Azt állította Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója (a Portfoliónak adott interjújában), hogy „Magyarország nem vált hadviselő féllé, nem vesz részt a gazdasági hidegháborúban, ebből a pozícióból pedig fölépült egy régiós kulcsállami szerep a nemzetközi politikában. Ennek következtében hazánk a háború utáni rend meghatározó szereplőjévé válhat, amit kézzelfogható gazdasági lehetőségekre lehet beváltani”.
Ezzel szemben a tény az, hogy nemcsak Magyarország nem vált hadviselő féllé az ukrajnai háborúban, hanem senki más sem (Észak-Koreát kivéve). A gazdasági hidegháborúban viszont mi is részt veszünk, hiszen az Orbán-kormány többször is megszavazta (még ha kényszeredetten is) az Oroszország elleni szankciókat. Nem kulcsállammá váltunk, hanem egy olyan országgá, amely kilóg az európai és a nyugati szövetségi rendszerből, s Putyin megbízásait teljesíti. Ha a kilógás, illetve a szálláscsinálás meghatározó szerep, akkor jaj a háború utáni rendnek.
Azt is állította a politikai igazgató, hogy „idehaza társadalmi béke és biztonság van, megfizethetők a rezsiárak, eltűnt a háborús infláció, egyensúlyban a költségvetés, bérnövekedés indult el – ez így együtt szinte egyetlen más európai országról sem mondható el”.
Ezzel szemben a tény az, hogy rólunk sem. Az infláció ugyanis még mindig a legnagyobbak közé tartozik Európában, a költségvetés pedig egyáltalán nincs egyensúlyban, hanem évek óta óriási hiánnyal küzd. És bérnövekedés ide vagy oda, az Unióban nálunk a legalacsonyabb a háztartások fogyasztása. Mi történne itt, ha még társadalmi béke sem lenne?
Azt állította továbbá Orbán Balázs, hogy „azok az országok, amelyeknek nem sikerült a háborúból való kimaradás, nagy árat fizettek. A magyar kormány következetes kiállása tehát kifizetődött”.
Ezzel szemben a tény az, hogy minden európai ország kimaradt a háborúból, de ha Ukrajna legelkötelezettebb támogatóját, Lengyelországot nézzük, akkor ott a gazdasági növekedés nagyobb, mint nálunk, a złoty sokkal értékállóbb, mint a forint, a kamatok kisebbek és alacsonyabb a munkanélküliség, de az ukránokat szintén teljes mellszélességgel támogató csehek és baltiak gazdasága is jobban teljesít a miénknél.
Orbán Balázs a levegőbe beszél, abban bízva, hogy az kifizetődik.
Azt állította ezenkívül a miniszterelnök politikai igazgatója (a forint látványos leértékelődésének okáról), hogy „az Amerikában lejátszódó események hatnak az eurózónára és azokra a valutákra is, amelyek az eurózóna szomszédságában léteznek. Ezt a kérdést nem érzem strukturális problémának, inkább a világpolitikai helyzet következménye”.
Ezzel szemben a tény az, hogy rosszul érzi. Ha ugyanis a világpolitikai helyzet következménye lenne, akkor a magyar forint egy év alatti nagyarányú, 8,23 százalékos leértékelődéséhez hasonló utat járt volna be a cseh korona és a lengyel złoty is. Csakhogy a korona mindössze 1,99 százalékkal ér kevesebbet az euróhoz viszonyítva, a lengyel złoty pedig 2,22 százalékkal még fel is értékelődött. A strukturális problémát Nemzeti Együttműködés Rendszerének hívják. Vagy együtt bűnözés?
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
