Hirtelen ért véget az élete egy newcastle-i kórház műtőasztalán 1945 márciusában. Már nem ünnepelhette meg Hitler bukását, a béke beköszöntét, sem a saját negyvenedik születésnapját. Ismerői szerint okos, szellemes és bátor nő volt, vidám természetű, hullámos barna hajjal és vakítóan kék szemmel. Sejtelme sem lehetett arról, hogy egy nap irodalomtudósok vitatják majd, mekkora s miféle hatást gyakorolt a huszadik század két kulcsfontosságú regényére.
Eileen O’Shaughnessy (1905–45), egy kishivatalnok lánya, a vidéki Angliában nőtt fel. Tanult irodalmat és lélektant, volt gépíró-, titkár- és nevelőnő, még egy gazdag hölgy házi felolvasója is. Újságcikkeket írt. Kereste a helyét, közben sebészorvos bátyjának a háztartását vezette. Harmincévesen egy londoni társaságban találkozott leendő férjével, a nagyközönség előtt még jóformán ismeretlen hírlapíróval. Eric Blair csak nemrég kezdte használni szerzői nevét: George Orwell.
Fél évvel az esküvő után, 1937 elején őszinte lelkesedéssel siettek a spanyol polgárháborúba, a köztársaság védelmére. Barcelonában a kiváló szervező fiatalasszony osztotta nemzetközi brigádokba a külföldi önkénteseket, intézte ellátásukat, pénzügyeiket. Amikor Sztálin ügynökei rájuk rontottak, és baloldali, anarchista, marxista barátaikat letartóztatták, sikerült értesítenie a frontról hazatérő férjét. Alighanem megmentette az életét. Veszélyes vonatúton jutottak francia területre.
Orwell részletesen beszámol mindezekről Hódolat Katalóniának című riportkötetében (1938). Ám az asszony alakját a háttérben hagyja. Eileen életrajzírója, Anna Funder összeszámolta: 37-szer említi úgy, hogy „a feleségem”, de sohasem nevezi néven, és elhallgatja az Egyesült Marxista Munkáspártban (POUM) végzett munkáját. Más kutatók igazságtalannak tartják a szemrehányást, mondván: Orwell nem a dicsőséget sajnálta tőle, hanem óvni akarta volt kommunista elvtársaik bosszújától.
Hazatérve, a világháború kezdetén Eileen lett a fő kenyérkereső: a brit Információs Minisztériumban kapott állást. A gyárszerű propagandahivatal jellegzetes motívumává vált a készülő 1984 sötét disztópiájának.
Vélhetőleg szintén tőle ered a regény címe. Bábáskodott az Állatfarm születésénél is, az ő ötlete volt, hogy Orwell az egyenlőbbekről esszé helyett fabulát írjon.
Ám a két klasszikust csak a háború után adták ki – Eileen ezt a sikert sem érhette meg.
Hiába akarták, nem lehetett gyerekük, ezért 1944 nyarán örökbe fogadtak egy háromhetes kisfiút. Eileen méhét el kellett távolítani. A szíve állt meg, az altatásból nem ébredt fel többé. A tragédia híre az európai hadszíntéren érte Orwellt, aki a The Observer és a Manchester Evening News olvasóinak küldte jelentéseit. Lesújtotta a gyász, s már maga is beteg volt. Prófétai művét még befejezte, a halálos ágyán újranősült, azután negyvenhat évesen belehalt a tuberkulózis szövődményeibe (1950).
Az elárvult gyereket az író húga, Avril Dunn sajátjaként nevelte fel családjában. Orwellék fogadott fia, Richard Blair nyolcvanéves, máig Angliában él.