- Állj! Kezeket fel! Mi van a kezében?! – szólt rám az a negyvenes hölgy, akit az alsómiholjáci benzinkútnál arról kérdeztem, hogy milyen gyakran jár át tankolni Horvátországba. (A település a Dráva túloldalán, a határ közvetlen közelében fekszik). Meglepődve néztem rá, majd mutattam neki, hogy a slusszkulcsomat szorongatom.
- Semmi felvevő?... Nem szeretném, hogy holnap becsengessen hozzám egy adóellenőr, mert átjárok „horvátba” gázolajért, és ebből hasznom van – mondta.
Megnyugtattam, hogy nem veszem fel a beszélgetést, és amúgy sem adóalap az autó külhoni megtankolásának haszna. Ezek után – név nélkül ugyan, de – készségesen elmondta a divatos ruhát viselő asszony, hogy siklósi, és rendszeresen Miholjácba jár át gázolajért. Igaz, sosem csupán tankolni jön, mindig vesz néhány olyan élelmiszert a horvát szupermarketekben, amik olcsóbbak, mint nálunk.
- Csak a dízelért vagy a benzinért nem éri meg – magyarázta később -, egy liter itt átlagosan 50 forinttal olcsóbb, egy tankolás 2500 forintot hoz nekem, de abból elmegy a fele a tizenöt kilométeres távolság miatt. Ha azonban a boltban is nyerek még pár ezer forintot, akkor már megéri.
A barátnőmmel jöttem, régóta terveztük, hogy beülünk valahová egy közös ebédre, itt az is olcsóbb húsz százalékkal.
Egy órán át várakoztam az INA miholjáci töltőállomásán, eközben félszázan tankoltak, s közülük három autó volt magyar rendszámú. Mindnek a sofőrje a bevezetőben megszólaló asszonyt erősítette, mondván, nemcsak üzemanyagért léptek át. Egyiküknek, a Tamásként bemutatkozó, harkányi vállalkozónak megjegyeztem, hogy szavai alapján – a vásárlás és a tankolás – maximum három-négyezer forint hasznot hozhat neki, így vajon megéri-e ennyiért átruccanni? - Nekem ez valóban nem tétel – bólintott rá -, de le kell hajolni a kevésért is. Én megbecsülöm a pénzt, aki nem becsüli meg, és nem hajol le érte, az nem is jut egyről a kettőre, merthogy a pénz se becsüli meg őt.
A leginkább a drávaszabolcsiaknak hoz hasznot a benzinturizmus. A 670 lelkes, határ menti falu általam kérdezett lakói valamennyien Miholjácban tankolnak.
- Mi is átjárunk – vallotta be az egyik drávaszabolcsi üzletben eladóként dolgozó Anita.
– Szerintem a falu több mint fele átjár.
Amúgy az alsómiholjáci kút 8 kilométerre van Drávaszabolcs központjától, s a legközelebbi hazai töltőállomáshoz, a harkányihoz is ugyanennyit kell megtenni, így az árkülönbözet tiszta haszon a szabolcsiaknak.
A harkányi benzinkútnál álló autósok szerint az Alsómiholjáctól 12-15 kilométerre lévő fürdőváros autósainak legfeljebb tizede ingázik Horvátországba üzemanyagért. A Harkánytól északra fekvő települések – Túrony, Szalánta, Garé – lakói viszont mind itthon tankolnak, nekik már nem éri meg oda-vissza 50-55 kilométert megtenni.
A közösségi oldalakon visszatérőn olvashatjuk azt a hírt, hogy valamennyi szomszédos országban jóval olcsóbb a tankolás, mint nálunk - ám ezek az adatok gyakran pontatlanok. Néha úgy tűnik, hogy politikai célzattal túlozzák el az árkülönbséget a hamis hírek megosztói. Az interneten persze találunk tucatnyi olyan oldalt, ami hitelesen közli, hogy a környező országokban mennyi az üzemanyagok átlagára. Csakhogy az átlagár is megtévesztő, hisz azt a sztrádák 10-20 százalékkal drágább kútjai alaposan felnyomják. Ha arra akarunk választ kapni, hogy melyik határközeli településről érdemes átmenni a szomszédos országba tankolni, akkor azt kell megnézni, hogy a határon túli, legközelebbi „falusi” (vagyis nem sztráda melletti) kúton mennyiért kínálják az üzemanyagot.
A magyar-szlovén határon átkelve már csak 20-25 forinttal kapjuk olcsóbban az üzemanyagok literjét, mint nálunk. Így itt a benzinturizmus önmagában végképp nem üzlet, állítja a szlovén határ mellett fekvő Tornyiszentmiklós független polgármestere, Bene Nándor. Akkor tankolnak odaát a szentmiklósiak, ha a közeli Lendva egyik szupermaketjébe mennek vásárolni, merthogy ott néhány árucikket 15-20 százalékkal alacsonyabb áron lehet megvásárolni. Az elmúlt évtizedekben 25 - többségében magyar identitású - szlovén állampolgár vett portát a 470 lelkes, zalai faluban, s akik közülük Szlovéniában dolgoznak, azok mindig kint tankolnak.
Ez utóbbi azonban aligha tekinthető benzinturizmusnak, amiképp az sem, hogy a Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megyéből Ausztriába dolgozni járó honfitársaink is az osztrák kutaknál tankolnak. Szombathelyről és környékéről naponta mintegy 10 ezer magyar ingázik a határközeli osztrák településekre. Nyolc kint dolgozó helybélit is megkérdeztünk, s szerintük a Vasból autóval Ausztriába ingázók kivétel nélkül odaát veszik az üzemanyagot. Az osztrák határhoz közeli kutakon ugyanis általában 5-15 forinttal olcsóbb a benzin és a dízel, mint a magyar oldalon. Akinek viszont itthon van munkája, annak nem érdemes kimenni az osztrák kutakhoz, ennek ellenére néhányan mégis megteszik.
Ervin nyugdíjas, és a 71 éves, szombathelyi férfi rendszeresen a házától 12 kilométerre lévő csajtai (schachendorfi) kútnál tankol.
- Az osztrák benzin jobb, mint a magyar - állítja Ervin –, száz kilométerenként 5-6 decivel kevesebb fogy belőle,
így megtakarítok egy tankolásnál 3 ezer forintot. Ez a nézet (hogy jobb és gazdaságosabb az osztrák „nafta”) – noha többször megcáfolták a hazai szakemberek – tartja magát az odaát tankoló nyugat-magyarországiak körében.
Szlovákiába benzinért nem érdemes átmenni, az inkább drágább a határ túloldalán, a dízel azonban 20-30 forinttal olcsóbb. Az elmúlt hét közepén Balassagyarmaton 652 forintért adták a gázolajat, a város szlovák oldalra került részén, Tótgyarmaton viszont 1,52 euró – vagyis 635 forint – volt az ár. Ám itt is jellemzően az jár át, aki mást is venni akar, főleg az akciós szlovák sörök vonzók.
Romániában 20-30 forinttal olcsóbb az üzemanyag, ám dél-keleti szomszédunknál útmatricát kell venni, ami egy napra nagyjából ezer forint, és ez le is nullázza a tankoláskor nyert hasznot. Szerbiában drágább az üzemanyag, mint nálunk, ezért nincs felőlünk induló benzinturizmus.
Leginkább Ukrajnában éri meg tankolni, ott a benzin literje 150, a gázolajé 200 forinttal olcsóbb. A Záhonyban élő 55 éves Zoltán kéthetente át is jár.
- Mi mindig alaposan bevásárolunk, mert Ukrajna nekünk olcsó ország. A tankolás 10 ezret hoz, ha hárman ülünk a kocsiban, behozhatunk 6 doboz cigit, az 6600 forint hasznot jelent. De sokkal olcsóbb a kenyér, a szesz, a cukor, a zöldség, a liszt, és az összes iparcikk. Minden úton van 20-25 ezer forint megtakarításunk.
Zoltán szerint mégse nagyon mennek át a magyarok. Ki attól fél, hogy az oroszok ellőnek Kárpátaljáig, ki meg attól, hogy a határon visszafelé 5-6 óra kell az átkeléshez.
- Nem szabad Záhonynál visszajönni – reagált az előbbiekre Zoltán. – A kisebb átkelőknél, Lónyánál, Tiszabecsnél átjutunk 20-40 perc alatt. A mi családunknak évente legalább félmilliót hoz a bevásárlóturizmus. És legálisan.
