Christian Stocker, az ÖVP új elnöke a királycsináló Bécsben. A politikus Alsó-Ausztriából származik, ügyvéd, 2022-től a párt főtitkára, korábban Wiener Neustadtban volt alpolgármester. Az eddigi kancellárral harmonikusan együttműködő politikus szintén a polgári közép irányvonalát képviselte, s egyáltalán nem lelkesedett azért, hogy az ÖVP a szélsőjobboldali szabadságpárttal lépjen koalícióba. Megválasztására a párt vasárnap délelőtti válságtanácskozásán került sor, ahol az eddigi kancellár lemondott. A nemzetközileg kevéssé ismert Stocker megválasztását azzal indokolták, hogy irányításával visszatér a nyugalom a pártba.
Közel száz napig tárgyalt ugyanis egymással kormányalakításról három osztrák parlamenti párt, igyekezetük azonban a múlt hét végén megbicsaklott, s két nap alatt végleg összeomlott. Péntek reggel a 9 százalékos liberális párt, a NEOS vezére, Beate Meinl-Reisinger tagadta meg a további együttműködést, arra hivatkozva, hogy partnerei csak a recesszióban levő gazdaság mentésére, a költségvetési hiány mérséklésére, s választóik igényeinek kielégítésére összpontosítanak, s arra, hogy a 2024. szeptember 29-i választásokon első helyet, s a szavazatok 28,8 százalékát megszerzett, az európai patriótákhoz tartozó, oroszbarát szélsőjobboldali szabadságpártot elüssék a hatalomtól. Ezeket a célokat a bécsi parlamentben 2013 óta ülő NEOS is támogatta, de küldetésének tekintette, hogy Ausztria fejlődését, jólétének biztosítását hosszabb távon is megalapozzák, alapvető reformokat készítsenek elő a nyugdíjrendszerben, a föderális állam karcsúsításában, az egészségügyben. Szerinte messzelátó vízióit partnerei csak fáradt mosollyal fogadták, amit megígértek, főként a szociáldemokraták, idővel azt is visszavonták.
A NEOS kiszállása után Karl Nehammer kancellár, aki az elmúlt években a környezetvédő párttal közösen vezette az országot, s az alkancellári poszt megszerzésében reménykedő Andreas Babler, az SPÖ elnöke, egy napig egyezkedtek egymással, abban a reményben, hogy a 300 szakértő által már 90 százalékában kidolgozott, egyeztetett koalíciós programot be tudják fejezni, s kétpárti koalíciós kormányt hoznak létre. Igaz, hogy ennek összesen csak egymandátumos többsége lenne a parlamentben, de számítottak az országgyűlés két kis pártjának - a liberálisoknak és a zöldeknek - külső támogatására is. (A NEOS elnöke távozási beszédében ígéretet is tett erre.) Szombat estére azonban ez is szétesett, Nehammer kancellár bejelentette, nem lát reményt az álláspontok további közeledésére, választói érdekeit nem hagyja cserben, sem a gazdagokat sújtó adók növeléséhez, sem a gazdasági dinamika fékeződéséhez nem járul hozzá. De a szabadságpárti Herbert Kickllel sem akar közös kormányzást, ezért lemond a kancellári tisztségről és az ÖVP vezetéséről.
Újra megszakadtak a koalíciós tárgyalások Ausztriában, az osztrák kancellár bejelentette, hogy lemondÍgy a még a saját pártjában is túlzott baloldalisággal vádolt Babler számára nem maradt más hátra, mint a sajnálkozás afelett, hogy a demokratikus országot hamarosan a szélsőjobboldal veszi át. Szerinte a jószándékú Nehammert főleg pártjának gazdasági vezetői, üzletemberei korlátozták a megállapodásban, könnyebb megegyezést reméltek a szabadságpárttal, mint a régebben szebb napokat látott „vörösökkel”.
Az elemzők többsége a szakításig is fenntartásokkal kezelte a hármas koalíció megteremtésére irányuló kísérletet, hiszen túl nagyok az ideológiai különbségek a pártok között, a három vezető egyike sem rutinos tárgyaló, nem voltak képesek az államérdeket a pártérdekeik elé helyezni.
Nehammer 2021. decemberében vette át az ÖVP irányítását, azt követően, hogy elődje, a mára üzletemberré avanzsált Sebastian Kurz lemondani kényszerült. (Nehammert egyenessége miatt méltányolták mindenekelőtt a választók, most a tartományi néppárti politikusok is hálálkodtak neki következetességéért, az árvíz idején tanúsított bátorságáért.) Kurz neve egyébként rögtön felbukkant, ahogy a politikai válság kirobbant a fekete-türkiz színű pártban. A még most is csak 38 éves volt kancellár idővel megismerte a nemzetközi üzleti világot, saját cégeket alapított és milliókat keresett. Nem makulátlan jelölt, hamis tanúzása miatt elsőfokon elítélték, s nincs kizárva, hogy állami pénzek saját célú elherdelása miatt is perbe fogják. A váratlan hatalmi vákuumban azonban a néppártot 2017-re soha nem látott magasságokba repítő, kiváló taktikus „Basti“ jelezte, visszatérésével csak akkor lehet számolni, ha Ausztria a válságból egy előrehozott választással akar kimenekülni. Erre legkorábban április végén-május elején kerülhet sor, s egy új kormány csak júniusban kezdhet dolgozni.
Köztudott, hogy a 80 éves államelnök, Alexander Van der Bellen, aki a második elnöki időszakát tölti, nem szíveli Herbert Kicklt.
Ő volt már az ország első embere, amikor 2019-be az akkori belügyminisztert Kurz kezdeményezésére megfosztotta tisztségétől. Később az elnök kijelentette, amíg ő a Hofburg lakója, addig Kickl nem lesz Ausztria kancellárja. Ezért is Nehammernek, s nem neki, a szeptemberi választások győztesének adott megbízatást kormányalakításra, nem kevés ellenérzést keltve egyharmadnyi választóban.
Vasárnap délután Van der Bellen némileg dodonai nyilatkozatában azt mondta, egyfelől enyhült az ÖVP ellenállása a Szabadságpárttal kötendő koalícióval szemben, másfelől ő csak akkor adja áldását erre, ha biztosítva látja az emberi jogok, a médiaszabadság, az Európai Unióhoz tartozás ausztriai érvényesülését. Hozzátette, a megbeszélések folytatódnak.
