„Amíg az ember nem kóstol bele ebbe az életstílusba, nehezen érti meg, miért szeretne a fagyos sötétségben élni bárki. Nos, a válasz a képekben rejlik. Ha végiglapozzuk a képeket, megnézzük a videót, egy gyerekkönyv illusztrált lapjaihoz hasonló csoda tárul a szemünk elé. Persze megvannak az árnyoldalai is ennek a közegnek. Kiruna az egyik legnagyobb drogfogyasztó város Svédországban, és az alkoholfogyasztás is messze kiemelkedő. Ám ott van az ősi ösztön, hogy amikor ennyire elszigetelve él az ember a nagyváros és a világ zajától, minden sokkal békésebbnek és lassabbnak tűnik. És gondoljunk a tél szeretetére, mert kinek ne lenne ismerős az autókról ránk fröccsenő fekete latyak? Itt egy ideális, meghitt, valódi téli hangulat lesz rajtunk úrrá. A kérdés csak az, hogy ezt miként érzékeljük” – írja szerzőnk, Kondor Bence, aki szinte megvilágosodott az északi sötétségben.
Így a tél derekán sokan hiányolják a napsütést, a jó időt, a nyüzsgő utcákat. El sem tudjuk képzelni, hogy valaha tavasz lesz, aztán pedig nyár. De léteznek a minénknél sokkal dermesztőbb helyek is az északi féltekén. A sarkkörön túl, 150 kilométerrel északabbra van egy varázslatos világ, ahol a melegebb napok mínusz 15 Celsius fok környékén alakulnak. Sokan el sem tudják képzelni, miként lehet kibírni a sarki éjszakának is nevezett időszakot. Voltam oly szerencsés, hogy megtapasztalhattam, milyen is ez a világ. A hely, ahol világló csillagunk nem jön a horizont fölé 33 napig, és ahol lélegzetelállító, színes és végtelenül szürreális momentumok kápráztattak el minket.
A Nap általában december 10. napjától január első napjáig nem bukkan fel a horizont fölé errefelé. Viszont az időjárás, és az, hogy egy elég hegyes-völgyes részén élek Lappföldnek, igencsak megnyújtja azt az időszakot, amikor közvetlen napsugár nem éri az ember arcát. Harminchárom nap, és még mindig tart. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem várom az első napsugarakat, de az, amit átélhettem, teljes mértékben feledtette velem a hosszúra nyúlt éjszakákat. Itt fent, északon megkapjuk az igazi tél érzését, rengeteg hóval és az összes ehhez kapcsolódó lehetőséggel. Motoros szán, síelés, kutyaszánhajtás, északi fény és egy még ritkább égi csoda, a Sarki felhő. Ami segít, hogy a szinte egész nap tartó szürkületet átvészeljük. Az viszont tévhit, hogy a fent említett időszakban teljes sötétség van, mert a rózsaszínben, lilában és zöldben úszó havas táj valami olyasmi, amit talán sehol máshol nem tapasztalhat meg az ember. Még a legrövidebb napokon sem volt szükségünk fejlámpára 10 és 13 óra között. Itt így mérik az időt: mikor kapcsoljuk fel és le a fejlámpánkat, ami mindenkire rá van gyógyulva ebben az időintervallumban.
Ez arra is rávilágít, hogy az élet még nem áll meg azért, mert sötét van. Az emberek kijárnak motoros hószánnal, sílécekkel és – az én esetemben – kutyaszánnal is. Ez nagyban segít átvészelni ezt az időszakot. No és a rengeteg és pokolian erős, rossz ízű kávé. A kinti aktív életet ez még mínusz 35 fokban is segíti ezekben a hónapokban, ahogy a kiegyensúlyozott diéta is, ami rengeteg halat, extra D-vitamin bevitelt jelent.
A teljes képhez azért az is hozzátartozik, hogy mindenki egy kicsit fáradtabb és enerváltabb az átlagosnál, főleg a sarki éjszaka végére. Hiszen a megküzdés a valóban hosszú éjszakákkal és a rettentő hideggel elég sok energiát emészt fel.
Amikor kilenc órát ebben a recsegő fagyban kell végig dolgozni, és az ember a csontjától kifelé fázik, akkor a szauna is új értelmet nyer. Igaz, ez nem Finnország, de itt sincs ház szauna nélkül. Komfortos, meleg oázisok a jéghidegben.
Amíg az ember nem kóstol bele ebbe az életstílusba, nehezen érti meg, miért szeretne a fagyos sötétségben élni bárki. Nos, a válasz a képekben rejlik. Ha végig lapozzuk a fotókat, megnézzük a videót, egy gyerekkönyv illusztrált lapjaihoz hasonló csoda tárul a szemünk elé. Persze, megvannak az árnyoldalai is ennek a közegnek. Kiruna az egyik legnagyobb drogfogyasztó város Svédországban, és az alkoholfogyasztás is messze kiemelkedő. Aztán ott van az ősi ösztön, hogy amikor ennyire elszigetelve él az ember a nagyváros és a világ zajától, minden sokkal békésebbnek és lassabbnak tűnik. És gondoljunk a tél szeretetére, mert kinek ne lenne ismerős az autókról ránk fröccsenő fekete latyak? Itt egy ideális, meghitt, valódi téli hangulat lesz rajtunk úrrá. A kérdés csak az, hogy ezt miként érzékeljük?”
Mint egy rettenetes kiképzés. És nincs az a józan eszű ember, aki ideköltözik, és majd meglátja a lehetőséget. Én az utóbbi mellett tettem le a voksomat, mert Északon a csend is rendkívül hangos. Az idő tevékenyen telik, és az erdők ölelése lélekfürdő. Az embernek nincs az az érzése, hogy a telefonját szeretné tapizni egész nap. Itt valóban tenni kell azért, hogy meleg legyen. Fát vágunk, valamit mindig meg kell javítani, mert a hidegben eltörött, meghajlott, lemerült. Felöltözni, levetkőzni sok idő. Jégteleníteni az autót megint időbe telik. Minden egy kicsit több időt emészt, de cserébe elképesztő a csend, a szó átvitt és a szó szoros értelmében is. Arról nem is beszélve, hogy tizenkét kutya, rengeteg ölelés, arcnyalás és szeretet a kutyaszánhajtó élete. Ami egy igencsak félrekommunikált szakma a mai világban. De erről részletesebben majd legközelebb...
