„Nem szeretném, ha Magyarország vendégmunkásországgá válna, mint ahogy migránsországgá sem. Ezért nem engedjük be a migránsokat, és vendégmunkásokból is csak annyit, amennyire szükségünk van.”
(Orbán Viktor)
Ennek megfelelően a nemzetgazdasági miniszter ki is adta idevonatkozó rendeletét, amely 2024. december 23-án megjelent a Magyar Közönyben. A nemzetgazdasági minisztérium magyarázó közleménye szerint külföldi munkaerő alkalmazására kizárólag akkor kerülhet sor, ha magyar munkaerővel már nem tölthetők be az üres álláshelyek. A hazánkban foglalkoztatható, EU-n kívüli országból érkező munkavállalók számát kvóta szabályozza, amelynek elméleti maximuma az előző négy negyedévre vonatkozó üres álláshelyek átlagos száma.
A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a kvóta maximális értéke 71 ezer lehetne 2025-ben. A nemzetgazdasági miniszter ezt mostani rendeletében 35 ezerre csökkentette, ami azt jelenti, hogy a kiadható engedélyek száma az elméleti maximum felét sem érheti el. Az ugyanezen a napon megjelent kormányrendelet azt is kimondja, hogy január 1-től az jöhet hozzánk dolgozni, akinek az országa aláírta, hogy visszafogadja a vendégmunkást, és a munkaközvetítőknek felelősséget kell vállalni az engedély lejárta után a hazaküldésükért.
Ez eddig világos: a kormányfő ráfordult a 2026-os választásokra, folyamatosan apadó jobboldali szavazóbázisát ezzel a bejelentéssel is meg kívánja tartani. December 21-i nemzetközi sajtótájékoztatóján arról beszélt, hogy hazánkban még mindig van 300-500 ezer ember, aki bevonható a munkaerőpiacra. (Vajon eddig ez miért nem történt meg?!) A munkaerőpiaci „felpörgetés” módozatairól a végső döntés január–februárban születik meg. Mivel a korlátozás/szigorítás január 1-től hatályos, joggal merül fel a kérdés, hogy miként és mennyi idő alatt lehet aktivizálni a munkaerőpiactól eddig „idegenkedő” honfitársainkat?
A nemzetgazdasági miniszter úgy nyilatkozott korábban, hogy az egyik kitörési pont a még meglévő munkaerőpiaci tartalékok mozgósítása lehet. Álláspontja szerint a fiatal és az idősebb nemzedék gyarapíthatná az új elhelyezkedők táborát. Rögzítem: fiatalból sajnos kevés van, és közülük sokan külföldre mentek tanulni, dolgozni. Idős emberből viszont tényleg van elég. Az igazságtalan, valamint nyomorúságos nyugdíjrendszer miatt egyre többen kényszerűségből vállalnak munkát. Mégsem gondolom, hogy a 65 feletti generáció nagy létszámban való munkapadhoz állítása megoldást jelenthetne, arról nem is szólva, hogy a „Nyugdíjasok! Munkára fel!” akció morális határokat feszeget.
Rendkívül magas az iskolázatlan fiatalok aránya, akiknek képzetlenségük következtében nagyon nehéz megfelelő munkahelyet biztosítani. Egyik napról a másikra a képzetlen – és munkatapasztalat nélküli – ifjak még betanított munkára is alig alkalmazhatók. Márpedig a vállalkozásoknak azonnal „hadra fogható”, életerős és jól terhelhető munkavállalókra van szükségük, főleg annak fényében, hogy hároméves távlatban komoly bérfejlesztésekkel kalkulál a gazdasági kormányzat (ezer eurós minimálbér, egymillió forintos átlagkereset.)
2024 októberében a munkanélküliek száma 219 ezer fő, a munkanélküliségi ráta 4,5 százalék, a munkakeresés átlagos időtartama 12,1 hónap volt. Az összes munkanélküli 48 százaléka 3 hónapnál rövidebb ideje keresett állást, míg a legalább egy éve munkát keresők a munkanélküliek 34 százalékát tették ki. Ha a 219 ezer regisztrált munkanélküli mind munkába állhatna, még az sem elégítené ki az Orbán által jelzett 300-500 ezer fős munkaerőigényt.
Természetesen egyetértek azzal, ha a magyar munkavállaló kiemelt védelemben részesül, de itt – úgy látom - nem erről van szó. A kormányfő és nemzetgazdasági minisztere boldogságot és nyugalmat ígér mindenkinek, de a biztonság feltételrendszerét nem osztják meg velünk. Az világos, hogy nem leszünk vendégmunkásország, de azt sajnos nem tudjuk mind a mai napig, hogy végülis milyen országgá akarja változtatni hazánkat a kormányfő. Minden fórumon azzal áll elő, hogy a következő év jó lesz, sőt fantasztikus. Ne feledje a kedves olvasó, hogy ugyanezt jövendölte a miniszterelnök (ugyanezzel a gazdasági miniszterrel) 2023-ra és 2024-re is. Aztán mi lett belőle?
A szerző közgazdász, a DK országgyűlési képviselője.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
