felszálltunk a buszra
már mind felszálltunk a buszra
a kelet felé körbe-körbe totyogó járatra
már az egész megálló egész kerület
egész város ország a buszon van
a nagy rössel meginduló
egy méter múlva satufékező járaton
már tele van már dőlünk ormótlan kugligolyók
már itt áll itt dől
menetiránynak ellen menetirány felé
ahogy gyorsul fékez mindenki
már mindenki itt van a buszon
még elférünk de szűkösen kényelmetlenül
ülnek a nyugdíjasok ülnek az eléjük könyöklők
ülnek a festettszőke plázacicák
és kapucnis melegítős suttyók
áll mindenki más már tényleg tele a busz
de minden egyes megállónál
így is felszállnak újak
késik ugyanis a járat
mindig késik a járat
permanens késésben exponenciálisan növekvő
örökös megkésettségben
lassan visszafelé gurul az időben
akkora késésben a járat
feltorlódik hát a nép és
sosincs vége egy-kettesével száll fel
tolja a tömegbe faltörő kosnak a babakocsit
bokszzsáknyi hátizsákjával a többi arcát üti
kapaszkodva könyököl könyökével kapaszkodik
támasztja a rollert a biciklit lóbálja a festménymappát
gurítja a cekkert majd arrébb rakja más lábakra
kollektíven összehúzódik de valójában
pulzál a nép a végtelen nép
ide már nem fér senki
gondolják megállóról megállóra
majd újra még többen
ugyanannyi helyen
én még pont felfértem
aki három megállóval ezelőtt szálltam fel
én azóta itt nyomakszom
fuldoklom kék-zöldre ütődöm
arcomban táska hátamban könyök
lábamon cekkerkerék
gyomromban biciklikormány fülemben
gyereksírás orromban kollektív kipárlás
én megszenvedtem
én megküzdöttem
ezért a helyért ahova esélytelenül diadalmaskodva
másfél lábbal egyensúlyozva beástam magam
de a józan ész
az empátia az
emberség a
genfi egyezmény
alapján hogy nem látja be az ott meg azok
a következő megállónál
nézünk is rájuk szúrósan
hogy itt már nincs több hely
most már tényleg
ezt igazán megérthetnék
hogy mindennek van egy
józan racionális határa
minden kapacitásnak vége
hogy már mind felszálltunk a buszra
hogy megtelt és már így is alig megy
cammog gázt ad fékez nyikorog és
enyhén égett szaga van
hogy ennyi embert nem bír el
hogy nem lehet mindenki önző
hogy ennek így nem lesz jó vége