Előre hozott választást két okból követelhet az ember. Vagy azért, mert akarja, vagy azért, mert éppen hogy nem akarja.
Magyar Péter újévi beszéde kapcsán éppen erről folyik a vita: melyik esetről van szó. Az ellenzék ugyan rutinszerűen szokott előre hozott választást követelni, hiszen ez erős és alkalmas jelzése annak, hogy tarthatatlannak érzik a viszonyokat. Csakhogy Magyar a saját készültségükhöz képest szokatlanul korán, egy pár hónapos párt élén tette ezt.
Ennyiben előbbre hozta az előre hozott választás követelését. Ez maga az előre hozott előrehozás. Éppen ezért – a jelöltek, a végleges program, egy körvonalazódó kormánylista hiánya miatt – gondolják sokan, hogy célja inkább egy számára túl korán kiírt választás megakadályozása, amennyiben Orbánék ilyesmit terveztek volna.
Növelte a bejelentés súlyát, hogy a kihívó Tisza (legalábbis listás) ereje eléri vagy meghaladja a kihívott Fideszét.
Ha a kormánypártnak ez is a kommunikációs érdeke, mégsem olyan egyszerű simán lepöckölni az egyre komolyabb rivális kezdeményezéseit.
Az első próbálkozások pedig ezt az irányt követték: a Fidesz frakcióvezetője politikai blöffnek nevezte, a Kormányzati Tájékoztató Központ pedig nevetségesként zárta ki az előre hozott választás lehetőségét, hiszen „Magyarországon politikai stabilitás van”. Ez ugyan a tavalyi botránysorozatban ha nem is közjogilag, de a közhangulatot tekintve kissé megrendült, ám a magasságos Központ ezt nem méltóztatik észrevenni. Nem az éles szeméért vagy a jövőbe látásáért szeretjük. Másért se nagyon. Bár határozott kijelentésük („a következő országgyűlési választások 2026-ban lesznek, minden ezzel ellentétes híresztelés csupán ócska politikai hecckampány”) inkább a kételyeket, mintsem a bizonyosságot erősítette. Így jár, akinél azt tartjuk természetesnek, hogy nem mond igazat. Én pl., aki mindaddig meg voltam győződve arról, hogy a Fidesznek nem természete a választások előrehozásában gondolkodni, attól kezdve átmenetileg meginogtam.
Másokat (talán Magyar Péteréket is) az bizonytalanította el, hogy mint a Vox Populi portál és a Kétfarkú Kutyák észrevették, az idei költségvetési tervben 8,4 milliárdot a választások előkészítésére különítettek el. Ugyan először azzal hárítottak, hogy ez csak egy előkészítő informatikai beruházás ára (gondolom, kényelmesebbé kell tenni az oroszoknak a behatolást, most úgyis annyifelé van dolguk szegényeknek), de a szemfüles Kovács Gergely kiszúrta, hogy az máshol szerepel, jóval kisebb összeggel. A több mint 8 milliárd viszont olyan működési költség, amelyből pl. szavazólapokat kellene nyomtatni. Azt meg, ugyebár, csak nem sokkal választások előtt, az indulók ismeretében lehet.
Na, ez a baj a Kétfarkúak anatómiájával. Hogy két farkuk van, azt már valahogy tudomásul vettük, de hogy még árgus szemeik is legyenek, fejenként abból is kettő, az már sok! Frusztrálja az embert.
Más kérdés, hogy a rutinos szavazópolgár esze már fordított srófra jár. Egy dolog, ha a Tájékoztató Központ mond valamit, az biztosan nem igaz. A másik, hogy ha meg valamit beírnak a költségvetésbe, az tuti, hogy nem valósul meg. Legalábbis nem úgy, nem annyi, nem akkor, nem arra. Ráadásul csak nem olyan hülyék, hogy épp a költségvetés tervezésekor szállja meg őket egy váratlan őszinteségi roham! Még rámenne az egészségük a szokatlan terhelésre.
További zavart okozott eligazodásunkban, hogy noha nem feltételeztük, hogy a Fidesz egy perccel is előbb elengedné a kétharmados teljhatalmat, mint feltétlenül muszáj, az viszont szembetűnő volt, hogy
az utolsó időkben annyit loptak, bebetonoztak, alapítványosítottak, ajándékoztak maguknak, mintha tényleg hamari vesztüket éreznék.
Bödőcs talán legnagyobb sikerét az az új poénja aratta, amelyben Orbán örökbecsűjét a következő változatban parodizálta: „Most jövök a templomból. Lenyeltem a perselyt.”
De akkor most mit gondoljunk? Lesz előre hozott választás? Kinek az érdeke, és kinek nem? A Tiszának? A Fidesznek? Egyiknek sem?
Úgy vélem, nem lesz. A döntés a Fidesz kezében, ők meg még reménykednek a 2025-ös gazdasági fellendülésben. Trumpban vagy legalább egy új kínai hitelben, amelyből jut pénz osztogatásra, mézre az összes madzagokhoz. Viszont a választás belengetése a Tiszának kedvez. Elbizonytalanítja a gyengébben kötődő Fidesz-híveket, további NER-es vállalkozókat (talán politikusokat is) bátoríthat a titkos átállásra. Alkalmat ad Orbán folyamatos legyávázására, s a „kampányüzemmód” meghirdetésével szaporább munkára, gyorsított káderversenyre sarkallja a Tisza szervezőit. Miért hagyták volna ki a lehetőséget az újabb tematizálásra, ha már az újévi beszéd kihagyásával a kormányzat a Telex szavaival „gólpasszt” adott nekik?
Egy előre hozott választásra viszont biztosan szükség lesz. A parlamenti ellenzéknek előbbre kell hoznia saját útválasztását: hogyan készül a jövőre? Ha az eddigi szervezeti formáit, parlamenti jelenlétének mértékét nem is tudja, hogyan menti át a baloldali gondolatot, szellemi műhelyeket, önkormányzatokat, szolidáris mozgalmakat? Mert a baloldal jövője bennük van. Nem feltétlenül abban, amiben eddig láttuk.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.