A szójátékot nem én találtam ki. Legutóbb Stumpf András írt béka helyett „A béke segge alatt” címmel a Válaszban évindítót. Korábban a Facebook népe a Békemenetek kapcsán emlegetett hasonlókat, de a hvg is így jellemezte a békéről papoló, kudarcos állami politikát. Bennem viszont túlteng a leányos szemérem, ezért a nevezett testrészt a népnyelvvel ellentétben csak a „fenék” névvel merem illetni. (A béke tompora, ülepe, popsikája azért túlzás lenne).
Kicsinyítésnek azért sincs helye, mert nagyon is komoly dologról van szó. Arról, hogy kezdünk szembenézni azzal, mi rejlik az Orbán által agyonmantrázott „békepártiság” mögött, alatt. Amelynek, mint szintén százszor elmondta, Trump a záloga. A leendő elnök még hivatalba sem lépett, máris betekintést engedett az ú.n. „béke” feneke alá. Ahonnan is éppen a háború bújik elő. Miniszterelnökünknek sikerült a hosszú ideje legháborúpártibb amerikai elnököt békeangyallá avatnia.
Mivel Trumpra mint hasonszőrű akarnokra támaszként, reményként ugyanúgy szüksége volt, mint itthon arra, hogy minden ellenfelét háborúpárti vadállatnak hazudja, a legegyszerűbb volt összekapcsolnia a két kommunikációs panelt. Legyen elég a jámbor választónak annyi: az idealizált Trump győzi le a gonosz háborúpártiakat, hogy azután csőrében olajággal repkedjen a hálás emberiség feje fölött, szőke sörénye a felkelő nap, a felvirradó jobb jövő ígéreteként lobog utána. Miközben felhangzik „A béketábor legyőzhetetlen” című egykori mozgalmi dal.
Úgy fest, ez kicsit arrébb van még. Mert az új elnök első nyilatkozataiban máris bejelentette fenyegető területi igényét Grönlandra, a Panama csatornára és ugyan enyhültebb hangon, de egész Kanadára is. A békeangyal olajág helyett karddal érkezik.
Ne gondoljuk, hogy Trump csak szeret nagyokat mondani. Nagyon is tudatos geopolitikai, birodalmi célok vezetik. Nem idióta, hanem - és ez a rosszabb - agresszív és gátlástalan. Amiben Orbán pénteki rádióbeszédének igaza van, az az, hogy Trump beiktatása új korszakot nyithat meg a világ számára. A neoimperializmus, az új birodalmi gondolat korszakát, amelyben a nagyhatalmak ismét területi hódításokkal, más országok ellenőrzésük alá vonásával növelnék hatókörüket.
A második világháború után, amelyben az ú.n. „harmadik birodalom”, a hitleráj összeomlott, az államok önkorlátozást fogadtak el saját területi, határrevíziós igényeik tekintetében. Sok disznóság, igazságtalanság történt azóta is, de a politikai etikett a nyugati világban lehetetlenné tette az erőpolitika nyílt hirdetését: „megszerzem, mert erősebb vagyok”.
Trump ezzel szakítana. Kimondta: egy államnak joga van saját nemzeti érdekeit erőszakkal érvényesíteni, akár határain kívül is. Ez ugyanaz az ideológia, amelyre hivatkozva Putyin lerohanta Ukrajnát. Ha Trump erre precedenst teremt, milyen alapon lehetne kifogásolni, ha Kína viszont Tajvant támadja meg, vagy Szerbia rátör Koszovóra?
Trump konkrét területi igényei mögött ott az általa vélt nemzeti érdek. Ami tényleg létezik, de nem mindegy, ki milyen eszközökkel akarja képviselni. Az új elnök bármilyennel, ebben semmilyen gátlása nincs. Grönland és Kanada azért kell, mert a globális felmelegedés új lehetőségeket teremt. Trump korlátoltsága egyik bizonyítékának tekintettük, hogy tagadja a felmelegedés tényét. Ismétlem: nem hülye. Ezzel csak az általa támogatott nagytőkéseket akarta megnyugtatni: ő aztán semmilyen növekedési korlátot nem állít eléjük - tessék, csak tessék szabadon pusztítani a földgolyót.
Valójában ő vagy tanácsadói nagyon is számoltak a felmelegedés következményeivel. Az Északi Sark jégpáncéljának olvadása egyrészt itt könnyebben kitermelhetővé teszi a kincset érő ú.n. ritkaföldfémeket (amelyek nélkül pl. nincs elektromos autógyártás), másrészt új, sokkal rövidebb hajózási-szállítási útvonalakat nyit meg. Ezért kell Grönland és a sarkvidékkel itt a leghosszabb határon érintkező Kanada. Nem véletlen, hogy ugyanezen a tájon az oroszok és a kínaiak is igyekeznek hídfőállásaikat kiépíteni. Van elemző, aki szerint sokkal inkább itt lehet egy harmadik világháború tűzfészke, mint az ismertebb konfliktuszónákban.
A Panama-csatorna (akár fegyverrel történő) megszerzése is a világkereskedelem útvonalainak ellenőrzéséről szól. Nem meglepő, hogy itt is nyomulnak a kínaiak: a csatorna mindkét végében kikötőt szereztek maguknak.
Orbán eddig legfelelőtlenebb hazárdjátéka, hogy egy viszonylag kis ország élén a nagyhatalmak normák nélküli, korlátlan imperializmusát segítené elő. Ami a teljes kiszolgáltatottságba taszítaná Magyarországot is.
Neki is csak azért érdeke, hogy az általa belső használatra alkalmazott, kicsiben játszott erőpolitika ezzel igazolást nyerjen, védernyő alá kerüljön.
Ne húzzuk be a nyakunkat azzal, hogy ez a nagyok játéka, nem rajtunk múlik a kimenetele. De, rajtunk is. Ki-ki a saját hazájában áll ellen egy új imperializmus eljövetelének, ki-ki ott űzi el a valamiféle (nem náci, de háborús veszélyt jelentő) „Negyedik Birodalmat” támogatókat, ezzel ő is akadályt állít egy új „birodalmi eszme” útjába.
Ezt hívják igazi békepártiságnak.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.