Ady Endre így kezdi A gyáva hatalmasok című versét: „Parancsolnak, de gyönge hittel, De elbánnak a komisz szeliddel. S ha vár a népség szépet tőlük, Van nekik mindig jó fagyos téljük.”
Ez az 1912-ben írt pár sor tisztán kifejezi azt a gyalázatot, ami az idén a gyermekvédelemben történt.
Február óta teljes bizonyossággal kijelenthető:
a magyar kormány semmibe veszi, kihasználja, felhasználja a gyerekeket, a legmagasabb szinten űzi a politikai pedofíliát.
Semmibe veszi, kihasználja, felhasználja a gyermekvédelemben dolgozókat, a legmagasabb szinten űzi a politikai bántalmazásukat.
Sorsfordító hónap volt: akkor derült ki, hogy Novák Katalin kegyelmet adott a bicskei gyermekotthon pedofil igazgatóját fedező, az Orbán-családhoz sok szálon kötődő, 3 év 4 hónap börtönre ítélt bűntársnak, és a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól is mentesítette őt. Az államfő ebbe belebukott, de hogy ő volt-e a történet főszereplője, azt nem árulta el. Elköszönt, magyarázatként annyit mondott: hibázott. Vitte magával az akkori igazságügyi minisztert is, hiszen Varga Juditnak is jóvá kellett hagynia a kegyelemről szóló határozatot. Balog Zoltán református püspök pedig bevallotta, ő kérte erre Novák Katalint, de a szikráját nem mutatta annak, hogy emiatt rosszul érezné magát, vagy a gyerekek felé irgalmat gyakorolna. Csak azon sajnálkozott, milyen sokat kellett várnia arra, hogy a saját hangján szólaljon meg, és különben is Isten előtt akart elszámolni.
Ennél többet nem tudtunk meg a gyalázatos történetről, és azóta sem érezte szükségét egyik szereplő sem, hogy elmondja a teljes igazságot, bocsánatot kérjen a gyerekektől, akik a bicskei otthonban élték át a borzalmakat.
A kormányt váratlanul érte a botrány. Azt hitte, pár nap alatt elcsendesedik, jön majd egy új téma, amivel foglalkoznak az emberek. De ezúttal nem ez történt.
Orbán Viktor próbálta kézbe venni az irányítást, először közösségi oldalán üzent, hogy a pedofil elkövetők számára nincs kegyelem, jogászkodás helyett tiszta helyzet kell, neki öt gyermeke és hat unokája van, ha valakik hozzájuk nyúlnának, az első gondolata az lenne, hogy félbe kell őket hasítani vagy miszlikbe kell vágni.
Akkor és azóta is ennyi telt tőle, illetve a két bűvös szó ismétlése: pedofília és üldözés.
Országos és nemzetközi szinten is elismert szakemberek, szervezetek jelentkeztek azonnal, szinte kiabáltak, hogy itt vannak, segítenek, megmondják mit és hogyan kellene változtatni annak érdekében, hogy jobb legyen a gyerekeknek.
Még csak válaszra sem méltatták őket, mert a kormányban ismét győzött a gőg, a kivagyiság, a fölényeskedés és az ostobaság.
Ez a dilettáns társaság, amelyik a gyerekvédelemmel eddig is csak a szükség szintjén foglalkozott, sebtiben alaptörvényt módosított, jogszabályt írt, fenyegetett, megalázott, megfélemlített. Meg is lett az eredmény.
A már addig is súlyos minőségi és mennyiségi létszámhiánnyal küzdő rendszerből a megalázóan alacsony fizetésért éjjel nappal dolgozók harmada kilépett. A gyerekek továbbra is embertelen körülmények között, penészes épületekben összezsúfolva élnek, felügyelet nélkül maradnak, sokan megszöknek. Legalább 300 kisbaba él kórházakban, mert nevelőszülők is alig vannak, és az otthonokban sincs hely számukra. A bajba került családok nem kapnak segítséget ahhoz, hogy könnyebb legyen számukra a gyereknevelés, a kiemelt gyerekeknek pedig esélyük sincs, hogy visszakerüljenek a szüleikhez.
A kormány tehát nem megoldotta, hanem barbár módon tovább rontott a helyzeten.
A gyerekeket közben biodíszletként használja, mert választóinak jól el lehet adni, ha mosolygós képek készülnek államtitkár bácsikat körbeálló gyerekekről, öltönyös nagyemberek rúgást imitálnak egy fotó kedvéért, szalagot vágnak át egy kifestett épület előtt, SNI-s gyerekekkel pózol az államfő, vagy őrkutyaként vicsorognak a nem fideszes ajándékozóra karácsony előtt.
Szívtelenek, embertelenek és ostobák.
Mert „Óh, nagy dolga a dolgosoknak Milyen kevés a hatalmasoknak. Nagy pulyaságban milyen gyávák S mégis a mi erőnket kivánják.”