Szilveszter éjszaka megjelent egy 312 oldalas Magyar Közlöny, benne 40 kormány- vagy miniszteri rendelettel, illetve kilenc kormányhatározattal – szúrta ki a 444.
Ebben a csomagban jött ki egy összetartozó kormányrendelet és egy kormányhatározat. Előbbi nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházássá nyilvánította Kecskeméten egy ipari park kialakítását és egy élelmiszeripari üzem megvalósítását az 5-ös főút és az északi elkerülő (445-ös főút) csomópontjánál. Az erre kijelölt ingatlanok összterülete 31,5 hektár, nagyrészt kivett építési terület és szántó. A kormányhatározattal az ingatlanok közül a termőföldeket beruházási célterületté nyilvánították.
Kecskemét szempontjából a legérdekesebb, hogy egy kormányrendeletnek betudhatóan a város területén megvalósuló ipari park kialakítása és az élelmiszeripari beruházás, valamint a kiszolgáló létesítmények megvalósítása kikerül a település kezéből, az ezzel kapcsolatos közigazgatási hatósági ügyek így nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűek lettek. A kérdés csak az: ez most Kecskemétnek fontos, vagy valaki másnak? Tudom, ostoba kérdés, az a valaki persze adózni fog, gyarapítja a várost, bevételt termel a közösségnek.
Közben pedig folytatódik az ígért csoda: nem változik semmi, pusztítjuk a termőföldjeinket, és az égvilágon senki sem szól ellene.
Főleg azok nem, akiknek dolguk lenne: tárcavezetők, társadalmi szervezetek, szövetségek, egyéb eltartottak. Persze, ha szólnának, nagy valószínűséggel nem lennének tovább ebben a kivételezett helyzetben. Ugyan felmérte-e már valaki, hogy a nem kis pályázati pénzekből korábban felépült hasonló intézmények közül a kötelező működési időszak lejártával mennyi van még talpon és csinálja azt, amire felvették a pénzt? És hányan vannak, akik ebből mást csinálnak, vagy már semmit? Mintha ennek felmérésére lenne a Magyar Államkincstár, mely intézmény a hazai beruházások, vagyonok leltárfelelőse is.
Az országot vezető kft., azaz a korlátlanul felelőtlen társaság úgy gondolkodhatott, hogy a pezsgőgőzös éjszakában megint kiadhat valamit, mondjuk egy a megvalósításában főispáni koordinációval felügyelt rendeletet. Másnap még kótyagosak az emberek, érdekli is őket, hogyan indul az év. Kár, hogy nem mindenki iszik alkoholt, ezzel is gyengítve a magyar borászat és a lepárló vállalkozások jövedelmezőségét. Nagy hiba.
A szerző agrármérnök.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
