Bevezető helyett
Tizenöt évvel ezelőtt értelmes elfoglaltságot keresve – 40 évnyi bankszakmai pályafutással a hátam mögött – úgy döntöttem, megpróbálkozom szakfordítással, pontosabban: angol nyelven kiadott társadalomtudományi, ezen belül főként közgazdasági könyvek magyarra történő fordításával (és persze megjelentetésével). Nem számítva az igyekezetet az értelmes elfoglaltság felkutatására, a motivációm hármas volt: nagyon szeretek olvasni, szeretem az angol nyelvet és nem utolsó sorban azt is gondoltam, hogy ezeknek a könyveknek a többsége „magától” nem fog eljutni a hazai közönséghez, így a munkámnak lehet valamennyi szélesebb értelemben vett haszna is. E könyvek többsége ugyanis valóban első osztályú, sőt a feletti; Nobel-díjas és másképpen ünnepelt szerzők műveiről van szó, amelyeket a szerzők nem elsősorban a szakma, inkább a szélesebb olvasóközönség számára szántak.
Az elmúlt hónapokban rövid ismertetőket írtam mindegyik kötetről, amelyeket feltettem a Facebook-oldalamra. Ezek közreadásával a Népszava jóvoltából most egy szélesebb olvasóközönséget is elérhetek.
***
Michael J. Sandel: Mi igazságos... és mi nem – A helyes cselekvés elmélete és gyakorlata, Corvina Kiadó, 2012
A szerző a Harvard Egyetem filozófiaprofesszora, akinek a Justice (Igazság) elnevezésű kurzusát az idők folyamán több mint 15 ezer diák látogatta. Előadásait az egyetem az interneten is elérhetővé tette, így milliós nézettséget ért el. Népszerűségének egyik oka alighanem az lehet, hogy az önmagukban talán „lila” filozófiai fogalmakat és gondolatmeneteket olyan példákkal világítja meg, amelyek a modern kor embere számára ismertek, sőt esetenként húsba vágók. (N.B.: Annak idején házaltam hazai kereskedelmi televízióknál, hogy az előadásokat a Mindentudás Egyeteme mintájára, feliratozva vagy szinkronizálva tegyék elérhetővé a magyar nézők számára is. Szerintem ez valódi közszolgálat lett volna.)
Sandel termékeny szerző. Legutolsó, The Tyranny of Merit – What's Become of the Common Good? (Az érdem zsarnoksága) című könyvében azzal a romboló hatással foglalkozik, amit az amerikai elitegyetemek képzése a társadalom integritására gyakorol.
Az itt bemutatott könyv, ha úgy tetszik tankönyv középpontjában a mindannyiunk számára fontos igazságosság áll, és az első, amit megtudunk, hogy sokféle igazságosságkoncepció van és nem is mindig könnyű „igazságot tenni” közöttük. A szerző Arisztotelészt bemutatva említi a híres fuvolapéldát, amit Amartya Sen Nobel-díjas közgazdász és filozófus (az ő könyvéről még lesz szó) kicsit továbbfejlesztett, hogy érzékeltesse az egymással versengő igazságosságkoncepciókat és a választás nehéz, ha ugyan nem lehetetlen voltát. Nagyon tanulságos és egy kicsit mulatságos is, így nem állom meg, hogy ide ne hozzam:
Három kisgyermek, nevezzük őket Annának, Barbarának és Carlának, azon vitatkoznak, hogy kié legyen az egyetlen fuvola. Először Anna kap szót, aki elmondja, hogy a fuvolát ő készítette, ezért az nyilván őt illeti meg. A többiek ezt nem vitatják, tény, hogy valóban ő készítette a fuvolát. Majd Barbara kap szót, aki elmondja, hogy hármuk közül ő a legszegényebb, semmilyen játéka nincs, ezért őt illeti meg a fuvola. A többiek nem vitatják, hogy Barbara valóban nagyon szegény. Végül feláll Carla, aki azon az alapon igényli magának a fuvolát, hogy ő tud egyedül fuvolázni.
Visszatérve Sandelhez, könyvében példák sokaságán keresztül tárgyalja, értékeli és bírálja az európai civilizáció szempontjából fontos filozófiai áramlatokat; a legnagyobb boldogság elvét hirdető haszonelvűséget, a legnagyobb egyéni szabadság elvét hirdető libertarianizmust, Arisztotelész teleologikus igazságosságkoncepcióját (a dolgok bizonyos célok érdekében jöttek létre, illetve vannak), és Kantnak a moralitást és a szabadságot összekapcsoló felfogását. Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban ismerteti John Rawls politikai liberalizmusát, amelyet bírál ugyan, de hozzáteszi: „(…) az amerikai politikai filozófiában nem született meggyőzőbb érv a jelenleginél erőteljesebben egyenlőségre építő társadalom mellett”.
Csak egy-kettőt a szemléltető példák közül: elfogadható-e az áremelés válaszul a hurrikánt követően megnövekedett keresletre; meg kell-e kímélni a fegyvertelen afgán kecskepásztor fiú életét, ha az veszélyezteti a katonai egység misszióját és életét; hadkötelezettség vagy zsoldoshadsereg; a béranyasággal kapcsolatos erkölcsi dilemmák; érvek a pozitív diszkrimináció mellett és ellene.
Amint az a fentiekből már sejthető, Sandel a filozófiát eszköznek tekinti a társadalom jobbítására. Meggyőzően érvel a mellett, hogy a demokratikus vita a közjó előmozdításának alapvető eszköze. Érdemes idézni a könyv zárósorait: „Nincs garancia arra, hogy a nyilvános vita valamilyen kemény morális kérdésről (…) megállapodáshoz (…) vezet. Nagyon is lehetséges, hogy minél jobban megismerünk egy erkölcsi vagy vallási doktrínát, annál kevésbé fog tetszeni. Ám addig nem tudhatjuk, amíg nem próbáltuk meg. Az erkölcsi alapú részvétel politikája nem csupán inspirálóbb (…) valójában ígéretesebb alapot jelent egy igazságos társadalom számára.”
Másfél évtizeddel később, amikor a világ még szélsőségesebben polarizált és intoleráns lett, az út vagy a visszaút a demokratikus vitához még nehezebbnek tűnik.
