Ha a jövő évi magyarországi kilátásokat latolgatjuk, akkor minden szál a két esztendeje hibát hibára halmozó Nagy Mártonhoz vezet, aki az új esztendő első napjától azzal is megpróbálkozhat, hogy a kormányzati költségvetési és adópolitika felelőseként javítson a kiváló jegyektől mentes bizonyítványán. Amikor a miniszterelnök nem kevés bátorsággal, a 2025-ös év várható teljesítményét fantasztikusnak minősítette - a gomba módra megszaporodott sajtónyilatkozatai mindegyikében, - akkor egyértelműen az ezentúl gazdasági csúcsminiszterként funkcionáló egykori MNB-alelnök ma még rejtőzködő csodateremtő képességében bízhatott. Azon közgazdászéban, aki az éves miniszteri meghallgatásán a parlament gazdasági bizottsága előtt nem kevesebbet állított, mint hogy "az infláció a múlt, legyőztük és lent is maradt." Az uniós statisztikai adatok azonban korántsem tükrözik a magyar tárcavezető helyzetelemzésében rejlő optimizmust. A novemberben mért hazai 3,9 százalékos, évesített áremelkedési ütem 1,4 százalékkal magasabb volt az európai közösség országainak átlagánál, és a tagállamok rangsorában - a lengyelekkel holtversenyben - a negyedik leggyorsabb drágulás volt. Mértéke ráadásul az egyik hónapról a másikra még növekszik is. Egyébként páratlanul jó kondícióban lehet a fogyasztói árindex, mert annak ellenére, hogy már földre kényszerítették, a miniszter által is elismerten "megette a béreket" és az emberek azt érzik, hogy romlik az életszínvonaluk.
A jövő évi inflációs kilátások korántsem biztatóak, kedvező esetben is csak beragadhat az idei drágulás mértéke körül. Az MNB Inflációs jelentése 2025-ben a legjobb esetben 3,3 százalékra számít, de nem tartják elképzelhetetlennek, hogy a pénzromlás üteme akár a 4,1 százalékot is eléri. Ebben szerepet játszhat az ismét gyengélkedő magyar deviza árfolyamának meglehetősen bizonytalan alakulása is. Napjainkban 30 forinttal többet kell adni az euró egy egységéért, mint tavaly az esztendő végén. Ugyancsak egyértelműen gerjeszti az inflációt, hogy 2025-től bevezetik az inflációkövető adóemelést, amely érinti a regisztrációs és a gépjárműadót, az átírási illetéket, valamint az üzemanyagok és az alkoholtermékek jövedéki adóját is. Mivel az emelés nagyságát a 2024. júliusi infláció határozza meg, ami 4,1 százalékos volt, legalább ekkora lesz a drágulás mértéke. A dohánytermékek jövedéki adója 8 százalékkal nő, míg a cégautóadó 20 százalékkal emelkedik. S ez még csak a kezdet!
A lakásárak alakulását az inflációs statisztikák nem tartalmazzák, ezt a beruházásoknál számolják el. A jövőre várhatóan 10-20 százalékos drágulás meglehetősen Janus-arcú. A csoknál már bebizonyosodott, hogy a családtámogatásoknak áremelő hatásuk van. Az eladói oldal ráérez arra, hogy több elkölthető pénz van a piacon. Az újépítésű lakások árának növekedését viszont a statisztikusok a GDP bővüléseként számolják el. A költségvetés is abban érdekelt, hogy minél drágábban keljenek el az otthonok, mert ezzel növekednek az adóbevételek is. Nehéz évünk lesz!