Sulyok Tamás eddig pontosan ugyanúgy viselkedett, mint egykori elődje, Schmitt Pál, a kormány motorja, engedelmes golyóstolla. Újév előtt viszont visszadobott két törvényt is az Országgyűlésnek, melyekkel szemben jogtechnikai kifogásai voltak. Mindkettő egy-egy nemzetközi egyezmény törvényben való kihirdetéséről szól.
A jogtechnikai probléma az volt, hogy a zárószavazás keretében az egyik törvényben 197 oldal, míg a másik esetében 860 oldal módosítása történt. Vagyis a zárószavazáson érdemben és koncepcionálisan átírták a törvényeket. Olyan módosítókkal, amelyek a szavazást megelőzően nem voltak a törvényalkotás asztalán. Annak ellenére, hogy nemzetközi egyezmények kihirdetése keretében nem lehet eltérni az eredeti szövegtől.
Viszont ez a jogalkotási trükközés nem újdonság. A Fidesz 2010-2014 között lényegében az összes törvényt ugyanezzel a módszerrel alkotta meg. Ezek közül néhány, a teljesség igénye nélkül. Ezeket ugyanúgy átírták a zárószavazás keretében, és nem azzal a tartalommal fogadták el, amely a jogalkotási folyamat végére kialakult: az Alaptörvény; az alkotmánybírósági törvény; a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvény; a bírák jogállásáról szóló törvény; az ügyészségi törvény; a köztársasági elnök jogállásáról szóló törvény; a szabálysértési törvény; a választási eljárásról szóló törvény; a népszavazásról szóló törvény; az Országgyűlésről szóló törvény; az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvény; az önkormányzati törvény; az adó- és vámhivatalról szóló törvény; az államháztartásról szóló törvény; a Nemzeti Bankról szóló törvény; az Állami Számvevőszékről szóló törvény; a Magyarország pénzügyi stabilitásáról szóló törvény; a nemzeti vagyonról szóló törvény; a Médiatörvény; a katasztrófavédelmi törvény; a honvédelmi törvény; a szakképzési törvény; a köznevelési törvény; a felsőoktatási törvény; a jogalkotási törvény; a Polgári törvénykönyv; az egyesülési jogról, valamint a civil szervezetekről szóló törvény; a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről szóló törvény; az alapvető jogok biztosáról szóló törvény. És még jó néhány másik.
Ezekkel pontosan ugyanaz történt a jogalkotás során, mint amit most Sulyok Tamás észlelt. A zárószavazás keretében ezeket ugyanúgy átírták, mint azt a kettőt, amelyek most fennakadtak a szűrőn. Az pedig különösen súlyos öngól, hogy a jogalkotási törvény megalkotása önmaga feltételeinek sem felelt meg.
Mindezek a törvények, lévén a rendszer legfontosabb fogaskerekei, önmagukban is, de együttesen főleg az államszervezet demokratikus működésének súlyos zavarát okozzák. E sorok írója ezért már több alkalommal is az Alkotmánybírsághoz fordult, de rendre elutasítás lett a vége. Az indok egészen abszurd, egyben banális: a jogszabályok hatályosságának vizsgálata nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe. (Hanem kiébe tartozik?) Igaz, semmilyen érvvel, jogszabályi háttérrel nem tudták megindokolni az álláspontjukat.
Ennek azért is kardinális a jelentősége, mert volt eset, amelyiknek éppen Sulyok Tamás volt az előadó bírája. Tehát testközelből találkozott és szembesült ezzel a jogkérdéssel, de nem foglalkozott vele, lesöpörte az asztalról.
Ezek olyan súlyos jogsérelmek, hogy álláspontom szerint nem voltak jogszerűek a választások sem 2014 óta, hiszen egyik mögött sem volt alkotmányosan legitim norma. Márpedig csak egy minden tekintetben jogszerű választás legitimálhat és legalizálhat egy államhatalmi berendezkedést. Ha a választások alapjául szolgáló normák nem jogszerűek ugyanis, akkor az egész állami működés nem jogszerű.
Azt pedig csak költői kérdésként teszem fel, hogy ugyanez a jogsértő jogalkotás miért nem zavarta Sulyok Tamást sem az alkotmánybírósági törvény kapcsán - amely sok éven keresztül meghatározta szakmai ténykedését -, sem pedig a köztársasági elnök jogállásáról szóló törvény vonatkozásában? Ezek a törvények pontosan ugyanabból a sebből véreznek, mint amelyre most rámutatott.
Meggyőződésem szerint habár ezeket annak ellenére évekkel ezelőtt kihirdették, hogy nem feleltek meg a jogalkotási szabályoknak, még utólag is kérhetne velük szemben alkotmányossági normakontrollt. Ezt a jogát semmi sem zárja ki, különösen, hogy az Alaptörvény szerint is a köztársasági elnök őrködik az államszervezet demokratikus működése felett. Az időmúlás nem tette jogszerűvé azt, amit korábban jogellenesen kihirdettek, ellenkezőleg, a demokratikus működés őrzése keretében nem lehet különbséget tenni törvény és törvény között azon az alapon, hogy mikor alkották meg. Pláne, ha ugyanabban a betegségben szenvednek.
Sulyok Tamást 2024. február 26-án választották meg a köztársasági elnöki tisztségre, de az Alkotmánybíróság elnöki tisztségéről csak március negyedikén mondott le. Ez így összeférhetetlen, mivel február 26. és március 4. között (még ha csak formálisan is) egyszerre volt alkotmánybírósági elnök és köztársasági elnök. Ő ennek kapcsán azt állította, hogy az alkotmánybírósági elnöki tisztét ekkor már nem gyakorolta - csakhogy az összeférhetetlenség kapcsán a tisztségek egyidejű fennállása a mérvadó, nem azok gyakorlása. Ez így egyértelműen alkotmányellenes, még akkor is, ha a köztársasági elnök jogállásáról szóló törvény - az alkotmányosságot felülírva - lényegében legalizálta és legitimizálta ezt az összeférhetetlenséget. Sulyok Tamás szemében ez sem volt aggályos.