Európa munkaerőkrízisének megoldását jelentené, ha bevonnák a romákat a munkaerő piacára – írta Zeljko Jovanovic, az Európai Roma Alapítvány elnöke a Politico egyik november végi számában. Erről a kontinensnyi piacról évente kétmillió ember tűnik el nyugdíjazás vagy elhalálozás okán. Az európai romák mintegy hatmillióan vannak, ez egy kis európai állam lakosságszámával ér fel, demográfiai összetételük is kedvező: sok köztük a fiatal és a nagycsaládos. Jovanovic idézi a Világbank kutatóinak azt a megállapítását, amely szerint Bulgária vagy Románia GDP-je négy százalékkal emelkedne, ha az ország roma lakosságát bevonnák a termelésbe és a szolgáltatásba.
Magyarországot a cikk nem említi, de nyilván itt is lenne mit tenni a munkaerőkrízis ellen, és érdemes lenne elgondolkodni Jovanovic javaslatán. A tisztánlátás érdekében mindenekelőtt ismernünk kellene a magyarországi roma népesség számát. A 2022-es népszámlálás idején mintegy 210 ezren vallották magukat a roma (cigány) nemzetiséghez tartozónak. A roma szervezetek a valós számot ennek a többszörösére becsülik. Még különösebb a helyzet, ha a 2011-es népszámlálás adataihoz lapozunk vissza. Ekkor 315 ezren vállalták, hogy ehhez a nemzetiséghez tartoznak. Százezren tűntek volna el közülük ebben a szűk évtizedben? Lehetetlen.
Sokkal inkább arról lehet szó, hogy egyre kevesebben vállalják nyilvánosan, hogy a legalacsonyabb presztízsű magyarországi kisebbséghez tartoznak. Ebben nagy szerepe van a magyar lakosság erős romaellenességének, amiről Örkény Antal professzor beszélt a Népszavának adott interjújában (2024. november 25.). Kutatásai szerint a magyar lakosság háromnegyede ellenszenvesnek tartja a romákat, nem barátkozik velük, nem örülne neki, ha családi kapcsolatba kerülne velük. Ez még olyan dunántúli régiókban is így van, ahol viszonylag alacsony a romák száma, tehát kevés személyes tapasztalat gyűlhetett össze velük kapcsolatban. Ebben a szinte általános ellenszenvben nagy szerepe lehet a jelenlegi hatalom retorikájának. "Magyarországon a jelenlegi nacionalista politikai beállítódás homogenizálni akarja a nemzetet, próbálja az etnikai és más kisebbségeket kiszorítani a közös nemzetképből" – fogalmaz Örkény professzor.
"Magyar és pont" – szokta mondani Novák Katalin volt államfő, esélyt sem adva a nemzetiségiek többszörös identitásának. A magyarországi svábokat, szlovákokat, románokat lehet látni ünnepi alkalmakkor, amikor népviseletbe öltözött énekkarokkal, tánccsoportokkal képviselik az ország nyelvi-kulturális sokszínűségét. A legnagyobb hazai nemzetiség képviselői, a cigányok viszont főleg a közmédia által sugárzott Rádiókabaré adásaiban jelennek meg negatív kontextusban. Jellegzetes beszédmódjukkal pénzváltóként, csalóként, de főként a Bach Szilvia által megjelenített Jolikával nevettetik meg a közönséget. Ez a figura a legdurvább cigányellenes előítéleteket – dologtalanok, iszákosak, ostobák, műveletlenek – mozgósítja már évek óta.
Miért is hiányoznak a romák közül sokan a munkaerőpiacról Európa szerte? Az ok egyszerű: képzetlenségük és a munkahelyekhez való nehéz hozzáférés okán. A magyarországi cigány családok nagy része a nyomor küszöbén, vagy az alatt él. A közoktatás lezüllesztése éppen őket érintette legnyilvánvalóbban. A határmenti zsákfalvakban a szaktanárok hiányával küzdő, rosszul felszerelt iskolák, még ha akarnának is, nem lennének képesek a felzárkóztató oktatásra, amelyre oly nagy szükségük volna a képzetlen szülők gyermekeinek. A rossz szociális helyzet a képzetlenség áttételén keresztül száll át a gyerekek, az unokák nemzedékére, szinte öröklődik.
Az iskolakötelezettség leszállítása is őket érintette leginkább, még ha ez nem is tudatosult bennük. Ne vezessen bennünket félre a "kötelezettség" szó kettős értelmezhetősége. Nem csak a gyereket menti ez fel, úgymond, az iskolába járás alól, mindenekfelett az államot mentesíti két évnyi épületfenntartási költség, a tanári bérek kifizetése alól. A hatalom takarékoskodik, mégpedig azokon, akiknek a legnagyobb szükségük lenne a készségfejlesztő, hasznos tudást közvetítő oktatásra, hogy értékteremtő munkát kaphassanak, egészséges, kellemes, kulturált életet élhessenek.
A gimnáziumokba való bejutás emelkedő pontszáma hasonló célokat szolgál. Azokat akadályozza meg a továbbtanulásban, akik nagy erőfeszítéssel túljutottak az általános iskolán, és képesek lennének a középfokú szint abszolválására is. A hatalom birtokosai a mai "megtakarítás" érdekében könnyű szívvel mondanak le a holnap értékteremtőiről, munkásairól, egészségügyi dolgozóiról.
Vannak mégis, és nem is kevesen, akik ezt a helyzetet jól látva segítenek a hátrányos helyzetű gyerekeknek, tanodákat, iskolán kívüli, kulturálódásra alkalmas helyeket tartanak fönn számukra. Egyre csüggedtebben, egyre nehezebben végzik áldozatos munkájukat a politikai hatalom vakfoljára kerülve, a többségi társadalom csekély támogatásával.
Ha elolvassuk Varga Aranka "A családomból én voltam az első..." - Cigány, roma fiatalok iskolai útja és lehetőségei a rendszerváltás után című, nemrég megjelent könyvét, világossá válik előttünk, hogy az esélyegyenlőség és méltányosság szemléletében munkálkodva is mennyire nehéz a roma fiatalokat eljuttatni az átlagos magyar családokból származó fiatalok számára könnyen adódó lehetőségekhez. Márpedig nem mondhatunk le róluk azért, mert egy kisebbség tagjainak születtek. Egy demokratikus társadalom tagjaiként nem érhetjük be kevesebbel.
Van azonban néhány alkalom, amikor a hatalom birtokosai sem mondanak le a romákról: értékesek ők, csak éppen hatalomban maradásuk zálogaiként, az ő pártjuk logója mellé ikszet tevő szavazókként. Közeledik a következő szavazás napja, és láss csodát, a következő évi költségvetésben 2 milliárd jutott a CiKöSznek, a Cigány Közösségek Szövetségének. A szervezet elnöke, Aba-Horváth István szerint ez nem politikai kérdés.
Nem is kéne, hogy az legyen, de jóhiszeműségünket némileg korlátozza Tar József budapesti főkoordinátor a kerületi roma önkormányzatokhoz írt, nyilvánosságra került levele. Ebben Szentkirályi Alexandrára, a Fidesz budapesti elnökére hivatkozva segítséget ígér számukra, de várja az értesítést arról is, hogy "melyik kerület körülbelül milyen létszámot tud biztosítani a 2026-os parlamenti választásokra".
Nem mondanak ők le a roma szavazatokról, sőt némi közpénzt is hajlandók értük áldozni. A cigány fiatalok esélyegyenlőségének biztosítása viszont nem tartozik a céljaik közé. Pedig mindannyiunk biztos jövője múlik rajta.
A szerző nyelvész.