Az a hír járja, hogy mindennek fölmegy az ára, de leginkább az asztali sóé – idézte elemzésének címében a legendás színész és bárd, Vlagyimir Viszockij dalát a Novaja Gazeta keddi számában a lap gazdasági szerkesztője. Dmitrij Prokofjev elemzésében azt járja körül: milyen hatással van az orosz gazdaságra a tartósan magas infláció, különösen azután, hogy a központi bank a várakozásokkal ellentétben a múlt héten nem emelte a 21 százalékos alapkamatot, már pedig annak éppen a 9 százalék körüli infláció fékezése lett volna a feladata. A 21 százalékos kamat persze így is orosz rekord, és a gazdasági szereplők már hónapokkal korábban panaszkodtak, hogy nem tudnak beruházni, mert nem képesek kigazdálkodni a hitelt, pedig akkor még jóval olcsóbb volt.
Elvira Nabiullina bankelnök sokáig következetesen ismételgette, szükség van a szigorú monetáris politikára, a további kamatemelésre annak érdekében, hogy csökkenjenek az inflációs várakozások, és minél előbb elérjék a 4 százalékos inflációs célt. Az év elején a központi bank ugyanis még úgy jelezte, hogy az áremelkedés idén nem fogja meghaladni ezt. Ehhez képest most ennek több mint a duplájánál járnak. Vezető orosz közgazdászok éppen ezért biztosak voltak benne, hogy december második felében újabb kamatemelés jön. Vita közöttük csak azon volt, 22 vagy 23 százalékosra nő-e az irányadó kamatláb, sőt, akadt, aki a 24 százalékot is lehetségesnek tartotta, hogy a magasabb költségek miatt még nehezebb legyen hitelt fölvenni. Ehelyett minden maradt a régiben. Az orosz központi bank most úgy látja, az eddigi szigorítással a jelentős áremelkedés és az erős belföldi kereslet ellenére is megvannak a feltételek a dezinflációs folyamat újraindulásához. A jegybank szerint ilyen dezinflációs tényező lehet, hogy a fiskális politika 2025-ben normális lesz. Vagyis amint a kormány abbahagyja a pénzosztást, az áremelkedés is lelassul – fordítja le ezt a Novaja Gazeta közgazdasági szerkesztője, és idézi Elvira Nabiullinát, miszerint februárban „vagy meggyőződnek arról, hogy a szigor elegendő, vagy visszatérnek a kamatláb emelésének kérdésére”.
A közeljövőt tekintve az lesz a döntő, hogy a gazdasági szereplők hogyan fogadják a központi bank álláspontját. Ha szerintük ez azt jelenti, hogy a bank csak szünetet tart, akkor a hitelezés fölfut: „gyorsan vegyél pénzt, mert később drágább lesz”, és ez persze újabb áremelkedéshez vezet. Ha viszont a gazdaság úgy dönt, hogy a központi bank föladta az önálló monetáris politikát, és mostantól a „költségvetés érdekében” cselekszik, akkor a mai infláció még alacsonynak is fog tűnni – hangsúlyozza Dmitrij Prokofjev, pedig az néhány területen, elsősorban az élelmiszereket illetően így is meghökkentő. Az újévi asztalra szánt étkek ára egy év alatt 11,4 százalékkal nőtt. A vaj 31, a tej és tejtermékek 21,1, a sajt 20, a kenyér és egyéb pékáru 15, a gyümölcs és zöldségtermékek kosara 48,4 százalékkal lett drágább az idén. Ekkora infláció húsz éve nem volt Oroszországban – jegyezte meg a Novaja Gazeta szakírója, és különösen veszélyesnek mondta, ha az az eshetőség válik valóra, hogy a vállalati hitelezés új lendületet kap, és további pénz kerül a gazdaságba, miközben a fogyasztási cikkek termelésében nincs növekedés.
A lettországi emigrációban működő Meduza is kiemelten foglalkozott az inflációval, és mindenekelőtt emlékeztetett rá, hogy a Kreml javíthatott volna a helyzeten, de nem tette. Az infláció növekedésének fő okai között ugyanis hatósági intézkedések állnak.
Az orosz-ukrán háború miatt földuzzasztott hadiipar mintegy négymillió embert foglalkoztat, az ő fizetésük 20-60 százalékkal emelkedett, ez a pluszpénz ráömlött a piacra, a kínálat viszont ennek a keresletnövekedésnek nem képes eleget tenni.
Egyebek közt azért sem, mert nagy a munkaerőhiány, részint demográfiai okokból, részint pedig a hadsereg létszámnövekedése miatt. A civil szférából 600 ezren mentek át a katonai termelésbe, sokan pedig a mozgósítás elől kivándoroltak, a The Bell szerint 700 ezer körül jár.
Az orosz gazdaságból körülbelül hárommillió munkavállaló hiányzik
– írja a Meduza egy egyetemi kutatás számításaira hivatkozva. A pénzbőséget fokozták az úgynevezett „költségvetési ösztönzőknek” hívott intézkedések is, amelyek káros hatására Elvira Nabiullina is figyelmeztetett: a jegybank hiába emeli az irányadó kamatlábat, hogy lehűtse a gazdaságot, ha a kormány a nullára csökkenti a hatást azzal, hogy kompenzálja a vállalkozásokat a növekvő költségeikért. Persze nem mindegyiket.
A Meduza évvégi szerkesztőségi gazdasági összefoglalójában kitér a szankciók hatására is.
Bár Vlagyimir Putyin azt hangoztatja, hogy ezekkel az intézkedésekkel a Nyugat nem ért el eredményt, valójában rendkívüli mértékben csökkent az orosz import.
Joe Biden amerikai elnöknek az a rendelete, amelynek alapján feketelistára kerülhet minden harmadik országbeli bank, ha kiderül, hogy segíti az orosz hadiipart, arra kényszerítette a vállalkozókat, hogy alternatív pénzátutalási módokat találjanak, és viseljék ennek költségeit. A moszkvai tőzsdét sújtó nyári szankciók megfosztották Oroszországot a dollárban és euróban folytatott devizakereskedelem lehetőségétől, és a szankcióknak tudható be az is, hogy az orosz rubel 2022 óta a legalacsonyabb szintre esett. Még nem is oly régen 73-74 rubelt kellett adni egy amerikai dollárért, most jó, ha alulról súrolja a 100-at. German Gref, a Szberbank elnöke pedig meg van győződve róla, hogy az amerikai valuta egy év múlva már 115 rubelbe fog kerülni.
Hogy az Ukrajna ellen vívott háború meddig folytatódik, ma még nem tudni. A jövő évi orosz költségvetésben mindenesetre rekordmennyiségű összeget, az összes kiadás több mint egyharmadát akarják a hadseregre és a biztonsági erőkre költeni. A bevételi oldalon adóemelések sorjáznak: egyebek között 20-ról 25 százalékra nő a vállalatok nyereségadója, havi 200 ezer rubel fölött progresszív személyi jövedelemadó lesz, emelkedik egy sor termék, köztük a benzin, a dohányáruk, a 18 foknál erősebb alkohol jövedéki adója, és persze lesznek különadók is.
