Oda akartak ütni, ahol fáj, de nem akartak elmenni a végletekig. Az amerikai kormányzatnak bő választéka volt az Orbán-rezsim elleni demonstratív lépésre, elvégre a miniszterelnök környékén sokkal könnyebb korrupt milliárdosokat találni, mint lakótelepi lakásban élő aszkétákat. Akár vaktában is eldobhatták volna a malomkövet, aligha találhatott volna el ártatlant, de Washingtonban úgy döntöttek, hogy most elég lesz Rogán Antal is. Orbánt és családját valamiért nem akarták célba venni, pedig nincs élő ember, aki feltételezné, hogy a kabinetminiszter felső jóváhagyás, olykor egyenes utasítás nélkül műveli, amit művel.
A politikai szándéktól és a lépést megalapozó tényektől, nyomozati adatoktól függetlenül a Biden-adminisztráció túl későn lépett. Az állam rabul ejtése és a Magyarország életerejét elszívó korrupció mértéke már régóta köztudott, a maradék független sajtó tette a dolgát, a NER pedig nem is igyekezett titkot csinálni prominensei hipergyors gazdagodásából. Az amerikaiak is képben voltak, ha máshonnan nem, hát a Microsoft szoftverek túlárazása vagy az áfacsalással olcsón forgalomba hozott étolaj kapcsán több mint egy évtizede kirobbant botrányok kapcsán. Utóbbi miatt végül kitiltották az Egyesült Államokból Vida Ildikót, az adóhatóság akkori elnökét és még néhány meg nem nevezett személyt. Akkoriban Barack Obama volt az amerikai elnök és André Goodfriend ideiglenes ügyvivő töltötte be a bűnbak szerepét: a kormánykörök szerint ő kavarta a málnaszörpöt, mint ahogyan most is a már csomagoló David Pressman nagykövetre próbálják fogni, hogy ő tehet mindenről.
Pedig nem, ráadásul az amerikaiak tényleg csak legvégső eszközként nyúltak a nyilvános bírálathoz és még annál is óvatosabban a szankciókhoz. Éveken át zárt ajtók mögött próbálták jobb irányba terelni az eseményeket – látjuk, milyen eredménnyel. A mostani nagykövetet például egyetlen egyszer sem fogadta Orbán Viktor, ami egyértelműen mutatja, ki fordított hátat a másiknak. Washingtonban régóta voltak, akik gyorsabb és keményebb üzeneteket szorgalmaztak, de rendre felülkerekedtek azok a hangok, amelyek szerint nem érdemes tovább élezni a viszonyt. (Mintha még lett volna hová.) Nem titok, hogy a külügyminisztérium az agresszívebb fellépés mellett érvelt, míg a Pentagon a magyarok NATO-szerepére, utóbb pedig már az Ukrajnának nyújtott közös támogatások érdekére hivatkozva csitította a diplomatákat. Joe Biden idején más, ennél sokkal fontosabb ügyekben is a halogatás, a végletes óvatoskodás volt a jellemző, többek közt ezért is készül a világ a végletesen korrupt Donald Trump második elnökségére.
Az, hogy az amerikaiak túl keveset és túl későn tettek a magyarországi korrupció ellen, nem mentség. Nem az ő dolguk, de még csak nem is az Európai Unióé, hogy Orbán és köre azt kapja, amit megérdemel. A rezsimre a magyarok jelentik az egyetlen igazi veszélyt. Ha tényleg jövőre lesz a következő választás, akkor már tizenhat éven át tűrjük az ország tönkretételét és a szabad rablást. Mi is túl lassan ébredünk és túl keveset teszünk.