magyarázza az elnök.
