David Lynch túlzás nélkül kiemelkedett a kortárs rendezők sorából, a filmjeiben egy csakis rá jellemző, szürreális világot mutatott be, melyben bármi megtörténhetett: a szereplők hirtelen identitást válthattak, elnyelhette őket a föld vagy kiderült róluk, hogy több alakban léteznek. Mindezt a rendező olyan sejtelmesen, olykor borzongató módon mutatta be, hogy aki csak egy filmet is látott tőle, a tudatalattijába beleégtek a képek.
Merthogy Lynch örömmel merült el a psziché bugyraiban, és olyan tartalmakat hozott fel onnan, melyeket nem szívesen látott az ember. Ez már az első, 1977-es Radírfej című filmjére igaz volt, melyben egy Henry Spencer nevű fiatalembernek a barátnőjétől egy fura, mutáns gyermeke születik. Az 1980-as Elefántemberben aztán a viktoriánus Angliában élt, torz külsejű Joseph Merrick szívszorító történetét mesélte el, majd egy kitérő erejéig sci-fit rendezett, ez volt az 1984-es Dűne, melynek végső változatát nem érezte magáénak.
Életművében a fordulatot az 1986-os Kék bársony jelentette, melyben a kertvárosi Amerikát mutatta be, de korántsem az idilli oldalát, hanem sötét, alvilági alakjait, akikkel nem szívesen futna össze az ember. Ezután nem kellett sok, hogy megrendezze a Twin Peaks című kultsorozatot, mely szintén egy kisvárosról szólt, ahová megérkezik Dale Cooper különleges FBI-ügynök, hogy nyomozzon a kegyetlenül megölt Laura Palmer gyilkosa után. Munkája során nemcsak a város lakóit keresi fel, de az álmok világában is jár, egy vörös függönnyel körbevett szobában például egy törpével és magával a halott lánnyal is találkozik.
Lynch világában innentől fogva a realitás és a fantázia kéz a kézben járt, ez jellemezte az 1990-es vadszerelmes Veszett a világot és az 1997-es Útvesztőben című filmet, melybe egy tudathasadásos személy pszichéjébe nézett bele. Ezután Hollywood felé vette az irányt: a Mullholland Drive-ban annak sötét oldalát és két nő egyre összefonódó kapcsolatát mutatta be, majd az Inland Empire című filmben szintén az álomgyárba kalauzolt.
A Twin Peaks sorozathoz két évtized után visszatért, majd elkészítette a 2017-es harmadik évadot, melyben a vörös szobában huszonöt évig ottragadt Cooper ügynök még a korábbinál is szürreálisabb helyzetekbe került. A rajongók újra hétről hétre követhették az FBI-ügynök történetét, és a széria vége után titkon vagy nyíltan azt remélték, hogy talán Lynch rendez még egy negyedik évadot. És hogy minél tovább él, mert sokaknak ő nemcsak egy rendező volt, hanem igazi mester, aki a filmjeivel és az inspiráló mondataival egy kicsit mindannyiunkat a realitás fölé emelt.
