Poklot ígért Donald Trump, ha beiktatása napjáig nem szabadulnak ki a palesztin terrorszervezet által 2023. október 7-én elhurcolt túszok. Elképzelni sem tudom, milyen lehet a jelenleginél fortyogóbb pokol, de a fenyegetés hatott. A 98 túsz közül ugyan csupán három térhetett haza tegnap, de Trump ma így is saját eredményeként lobogtathatja azt a tűzszünetet, amelyen Joe Biden és adminisztrációja, Katar, Egyiptom, az izraeli biztonsági szolgálatok képviselői 11 hónapon át keményen dolgoztak. A megállapodás első tervezetét tavaly márciusban mutatták be először, majd május 27-én hozta nyilvánosságra Joe Biden azt a keretet, amelyre múlt héten végül mindkét fél rábólintott. Megtehették volna jóval korábban is: az azóta leváltott izraeli védelmi miniszter már júliusban nyilvánosan követelte, hogy a Netanjahu-kormány fogadja el a megállapodást, hiszen a szolgálatok vezetőinek részvételével kidolgozott tervezet nem jelent közvetlen nemzetbiztonsági kockázatot, a túszok életét tekintve viszont ketyeg az óra. Azóta sok túsz és sokezer palesztin halt meg, még többen váltak földönfutóvá, ámde mind a Hamász vezetői, mind Netanjahu, mindent megtettek az alku bojkottálásáért.
A most hatályba lépett megállapodás semmivel nem jobb, nem kedvezőbb senkinek sem. A lakosság mindkét oldalon ünnepel és reménykedik, de a jelenlegi vezetéssel esély sincs a hosszútávú rendezésre, csupán a visszaszámlálás kezdődik meg a következő háborúig. A megállapodás hősének tartott Trump nem garancia a rendezésre, őt szemmel láthatóan csupán az érdekelte, hogy beiktatása napján ezt a trófeát fel tudja mutatni. Elődjétől ellentétben, ő csupán az izraeli túszokról beszélt, a palesztin civilek szenvedésének befejezését, emberi és közösségi jogaik tiszteletben tartását egyetlen szóval sem említette. Washington nyomása és izraeli kormányváltás nélkül, ha egyáltalán ki is tart a 42 napos fegyvernyugvás, folytatódni fog a háború. Trump csak poklot ígért, annak felszámolását soha.