Először csak rossz viccnek, ízetlen és udvariatlan megjegyzésnek tekintettem, hogy Donald Trump szerint Kanada lehetne az USA 51. tagállama: „Sok kanadai szeretné, ha Kanada az 51. állam lenne. Ezzel rengeteg adót és katonai védelmet spórolnának meg. Szerintem ez egy nagyszerű ötlet. 51. állam!!!” – így fogalmazott a frissen megválasztott amerikai elnök. Az ünnep előtt ennek nagy jelentőséget nem tulajdonítottam, besoroltam a felelőtlen trumpi nagyotmondások közé. Azért azt jó tudni, hogy egy esetleges egyesüléssel (beolvadással) az Amerikai Egyesült Államok a világ legnagyobb alapterületű országává lépne elő.
A második beszólás komolyabbnak tűnik, hiszen Trumpnak nemcsak Kanadára fáj a foga, hanem a Panamai Köztársaságra is, pontosabban az üzleti és katonai szempontból rendkívül fontos Panama-csatorna feletti felügyeleti/ellenőrzési jogára. (Megjegyzés: az Egyesült Államok 1999-ben egy 1977-ben, Jimmy Carter elnök idején aláírt szerződés értelmében átadta a vízi útvonal feletti ellenőrzés jogát a Panamai Köztársaságnak).
Trump ezúttal sem kertelt, szokása szerint ajtóstól rontott a házba: „a Panama által felszámított díjak nevetségesek, rendkívül igazságtalanok, különösen ismerve azt a rendkívüli nagylelkűséget, amellyel Panamát megajándékoztuk. Ennek véget fogunk vetni. Az Egyesült Államoknak nagy és jogos érdeke a Panama-csatorna biztonságos, hatékony és megbízható működése". Trumpot szemmel láthatóan nem zavarja egy megkötött szerződés érvényessége és hatálya, neki csak az a fontos, hogy a térségben az USA befolyása növekedjék, mások érdekei nem nagyon foglalkoztatják.
A négy és félmilliós Panamai Köztársaság bruttó hazai termékének (GDP) jelentős hányadát képezi a csatornahasználati díjból származó bevétel. Trump kirohanását így nem hagyhatta szó nélkül a panamai elnök. Nem hajlandó alkudozni a megválasztott USA-vezetővel, és visszautasította azt a felvetést, hogy a jövőben Washington gyakorolja a csatorna feletti ellenőrzést: „a Panama-csatorna és környékének minden négyzetmétere Panamához tartozik, és továbbra is Panamához fog tartozni. Országunk szuverenitása és függetlensége nem képezi vita tárgyát”. Hozzátette: ezt a felügyeleti jogot Kína és az Európai Unió sem gyakorolhatja. De nincs könnyű helyzetben a panamai politikai vezetés, az USA-val nyíltan ujjat húzni kockázatos lépés.
Én naiv azt hittem, hogy ezzel vége a trumpi ámokfutásnak, de nem. „Karácsonyi ajándékként” a sárgahajú elnök egy őrült – igaz, általa már korábban favorizált - ötlettel állt elő: „a nemzetbiztonság és a világ szabadsága érdekében az Egyesült Államok úgy véli, hogy Grönland birtoklása és ellenőrzése feltétlenül szükséges”. Ez már döfi, Kanada és Panama után - a Magyarországnál huszonháromszor nagyobb – Grönland került terítékre, amely 600 éve Dániához tartozó, de részleges autonómiával is rendelkező felségterület. Az USA megválasztott elnöke arról persze nem beszélt, hogy a hatalmas sziget még feltáratlan nyersanyagbázisokban igen gazdag. Trump tehát ismét vételi szándékot jelentett be, amelyet a sziget és Dánia vezetése azonnal visszautasított.
Bonyolítja a helyzetet, hogy Dánia a NATO-alapítók közé tartozik, sőt a kis skandináv ország a megbízható tagállamok közé sorolható. Ezt igazolja, hogy 2009 és 2014 között Dánia főtitkárt (Anders Fogh Rasmussen) adhatott a katonai szövetségnek. Troels Lund Poulsen dán védelmi miniszter 2024. december 24-én jelentette be, hogy országa jelentősen növeli a Grönland védelmét szolgáló katonai kiadásokat. Grönland tehát nagyon értékes – Dániának is.
Korrigálok, nincs szó itt ámokfutásról. Az újonnan megválasztott elnök - kihasználva a világpolitika pillanatnyi helyzete által kínált lehetőséget – agresszív üzletemberként lép fel, mivel a piacok újrafelosztását észleli. Ha Oroszország fegyverrel szerezhet területeket, ha Kína katonai fenyegetéssel tarthatja sakkban Tajvant, akkor az USA miért ne gondolhatná, hogy gyarapítani kell az ország méretét és befolyását? Természetesen nem fegyverrel, hiszen „köztudott”, hogy az Amerikai Egyesült Államok a világbéke rendíthetetlen híve és őre.
Trump a racionalitásra, a biztonságra és a világ szabadságára hivatkozott, amikor - szerinte – visszautasíthatatlan ajánlatait megtette. Az USA megválasztott elnöke féktelen businessman, és tapasztalatból tudja, hogy az üzletfelek sokkolásával - sajnos - lehet eredményeket elérni. Megbotránkoztatóan nyers politikai kezdeményezéseitől a fél világ ledermedt, nem csak az érintettek (Kanada, Dánia, Panama). Trump nem felelős államférfiként viselkedik, hanem az „USA Zártkörűen Működő Részvénytársaság” elnök-vezérigazgatójaként. Az üzleti hasznon túli osztalék neve: hatalom.
Donald Trump és a magyar kormányfő között kialakult barátság nem a véletlen műve.
A szerző közgazdász, a DK országgyűlési képviselője.