A 2009-ben alapított, rendkívül heterogén BRICS-5 csoportosulás tagjai (Kína, Oroszország, India, Brazília, Dél-Afrika) között kevés összekötő kapocs van a Nyugat-ellenes sérelmi politikán kívül. Elegük van a ténylegesen az Egyesült Államok és G7 által ellenőrzött globális gazdasági és pénzügyi kormányzásból. Úgy érzik, hogy – a világnépességben és a világgazdaságban betöltött súlyukhoz képest – a másodhegedűs szerepét játsszák az olyan globális pénzügyi szervezetekben, mint a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap.
Nem véletlen, hogy a BRICS-5 egyszerre akar mini-Világbank és mini-IMF lenni – ez ideig korlátozott sikerrel. A világpolitikát illetően jelentős különbségek vannak a hangsúlyosan Nyugat- és Amerika-ellenes Kína és Oroszország, valamint a mérsékeltebb vonalat követő többi alapító tagország között. A globális befolyásra aspiráló India politikai tőkét kovácsol magának a Nyugat és Kelet közötti egyensúlyozásból.
A kitartó sérelmi politika jegyében a BRICS – szerény eredménymérlege ellenére – fölöttébb népszerű lett a globális Délen. Több tucatnyi feltörekvő ország reménykedik a szervezetbe való bejutásban. Közülük az idén négy állam – Egyiptom, Irán, az Egyesült Arab Emírségek és Etiópia – csatlakozhatott a szervezethez. A BRICS-9 a világnépesség negyven százalékát, a globális GDP negyedét teszi ki.
Másfél évtizedes fennállása alatt a BRICS-5 kevés nemzetközi szempontból figyelemre méltó sikerrel dicsekedhetett. Talán a szervezet Sanghajban székelő New Development Bankja („kis Világbank”) tekinthető a legnagyobb vívmánynak. Az NDB évente 5 milliárd dolláros szinten finanszíroz főként infrastruktúra projekteket, ami töredéke a Világbank által nyújtott fejlesztési kölcsönöknek.
A globális Délen vizionált multipoláris világrend nem életképes többpólusú valutarendszer nélkül, különösen annak fényében, hogy Washington a dollárt mind sűrűbben veti be szankciós fegyverként geopolitikai ellenfeleivel szemben. Ezért a BRICS egyik fő célja a nemzetközi pénzügyi rendszer alapvető reformja, amin a dollárhegemónia megtörését és az amerikai ellenőrzésű nemzetközi fizetési rendszertől való függőség csökkentését kell érteni.
Ezzel kapcsolatban az önálló pénzátutalási rendszer kialakítása mellett fölmerült a közös BRICS-valuta létrehozása is. Az októberi kazányi BRICS-csúcsra reagálva Donald Trump megválasztott elnök százszázalékos amerikai büntetővám kivetésével fenyegette meg a BRICS-államokat, ha azok egy új BRICS-valuta bevezetésével próbálnák meg leváltani a dollárt. Jogos vagy elhamarkodott Trump aggodalma? Ágyúval lő a verébre?
A kollektív BRICS-valuta ötletét – kifejezetten geopolitikai és dollárellenes célból – 2009-ben Vlagyimir Putyin orosz államfő vetette fel, amit Peking kezdetben látszólag támogatott. Luiz Inácio Lula da Silva brazil elnök valósággal lelkesedik érte. India és Dél-Afrika viszont kezdettől fogva hűvösen viszonyult a javaslathoz. Az ukrán háború miatt Oroszországra kivetett súlyos nyugati pénzügyi szankciók tovább növelik Putyin elszántságát a BRICS-valuta megteremtése iránt.
Sikerülhet-e egy közös, a dollár alternatívájaként szolgáló BRICS-valuta kibocsátása? Aligha. Az euróhoz hasonló típusú kollektív nemzetközi fizetőeszköz létrehozásához egyszerűen hiányzik a közös és erős politikai akarat, eddig lényegében Oroszországra és Brazíliára korlátozódott az aktív támogatói kör, amelyhez az idén csatlakozott Irán.
De még a politikai akarat kritikus tömegének megléte esetén is kilátástalan lenne a szükséges intézményi keret kialakítása (BRICS központi bank, közös monetáris politika, bizonyos fokú fiskális koordináció/fegyelem) a szervezetre jellemző nagyfokú földrajzi, fejlettségbeli és geopolitikai sokszínűség következtében. Ebben a helyzetben a BRICS-valutára borítékolhatóan a biztos kudarc várna. Hasonló következtetésre jutott a londoni Economist is: „A BRICS közös valutája a valósággal való első piaci érintkezés után összecsuklana.”
A BRICS részéről a közös valutánál reálisabb cél lenne a nemzeti valuták mainál jóval kiterjedtebb használata az egymás közötti kereskedelemben és beruházásokban. Kína, a BRICS messze legerősebb tagja ezt a stratégiai célt dédelgeti. A többpólusú valutarendszer jelszava alatt Kína valójában a jüant akarja – hivatalos pekingi kifejezéssel – „nemzetköziesíteni”, elsősorban a dollár rovására. Már tavaly a BRICS-5-ön belüli kereskedelem harmada nemzeti valutákban bonyolódott le, amelyek közül a jüan magasan kiemelkedett. Az Oroszországból származó jelentős olajimportért India teljes egészében rúpiában fizet.
Távlatilag a jüan lehet a BRICS tényleges közös valutája. Oroszországban már a jüan a második legfontosabb pénznem a rubel után, amihez a nyugati pénzügyi szankciók jócskán hozzájárultak
az orosz-ukrán háború után. A kínai jegybank jüanban jegyzett likviditási keretet bocsát a külföldi partnerek (köztük az MNB) rendelkezésére a bilaterális kereskedelmi forgalom (értsd: kínai import) finanszírozására.
A tervszerű kormányzati erőfeszítéseknek köszönhetően Peking tavaly mérföldkőhöz érkezett: Kína jüanban jegyzett áruforgalma elérte a teljes külkereskedelem felét, s először felülmúlta a dollárban lebonyolított forgalmat. Ez a pekingi dollártalanítási stratégia eddigi leglátványosabb sikere.
Hosszabb távon a BRICS dollártalanításában számottevő szerep hárulhat a központi jegybankok által kibocsátott nemzeti digitális valutákra, amelyekkel a kísérletezés már megkezdődött BRICS-országokban. A digitális valuták bevezetése áttörést hozhat a SWIFT, a dollár-dominanciájú nemzetközi telekommunikációs fizetési hálózat lépcsőzetes leépítésében is.
Kínában a digitális jüant 2020 óta tartják nagyszabású próbaüzemben közel 300 millió ember, valamint 5 millió áruház és üzlet bevonásával. Távlati cél az e-jüan dollárhelyettesítő alkalmazása a külkereskedelemben. Peking számára kapóra jön, hogy a gazdasági és geopolitikai szempontból nagy fontosságú délkelet-ázsiai ASEAN országcsoportban már szervezett formában beindult a nemzeti valuták határokon átívelő, digitális (QR-kódolt) fizetési rendszere. Erre idővel Kína is rácsatlakozhat mint az ASEAN-államok legfontosabb kereskedelmi partnere.
Peking már közel egy évtizede sikeresen működteti saját nemzetközi pénzügyi fizetési infrastruktúráját (CIPS), amelynek kifejezett célja a SWIFT-rendszertől való magas függőség enyhítése és a potenciális nyugati pénzügyi szankciók kivédése, fél szemmel Tajvanra tekintve. (A SWIFT-ből már két BRICS-államot – Oroszországot és Iránt – Washington és Brüsszel kezdeményezésére kizártak.) A CIPS-nek több mint háromezer tagja van száznál több országban. Peking kifejezett célja a BRICS-országok pénzintézeteinek maximális bevonása saját fizetési rendszerébe.
A jüan nemzetköziesítését szolgálná az is, ha az NDB (a BRICS „házi” bankja) a jelenleginél nagyobb arányban finanszírozná projektjeit a kínai valutában. Ugyanez vonatkozik Kína hatalmas „Egy út, egy övezet” címkéjű nemzetközi infrastruktúra-fejlesztési programjára, amelyben még ma is jóval több projektet finanszíroznak dollárban, mint jüanban.
Peking tisztában van vele, hogy a dollárhegemónia nem egyik napról a másikra fog megszűnni. A zöldhasú jövőbeli pozíciója csak lépésről lépésre gyöngíthető. Az euróval rokonítható közös BRICS-valuta alapvetően vágyvezérelt, dollárellenes geopolitikai projekt, amelynek megvalósításához belátható időn belül nem alakíthatók ki az elengedhetetlenül szükséges intézményi feltételek a roppant tarka tagságú szervezetben. Ráadásul a BRICS-9-en belül jelentős kisebbségben vannak a közös valuta elkötelezett hívei.
Távlatilag a valutafronton az fog megvalósulni, amit Kína, a BRICS első számú szuperhatalma akar: hogy a kiszámított, apró lépések politikája végkimeneteleként idővel a jüan váljon a BRICS tényleges, domináns pénzévé fizetőeszközként és tartalékvalutaként is. A világgazdaság a hárompólusú valutarendszer – dollár, euró, jüan – felé halad. A BRICS-valuta miatt Donald Trumpnak ne legyenek álmatlan éjszakái!
A szerző a Világbank volt vezető közgazdásza.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.