Az euróövezethez csatlakozásuk óta irigyelt Horvátországban 30, jobbára alapvető élelmiszernél és háztartási cikknél alkalmaznak ársapkát, s ha a kormányzat tervei beteljesednek, akkor a lista ebben a hónapban 50 árucikkre bővülhet. Déli szomszédunknál az évesített 4,5 százalékos, folyamatosan növekvő drágulás alig-alig marad el a Magyarországon tavaly decemberben mért 4,6 százaléktól. A hatósági áras termékek körének kiszélesítése Horvátországban csalhatatlan jele annak, hogy a módszer nemcsak nálunk volt eredménytelen, de másutt sincs kézzelfogható hatása a fogyasztói árak növekedési ütemének fékezésére, hogy a piacgazdaság természetétől teljesen idegen kötelező akciózásról ne is beszéljünk.
Az elmúlt esztendő végén a magyarországi infláció kilépett az MNB 4 százalékos tolerancia sávjából, ennek 2024-ben nem akadt párja. A jegybanknak az alapkamat-csökkentés további halasztása mellett kevés eszköze van arra, hogy a maga által kitűzött, elviselhető pénzromlási célt elérje. De nem így gondolja Nagy Márton, a 2025-től kibővült hatáskörével élni nemigen tudó gazdasági csúcsminiszter, aki elmondhatja magáról, hogy amióta kormányzati funkciót vállalt, egyetlen makrogazdasági várakozása sem teljesült be. A menekülés a jövőbe elvét valló tárcavezetőtől (a meg nem érdemelt) dicsekvés sem állhat távol, amikor bátran kijelenti, hogy 2024-ben sikerült alacsony szinten tartani az inflációt. Ugyanis az elmúlt év egészét jellemző 3,7 százalékos fogyasztói árindex egy teljes százalékponttal magasabb az uniós átlagnál. Természetesen Nagy Márton is tudja, az élelmiszerek decemberi 5,4 százalékos évesített növekedése a lakosság széles körénél, beleértve a nyugdíjasok többségét is, életszínvonal csökkenést eredményezett. Ezért most még csak kellő óvatossággal belengette a megbukott árstop esetleges újra bevezetését, azét, amelynek állítólagos kedvező hatását talán csak a leglojálisabb Fidesz-szavazók érzékelték. Az ismétlés eredményessége azonban korántsem bizonyos.