Az anyai szív összeszorul a falfehér, tízéves kisfiú láttán, aki könnyes szemmel áll a gimnázium épülete előtt szombat reggel. Édesapja, akinek ölelésében várja sorsát, azt szeretné elérni, hogy fiát bekísérhesse a tanterembe, mert a fiú nagyon fél. A Covid óta azonban az iskolákba a szülők csak kivételes esetekben léphetnek be, az írásbeli felvételi napján pedig egyáltalán nem, hiszen így is hatalmas a tumultus. Az igazgatóhelyettes asszony megértően hallgatja az apukát, de látszik az értetlenség az arcán: mit keres akkor itt ez a tízéves gyermek? Hiszen negyedik osztályban nem kötelező a felvételi, a hat és nyolc évfolyamos gimnáziumok pedig rendkívül erős tempót diktálnak, és a korosztályukhoz képest érettebb, önálló gyerekeket várnak. Különben összeroskadnak a terhek alatt.
Én mégis érteni vélem az apukát, miért áll ott. Abban reménykedhet, ha sikerül a felvételi, jobb helyen lesz a kisfiú, mint most. Nincs ezzel egyedül, szűkebb környezetemben is sokan menekítenék az általános iskolából gyerekeiket. Tízéves kislányom osztályából néhány kivétellel mindenki megírta szombaton a felvételit. Többen előkészítőre jártak hétvégenként, volt, aki már a harmadik osztálytól, sőt még magántanárhoz is. Idősebb gyermekeim is ebbe az iskolába jártak, így tudom, a korábbi években ez nem volt jellemző. Negyedik osztályban néhány gyerek kipróbálta magát a felvételin, de nem görcsöltek rá ennyire a szülők.
Az Oktatási Hivatal statisztikái is erre utalnak. Az idén minden eddiginél több, csaknem 10 ezer hatodikos és több mint 7 ezer negyedikes diák írta meg a felvételit. Ez persze még mindig csak a korosztály töredéke, de azt jelenti: tíz év alatt harmadával nőtt a kisgimnáziumokba igyekvő 10-12 éves diákok száma. A felvételi előkészítő tanfolyamok pedig virágkorukat élik.
Lehet ezen felhördülni, összehúzott szemöldökkel érvelni, hogy nem kellene kitenni ilyen kicsi korban felesleges stressznek a gyerekeket. Igen, nem kellene. De szeptemberben a kislányom általános iskolájából 8 pedagógus távozott, többségük fiatal, szerették őket a gyerekek. December környékén az igazgatóhelyettes is felmondott, aki történetesen a nyolcadikosok matematikatanára volt. Márpedig a végzősöknek a felvételi már nem csak egy próba, mint adott esetben a kisebbeknek, és sok múlik azon, van-e, aki felkészítse őket a vizsgára.
Hogy a távozásoknak mi az oka, nem tudni, tájékoztatást e folyamatokról a mai napig senkitől nem kaptunk. De olyan sokat nem is kell találgatnunk, elég csak a státusztörvényre, az az ellen tiltakozók elbocsátására, a pedagógusokat megalázó politikusi nyilatkozatokra, a tanárbérek mértékére, a kötelező NAT-vizsgákra gondolnunk.
Két évvel ezelőtt én is „kimenekítettem” az általános iskolából a fiamat, így neki most nem kellett matematikatanár nélkül nekivágnia a felvételinek. Hogy a menekítés máskülönben sikeres volt-e, abban nem vagyok biztos. Státusztörvény, alacsony pedagógusfizetés, NAT-vizsga, tanárhiány, idejétmúlt tanterv a gimnáziumban is van.
Hiszen valójában nem az általános iskolák tehetnek arról, hogy menekülnének onnan a szülők.