Erre a fordulatra aligha számított az Orbán-kabinet. Budapest – vélhetőleg még a városvezetés számára is – váratlan húzással nem kiénekelte, hanem szédítő gyorsasággal kikapta a sajtot az arab sas, az Eagle Hills csőréből. A főváros tegnap még elég esélytelenül csak annyit követelt, hogy hozzák nyilvánosságra a rákosrendezői vasúti terület 85 hektárjának eladásáról szóló szerződést. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., amelyből úgy kellett kiperelni a zuglói városközpont adásvételi szerződését, most hirtelen támadt előzékenységgel kiadta a teljes szerződéscsomagot mellékletestől. Semmi időhúzás, semmi trükközés.
A fővárosi önkormányzat pedig talált benne egy apróbetűs részt, amely lehetővé teszi, hogy egyik cége, a Budapesti Közművek Zrt. – élve elővásárlási jogával – megvegye az egészet. A nagy felfedezéssel persze semmire se mentek volna, ha nem éppen aznap hirdet ítéletet a Fővárosi Törvényszék egy másfél éve húzott-vont perben, miszerint Budapestnek visszajár 28,3 milliárd forint és kamatai 2023-ból, amit az államkincstár szolidaritási hozzájárulás címén emelt le a számlájukról. Ha ennek mintájára a tavalyi 75 milliárdos hozzájárulásból visszakapnak 40 milliárdot, akkor bőven megvan a pénz, amit az arab befektetők kínáltak, sőt a kármentesítésre is futja. Főként úgy, hogy 2039-ig kell csak fizetni. Azt is csak akkor, ha a kormány beváltja az ígéretét és megépíti a felüljárót, az M1-es metró meghosszabbítását, meg a többit cirka 400-500 milliárd forint értékben. Elég jó üzletnek tűnik. Főként úgy, hogy az ellenzéki városvezetés ezt soha nem tudta volna elérni a Fidesznél.
S itt jön a de, ami töröl mindent, amit előtte mondtak. Ha nem lehet az araboké, nem lesz a fővárosé sem. A kormány visszalép az eladástól. Nem lesz új negyed, se park, se felhőkarcoló, se megfizethető lakások, se újabb metrómegállók. Csak a szemét marad.