A szülők gyakorlatilag a patikákban szembesültek tavaly év végén azzal, hogy megszűnt a Ventolin, az asztmás gyermekek fulladásos rohamait enyhítő gyógyszer támogatása. Mit tehet ebben a helyzetben a gyógyszerész?
Egy ilyen helyzetben nyilván sokként hat az árváltozás, ebben az esetben a korábbi néhány száz forint helyett több ezret kellett kifizetniük az érintett szülőknek. Aki viszont nem feltétlenül ragaszkodott éppen ehhez a szerhez, annak tudtak adni a patikákban támogatott helyettesítő készítményt.
Igen, de csak a hat éven felülieknek maradt támogatott készítménye. Okozott mindez gyógyszerhiányt is?
Önmagában nem, hiszen elérhető maradt a gyógyszer, csak egy nagyságrenddel drágábban, sőt, miután a készítmény már nem támogatott, az ára is szabad lett. Azaz patikánként változhat az ára. Magam, a saját gyógyszertárunkban nem értesültem a támogatás megszűnésével kapcsolatos feszültségről, de sok szülőnek ez komoly problémát okozhat.
Milyen gyakran fordul elő, hogy egyik pillanatról a másikra eltűnik egy gyógyszer támogatása?
A folyamat állandó, de szerencsére nem nagyon gyakori. Ebben az esetben a forgalmazó vonta ki a gyógyszert a támogatotti körből, így nem kell egyetértésre jutnia az áremelésről a biztosítóval. Mint mindig ebben az esetben is a mérlegnek két serpenyője van. Az ügyhöz az is hozzátartozik, hogy 2007 óta nem korrigálták a gyógyszertámogatási rendszerben a már egyszer befogadott gyógyszerek árait, ezáltal nagyon nehéz az időközbeni költségnövekedést érvényesíteni ezeknek a gyógyszereknek az áraiban. Miközben időről-időre átcsúsznak termékek kisebb vagy nagyobb támogatási kulcsokba. Minden ilyen esetben változik a térítési díj attól függően, hogy az állam elvette vagy éppen növelte az adott gyógyszer támogatását. A gyártó, illetve a forgalmazó máig ugyanannyit kap a termékéért, mint 2007-ben. Pedig közben történt egy és más, ami növelte az előállítás költségeit.
Ön szerint van esélye a következő választásokat megelőző évben a támogatási rendszer átalakításának? Mindez növelné a betegek költségeit is.
Olyan változást is el tudok képzelni, ami nem okvetlenül növelné a betegek terheit és nem kerülne többe a társadalombiztosításnak sem. Ha van szándék a változtatásra, akkor még az év első felében, kétharmadában lehet komolyabb mozgástere erre a kormányzatnak. Nem tartom lehetetlennek az előrelépést, sőt, időszerű lenne, mert nemcsak az árak nem változnak, hanem a támogatás nagy rendszere is régóta lényegében változatlan. Ráadásul miközben az elmúlt öt évben egyre kevesebb doboz gyógyszer fogyott a patikákban, az államnak egyre többet kellett a támogatásokra kifizetnie. Így például
2019 és 2023 között a támogatott szerekből 11 millió dobozzal kevesebbet vittek haza a betegek, ugyanezen idő alatt az egészségbiztosító támogatásra kifizetett költsége 119 milliárddal nőtt.
Ugyanakkor a térítési díj, amit a beteg fizet, az 128 milliárdról „csak” 149 milliárdra emelkedett. Az újonnan befogadott készítmények modernebbek és egyre többe kerülnek, a régebben piacon lévők ára viszont, mint már említettem, 2007 óta lényegében változatlan. De nemcsak a támogatás rendszerét lenne érdemes megvizsgálni. A Magyar Gyógyszerészi Kamara 2024 közepén 130 oldalas, átfogó, sok elemében normaszöveg-szintű javaslatokat készített és adott át az egészségügyért felelős Belügyminisztériumnak. Legutóbb novemberben jártam Pintér Sándor miniszter úrnál, akivel megállapodtunk abban, hogy a javaslatainkról idén januárban az operatív egyeztetés is megindul.
Mit kértek, illetve javasoltak a tárca vezetőjének?
A gyógyszertárak tulajdonlásával kapcsolatos szabályok pontosításától a működőképesség biztosításán át nagyon sok mindent. Például a közfinanszírozott gyógyszerek árrése, amiből a működtetést – például a gyógyszerek beszerzését, a rezsit, a béreket – kell finanszírozni, már rég nyolc százalék alatt van. S miközben az összforgalom kétharmada támogatott gyógyszer, a működtetéshez szükséges pénz kevesebb mint egyharmada származik ebből a forrásból. Az 5500 forintnál drágább gyógyszerek után 990 forint fix díjat lehet csak fölszámolni, ez azt is jelenti, hogy például a 23500 forint feletti készítményeknek már a nagykereskedelmi árrése is nagyobb, mint a gyógyszertári, és idén már 200 ezer forint alatt van az a határ, amikor a banki átutalás költsége is több, mint a drága gyógyszeren érvényesíthető patikai árrés. A gyógyszertárak a működtetésből hiányzó bevételt a nem támogatott szerek és egyéb egészségtermékek forgalmából pótolják. Csakhogy egy kisebb településen ezekre nincs sem igény, sem fizetőképes kereslet. A rossz árrés-szabályozás miatt a gyógyszertárak rászorulnak a gyártói, nagykereskedői kedvezményekre, ebből viszont csak a nagyforgalmú, illetve a hálózatban működők profitálhatnak. Mindennek az egyik következménye, hogy sorra zárnak be a kisebb települések patikái. Ugyanakkor – a kamara számításai szerint – a gyógyszertári vállalkozások által befizetett adók, járulékok lényegében azonosak azzal az összeggel, ami a közfinanszírozott gyógyszerek értékesítéséből származó árrésből az államra hárul. A mintegy 2300 közforgalmú és 600 fiókgyógyszertár működtetése a költségvetésből nem visz el semmit, magyarul az államnak a gyógyszertárak működtetése nem kerül pénzébe.
Mi késlelteti a kormányzati cselekvést, a forrás vagy a politikai szándék hiánya?
Azt látom, hogy a gyógyszerek esetében a politika ugyan nem használja a rezsicsökkentés kifejezést, de ugyanez a filozófia érezhető a támogatott gyógyszerek árképzésén és támogatásán is. A gazdaság más szereplői azonban szabadon érvényesíthetik a megnövekedett költségeiket az áraikban, a gyógyszertárak viszont ebből a szempontból sokkal kitettebb helyzetben vannak.
A fia, Hankó Balázs, a kormány egyik minisztere, ez az adottság könnyíti vagy nehezíti a gyógyszertárak érdekeiért való küzdelmét?
Korábban sokat dolgoztunk együtt, hiszen ő is gyógyszerész diplomával rendelkezik és egyetemi tanár a budapesti gyógyszerészkaron. De ma már csak figyelünk egymásra és kölcsönösen tiszteletben tartjuk egymás kompetenciáit. Szurkolok neki, hogy korrekt maradjon és legyen eredményes ebben a feladatkörében is. A gyógyszerészek és a betegek sorsának könnyítéséért tett kamarai erőfeszítéseim jóval korábban kezdődtek, mint a fiam politikai pályafutása. Így például a sokadik kormányzati ciklusban próbáljuk megoldani a patikai ügyeletek normatív szabályozását és finanszírozását, vagy például a gyógyszerészi kompetenciák bővítését. Az utóbbira mind nagyobb a szükség, mert egyre több esetben nem érik el a betegek az orvosaikat. Az ilyen helyzetekben például a gyógyszerész maga is segíthetné a krónikus bajokra rendelt vényköteles készítményekhez való hozzájutást, viszont effajta „receptírásra” jelenleg nincs jogilag szabályozott lehetőség. Az egészségpolitika már jelezte, hogy nyitott a változásra. A Covid-pandémia után újraindítottuk a betegek együttműködését javító, gondozási jellegű programjainkat. Már tavaly is megjelent egy új szakmai irányelv és az év végén féltucat területre – például a COPD, a cukorbetegség, a derékfájás kezeléséhez hagyta jóvá az egészségügyi államtitkárság új szakmai irányelvek készítését, amelyekkel főként a gyógyszeralkalmazási problémák megoldásában segíthetnénk a patikákban a betegeket. A krónikus betegek több mint fele már az első hat hónapban sem tartja magát az orvosi javallatokhoz, illetve a gyógyszerhasználat előírásaihoz. Viszont folyamatos szakmai törődéssel, figyelemmel ez az 50 százalékos arány lecsökkenthető akár húsz százalékra is. Ez praktikusan azt is jelenti, hogy az orvosi és gyógyszerészi útmutatásokat követő betegeknél ritkábban fordulnak elő szövődmények, jobb életminőségre, hosszabb életre számíthatnak. Azt gondolom, ha a patikák ilyen feladatot is ellátnának, annak mérhető eredménye lenne. De ahhoz, hogy ez a gyakorlatban is működjön, nem elég az irányelveket elkészíteni, hanem további, így például az informatikai feltételek biztosítására is szükség lenne.
Ha már a kompetenciák szóba kerültek, mikortól lehet a gyógyszertárban szezonális oltás beadását kérni?
Ez is már a „csőben van”. Először 2015-ben mentem a minisztériumba azért, hogy az influenza elleni védőoltások beadásában részt vehessenek a patikák. Azt mondták, hogy nem időszerű és ezt az ügyet az akkori orvosi kamara sem támogatta. A Covid-járvány elején újra szóba került. Jeleztem ekkor is, mi készek vagyunk rá, s elmondtam, milyen jogszabályokra lenne ehhez szükség, ám a téma ismét lekerült napirendről. A Covid-járvány vége felé Müller Cecília országos tiszti főorvosnál ismét kezdeményeztük a patikai oltások lehetőségét. Ő akkor rábólintott, megkezdődött a patikai vakcinációs irányelv kidolgozása. Itt tartunk most. A kamarának van is egy felmérése, aszerint a gyógyszertárak jelentős hányada örömmel csinálná. Van olyan patika is, ahol a feladathoz kisebb építészeti átalakításokra lenne szükség, azt ugyanis meg kell oldani, hogy az oltás beadást követő 5-10 percben le tudják ültetni a pácienst. Ezzel együtt is sok száz gyógyszertár várja a szezonális vakcinák beadásához szükséges feltételekről szóló jogszabályt.
NÉVJEGY
Hankó Zoltán gyógyszerész, szakközgazdász, a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnökeként a negyedik ciklusát tölti. Felesége, gyermekei és házastársaik is gyógyszerészek, Budapest agglomerációjában családi tulajdonú gyógyszertáruk van. Kamarai elnökként fő célkitűzése a gyógyszertárak és a gyógyszerészek szakmai és egzisztenciális függetlenségének biztosítása, ami az objektív betegérdekek érvényesítésének alapfeltétele.
