Nehéz másképpen minősíteni, mint hogy két hónap alatt hülyét csinált magából az Országos Bírói Tanács (OBT). A testület novemberben többségi döntéssel felhatalmazta az OBT elnökét, hogy írjon alá a kormánnyal egy biankó megállapodást, amely az igazságügyi alkalmazottak régóta esedékes – de a bírák által elvártnál és az inflációnál is jóval alacsonyabb – béremelése mellett a kormány elnagyolt igazságszolgáltatási „reformjait” is rögzítette. Miután a szakmában tiltakozás indult az árukapcsolás ellen – „a bírói függetlenség nem eladó” –, az OBT elnöke lemondott, a tanács pedig kilátásba helyezte, hogy felmondja az egyezséget, ami e héten meg is történt.
Csakhogy időközben a kormány a megállapodásra hivatkozva nem csak a béremelést nyomta át a parlamenten, de lényeges pontokon változtatott a bíróságokat érintő jogszabályokon is, sőt, az Alaptörvényt is megbütykölte, módosítva a bírói alsó és felső korhatárra vonatkozó passzusokat – anélkül, hogy erről az OBT előzetes véleményét kikérte volna, ahogyan ezt a törvény előírja. A kabinet úgy trükközött, hogy egyéni képviselői és bizottsági javaslatként adatta be a módosításokat, mondván, azokra nem vonatkozik az OBT véleményezési joga, az Alaptörvény pedig amúgy sem jogszabály.
Vagyis előbb a kormány csinált hülyét a bírák önigazgatási testületéből, majd a megállapodás e heti érvénytelenítésével az OBT önmagából. Az utólagos kármentés sem feledteti ugyanis, hogy az OBT, bár észlelte a csapdát, önként és dalolva lépett bele, sőt, egy ideig a tiltakozók érveit is lesöpörte azzal, hogy a készülő jogszabályoknál majd érvényesíti akaratát. Amiből nem lett semmi.
Kívülről nézve úgy tűnhet, mintha csak a bérekről lenne szó, s ezt a látszatot maga az OBT is erősítette, pedig valójában a bírói autonómia, a harmadik hatalmi ág függetlensége a tét.
Hiszen a törvények véleményezési jogát az előző OBT érte el hatéves, kitartó munkájával, amit most egy pillanat alatt lenullázott az új összetételű tanács.
Karinthyval szólva: mint aki halkan belelépett.