Olvasom az exkluzív interjúkat, amelyekben Orbán Viktor, Szijjártó Péter, Hernádi Zsolt Mol-, vagy épp Mátrai Károly MVM-vezér hol nyugodtan, elmélkedőn, hol dühödten, érzelmesen, ezredjére is elismétli: nem, nem jövünk le az orosz energiáról és kész. Hisz miért is ne a legolcsóbbtól vegyük a nyersanyagot, nemdebár? Elvégre ez „versenyképességünk” záloga. Értsd: ha olcsó energiával termelünk, aláígérhetünk annak, aki meg drágán gyárt, így majd mindenki tőlünk vesz mindent. Mostanság ráadásul Orbánék már az EU egészének versenyképességéért aggódnak. Mert ugye Brüsszel zöld hívságokra költi a drága pénzt, miáltal ugyan picit tisztul a levegő, de oly drágává válik az élet, hogy a világ fennmaradó, a természetet változatlanul szétmocskoló hányada lenyom minket, mint a bélyeget. Ráadásul az EU a cuki oroszok olcsó gáza helyett a gonosz USA drága szutykát veszi.
De nem valami nagyon hasonló szöveget hallgattunk Kádár alatt? Az Orbán-holdudvar - persze két posztkomcsizás meg átmentésezés között - ma már oly tirádákat intéz az amerikai imperializmus ellen, hogy néhai Marosán elvtárs is elégedetten csettintene. Van itt minden: „ez nem játék”, „ez fizika”, meg hogy ideológiai nyilatkozatokkal nem lehet fűteni. Mert nekik, miközben egyik kezük gaz demokratákkal, libsikkel, meg görögdinnye- (belül vörös) zöldekkel hadakozik, a másik épp a magyar családok biztonságos (=orosz) energiaellátását óvja. Szinte kibukik belőlem: jaj, ne hagyjátok magatokat, védjétek meg otthonainkat!
Most tekintsünk el attól, hogy a világ szerencsésebbik fele nagyjából elketyeg orosz energia nélkül is. Meg hogy az olyan árcsökkentő tényezőket, mint például asszonyok megerőszakolása, lefejezése, zsarolás, vagy épp a kényszer- és gyerekmunka, a nyugati kapitalizmus ma már kevéssé díjazza. (De ha mégis, legalább nem kérkednek vele.) Ne firtassuk, Orbán és környezete miért üzletel háborús bűnösökkel, az ezen elérhető nyereséget puszta gazdasági előnyként beállítva.
Csak azt kérdezném: hol látható eme, lelkiismeretlen mesterterv haszna? Melyik versenyszámban húztunk el ennyire a többiek előtt? Miért nálunk az egyik legmagasabb a céges rezsi és a drágulás? Miért csúsztunk le Európa szegényházának aljára? Miként lehetséges, hogy rajtunk kívül szinte az összes tagállam kibontakozott már Putyin öleléséből (de ha mégse, legalább nem kérkednek vele)? Mi viszont még mindig döngetjük a mellünket, hogy „ez fizika”. Azon kívül, hogy így előbb-utóbb rubellel fizethetünk és Mikulás meg Krampusz helyett Gyed Maróz (Fagyapó) meg Sznyegúrocska (Hópelyhecske) érkezik, a magyar embereknek milyen tényleges előnye származik ebből az egész ördögi alkuból?
Tudom: a propaganda dolga, hogy a töretlen versenyelőny-növekedés utáni állapotot a nép ne a nyomor szóval azonosítsa. Talán sikerülni fog. Talán Orbán hangos üdvrivalgás közepette helyezi majd Vlagyimir Putyin fejére a Szent Koronát. Talán addigra mindenkit elhallgattatnak, akik nem értenek egyet velük.
De bűnük akkor se évül el soha.
