Make America Great Again - ezzel a populista jelszóval tarolt a legutóbbi választáson az USA néhány nap múlva hivatalba lépő 47. elnöke. Akkor ezt még csak egy kifejező szóképnek hittük, amely az amerikai gazdasági prosperitásra, és nyomában a társadalom jövőbeni felemelkedésére utalt. De Trump közelmúltbeli megnyilvánulásai nyilvánvalóvá tették, hogy ő ezeket nagyon is szó szerint érti, azaz Kanada, Grönland és a Panama-csatorna bekebelezésével a világ legnagyobb földrajzi entitásának, nemzetközi jogi értelemben vett birodalmának megteremtésére törekszik.
Az első napokban még azt hittük, ezek csak a Trumptól nem váratlan trollkodások, az „elefánt a porcelánboltban” típusú, tőle megszokott viselkedés jegyei. Mostanra már nyilvánvalóvá lett, hogy a porcelánbolt helyére valami sokkal nagyobbat, az egész földkerekséget kell képzelnünk, különösen azután, hogy a jövendő nemzetbiztonsági tanácsadó köntörfalazás nélkül megmagyarázta, hogy azok az entitások, amelyekre Trump szemet vetett, miért „fontosak” az USA számára az ott található ásványkincsek és/vagy a stratégiai elhelyezkedésük miatt. Olyannyira, hogy a célok érdekében a katonai erő alkalmazása sem zárható ki.
Ezzel Trump azt a történelmileg páratlan, csaknem nyolc évtizedes időszakot szakítaná meg, amely alatt a világ fejlett részén nem került sor a határok erőszakos átrajzolására úgy, hogy egy szuverén államot külső támadás ért volna. (Persze a térkép ebben az időszakban is változott, de annak hátterében belpolitikai, etnikai hátterű megmozdulások voltak, mint pl. a volt Szovjetunió és Jugoszlávia széthullása.) Ez alól eddig csak egy kivétel volt: Oroszország erőszakos, területrabló politikája.
Azaz az USA leendő elnökének szándékai ezt az orosz birodalmi, területrabló politikát legitimálják. Hiszen Putyin is arra hivatkozik már jó ideje, hogy az általa megtámadott Ukrajna nemzetbiztonsági, stratégiai szempontból „fontos” orosz befolyási övezet. Azaz Trump és Putyin logikája legalábbis hasonló. Ilyen alapon az önálló Tajvan napjai meg vannak számlálva, és nemcsak Ukrajna, hanem pl. Észtország, Lettország, Litvánia vagy éppen Moldova hosszú távú önállóságára sem lenne érdemes fogadni.
Trump gondolkodása kísértetiesen emlékeztet arra az 1945 előtti világképre, amelyre a sűrű, területekért folytatott háborúk voltak jellemzők. Emlékeznek még arra, hogy mit jelentett a „Lebensraum” szó? Az ilyen politikai szemlélet Jaltát idézi, ahol a győztes nagyhatalmak vezetői papírszalvétán jelölték ki befolyási övezeteiket, és ahol az olyan súlytalan államoknak, mint Magyarország, nem osztottak lapot.
Manapság a „világ újrafelosztásától” hangos a média. Azaz gőzerővel haladunk – visszafelé. Hasonló helyzetben mondta Thomas Mann a múlt század harmincas éveiben, hogy „Európa, vigyázz!”.
Az különösen biztató, hogy a magyar miniszterelnök – úgy is mint a szuverenitás védelmének lánglelkű harcosa – már nem is egy, hanem két olyan valakinek hajbókol, akik át akarják rajzolni a világ térképét egy hagymázas, ámde mindannyiunkat fenyegető kényszerképzet szellemében.
A szerző mérnök-közgazdász.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
