Azonnali hatállyal visszalépett a Bajnokok Ligájától és a bajnokságtól a norvég Vipers Kristiansand, amely 2021 és 2023 között háromszor nyerte meg a női klubkézilabda legrangosabb sorozatát, világsztárjai pedig szabadon igazolhatók – jelentette be a klub végjátékának utolsó fejezetét a vezetés. A csődjelentés nem előzmény nélküli: a klub súlyos anyagi problémáira már tavaly fény derült, akkor úgy tűnt, sikerül megmenteni a kor egyik legnagyszerűbb csapatát, mivel a vezetőcsere után helyi befektetők összedobták a működésre szükséges forrásokat és rendezték a kintlevőségeket. Csakhogy a héten kiderült: ez az üzleti modell nem jelent valós alternatívát, így felelőtlenség lett volna tovább működtetni a klubot, mert csak az adósságspirált növelték volna. „Ez a Vipers hosszú és büszke történetének végét jelenti” – zárta le a női kézilabdázás egyik sikertörténetét a klub hivatalos felületén megjelent közlemény.
Nálunk ezzel ellentétes utat jár be a sportfinanszírozás, történetesen pont a Vipers megszűnése napján jelentették be, hogy Veszprémben folytatja Yanis Lenne, a Montpellier és francia válogatott játékosa, miután a klubvezetés 300 ezer euróért kivásárolta szerződéséből. A jobbszélső jelenlegi fizetése dupláját keresheti a magyar bajnokcsapatnál – jegyezte meg a sportnapilap. A Veszprém ezzel párhuzamosan saját felületén jelezte, hogy nevet változtat, és a vezetés azt írta, „nagy szükség van az olyan támogatókra, mint a 4iG Csoport”, és hálásak és büszkék arra, hogy One Veszprém HC néven folytathatják és „hozzájárulhatunk az ország legújabb telekommunikációs márkájának építéséhez.” Ez azért annyiban feltétlenül különbözik a klasszikus szponzori szerződéstől, hogy a főtámogató ugyan piaci szereplő, de létrejötte legalábbis kérdéseket vet fel, mert állami vagyon került magánkézbe, illetve állami tőke kellett a piacon lévő telekommunikációs cégek (a Vodafone, a Digi, valamint az Antenna Hungária) azonos akolba tereléséhez. Az efféle hibrid megoldás a magyar sportfinanszírozás klasszikus, balkáni modellje, amikor a szponzor, a támogató vagy a befektető nem a saját profitjából, hanem részben az állam bevételéből nagyvonalú.
Skandináviában hasonló elképzelhetetlen: Norvégiában piaci alapon működik a profi sport, és hamarabb mentik meg a munkahelyeket mint a sportklubokat. Az állami szerepvállalás minimális, ha pedig egy klub olyan pénzt költ el, amit meg sem termelt, nem kérdés a beszántása. Még akkor is, ha egy háromszoros BL-győztesről van szó. A Vipers ráadásul úgy bukott meg, hogy Magyarországon körberöhögik az ottani kereseteket, tehát szó sem volt indokolatlan bérkiáramlásról: egy norvég női topkézilabdázó fizetése épphogy meghaladja egy ápolónő fizetését. Például a 2021-es aranycsapatban csupán két játékosnak volt az akkori 480 ezer koronás éves átlagbér feletti a fizetése: Heidi Löke 680 ezret, míg a szupersztár Nora Mörk 750 ezret (mai árakon: 24 millió forintot) keresett évenként. A helyi sportsajtó hangsúlyozta, mindkettőjüket külső finanszírozásból bérezték.
A magyar női kézilabdázásban havonta 5-10 ezer euró (2-4 millió forint) közötti összeget visznek haza a játékosok. A felső kategória a külföldi sztároké, éves szinten 120 ezer euró (majdnem 50 millió forint) is kereshető, ami az Orbán-kormány sportolókra írt – a vállalkozók terheihez képest dühítően kivételező – adószabályai miatt lényegében nettó (vagy ennél nem sokkal kisebb) jövedelem.
A skandinávok ezzel szemben a kistérségi, lokális sportot helyezik előtérbe és a gyerekek rendszerben tartását segítik elő, de semmi luxus, az állam csak azt építi meg, tartja fent, ami kifejezetten ezt szolgálja. Ami Felcsúton és a magyar sportfinanszírozásban történik, azt tényleg fel nem foghatják.
Dánia sem kivételez
A skandináv szemléletmódot a legjobban a dán Urlik Wilbek példázza: ő a valaha volt legsikeresebb dán kézilabdaedző, aki két-két férfi és női Eb-t, női világbajnokságot és egy olimpiai aranyérmet nyert a válogatottal. Jelenleg Viborg hivatalban lévő polgármestere, 2018 óta tölti be a tisztséget. A város női csapata azonban semmilyen előnyt nem élvez a többiekkel szemben az állami támogatások terén, pedig ha valahol, akkor ott a kézilabda tényleg nemzeti ügy: de a politikai alapú kivételezés meghaladja a képzelőerejüket.
