A kormány január elsejétől bevezette a 0 százalékos, szabad felhasználású munkáshitelt, miközben közel 10 százalékra emelte a szintén szabad felhasználású diákhitel kamatát. Ez egy értékválasztás, mutatja, mi a fontosabb a kormánynak.
Kezdetben volt a diákhitel, amelynek az volt a célja, hogy a szegényebb sorsú diákok segítséget kapjanak diplomájuk megszerzéséhez. A kedvezményes hitel ára nem volt túl magas, legalábbis eleinte, és az elgondolás az volt, hogy a diplomás munkavállaló a fizetéséből szép lassan visszafizeti. Ennek vetett véget a kormány azzal, hogy a diákhitel kamatát 9,65 százalékra emelte, ami már közelíti a piaci szabad felhasználású hitelek kamatait, vagyis gyakorlatilag semmi támogatás nincs benne. A fene sem érti a kormány döntését, de jól jelzi a konstrukció elfáradását, hogy tavaly 4700 új diákhitel-szerződés kötöttek, miközben a felsőoktatásba, csak nappali képzésre, 62 ezer diákot vettek fel.
Miközben a diákhitel kiárazásába kezdett a kormány, januártól elindította a munkáshitelt, ami szintén szabad felhasználású hitel, tehát az így elérhető akár 4 millió forintot a fiatal munkavállaló bármire költheti. Vehet nagy értékű elektronikus kütyüket, vagy egy közepes értékű autót, amit ha munkára használ, még jó befektetés is lehet, ha csak szórakozásra, akkor kész a hitelcsapda.
A munkáshitel feltétele, hogy a következő 5 évben ne legyen tartósan munkanélküli az adós, illetve folyamatosan idehaza dolgozzon, vagyis a cél a fiatalok röghöz kötése. Nettó négy millió forintot a Lajtán túl fél év alatt bárki megkereshet, de egy jó szakmunkás akár már 3 hónap alatt is összeszedheti. Így az a pályakezdő, aki akár csak rövid időre is, de fontolgatja a külföldi munkavállalást, inkább bele se vágjon a munkáshitelbe! Egyetlen esetben érheti meg a munkáshitel: ha lakásvásárlásba forgatják a 4 milliós ingyen hitelt.
A bankok versenyben hirdetik az újfajta kölcsönt, vagyis szerintük ez jó üzlet. Hogy az adósoknak is megéri-e, azt majd az idő eldönti.