Hát ez az a kérdés, amire a hazai politikai elemzők, influenszerek, zsurnaliszták és más közbeszéd-formálók többségének megvan a válasza. Legtöbbjüktől azt hallani, hogy az Egyesült Államok régi-új elnöke egy most már többszörös szájkarate-bajnok, egy beteges hazudozó, egy házasságszédelgő nőcsábász, politikusként pedig egy makkal álmodó éhes disznó, aki olyan képtelenségeket forgat a fejében, mint Grönland amerikanizálása vagy a két óceánt egymással összekötő Panama-csatorna visszaszerzése.
Pöttömnyi vagy kicsit nagyobb igazságok minden ilyen minősítésben vannak, de ezeknek Trump újraválasztása után már semmi jelentősége nincs. Az, hogy „a világ tetején hülyék ülnek”, miként az Élet és Irodalomban lehetett olvasni a minap, viccnek jó lehet, de nem helyettesítheti a tisztánlátást egy olyan kérdésben, mint az, hogy kik is ülnek a világ tetején. Trumpot az elmúlt hetekben a Grönlandra, a Panama-csatorna feletti ellenőrzésre, Kanadára és Mexikóra vonatkozó megjegyzései miatt vádolták azzal, hogy futóbolond. Ideje tehát megvizsgálni, milyen viszonyban vannak időnként valóban meghökkentőnek tűnő megjegyzései a tényekkel.
E vizsgálat eredménye pedig az lesz, hogy egy nagyon is tehetséges, tehát potenciálisan fokozottan veszélyes radikális jobboldali politikusról van szó, aki Amerika naggyá tétele nevében, valójában saját sikeréhségének kielégítése érdekében sok mindenre képes. Hatalmi pozíciójának megerősítése után olyan dolgok megvalósítására is, amit kritikusai fantáziálásnak vagy handabandázásnak hittek.
Belpolitikai vonatkozásban ez már hivatalba lépésének első néhány órájában kiderült. A Capitolium elleni támadás 1600 letartóztatott vagy elítélt résztvevőjének adott kegyelem nem csak a teljes amerikai igazságszolgáltatás porig alázását jelenti. Jó előre elharsogott komoly figyelmeztetés az amerikai választónak: ha legközelebb nem Vance alelnököt, vagy bármelyik más szélsőségesen radikális figurát küldik a Fehér Házba, akkor Washington a 2020. évinél is súlyosabb atrocitások színhelyévé válhat.
A mexikói határ fallal való lezárásával és a hadsereg délre vezénylésével Trump hadjáratot indított az illegális migránsok milliói ellen. Ezt más amerikaiak, köztük korábbi bevándorlók tízmillióinak támogatásával tehette, mert a drogkereskedők, embercsempészek bandáiból és az ingyenélőkből sok mindenkinek elege van. A probléma megoldásával persze a Biden adminisztráció is próbálkozott, de sikeres megoldás eddig nem született, Trump első ciklusa idején sem.
Trump most szabadon mozoghat, de az Egyesült Államok ettől még megmarad a bevándorlók országának, ahol egy tömeges kitoloncolásnak a következményei kiszámíthatatlanok. Biztos, hogy ha a republikánusok által kitervelt radikális megoldás zavargásokhoz vezet, azt a külvilág bajosan fogja úgy értékelni, mint Amerika nagyságának helyreállítását. Márpedig Trump egyébként remek szónoki képességekről tanúskodó beiktatási beszédének ez volt lényege.
Külpolitikáról ebben a beszédben nem sok szó esett. Ám ami mégis elhangzott, az meghökkentő és tanulságos. Kezdjük Grönlanddal. Az új amerikai elnök egy korábbi „nagy dumája” ez esetben úgy hangzott, hogy „a nemzetbiztonság és a globális béke érdekében a Grönland feletti [amerikai] ellenőrzés és tulajdonjog abszolút szükségszerűség.” Jellegzetes, trumposan fellengzősnek tűnő, de nagyon is rafinált megjegyzés: ha kétszer annyit kérek, mint amit akarok, nagyobb esélyem van a sikerre. Jóllehet van konkrét történelmi példa (Alaszkáé) a ritkán lakott északi területek megvásárolhatóságára, a tulajdonjog megszerzése valószínűtlen - az részben a Dán királyságot, részben Grönlandot illeti. És mivel az óriási északi sziget értéke a globális felemelegedéssel és a bányászati technológiák tökéletesedésével hatalmasat nőtt, a tulajdonjog megszerzése irreális. A terület feletti, részben már létező amerikai ellenőrzés fokozása ellenben nagyon is lehetséges és valószínű.
Amikor tavaly decemberben Trump ez ügyben megszólalt, Dánia és Grönland is felhördült, de ezek mégis valahogy visszafogott, egyszeri reakcióknak tűntek. Az érdekelt helyeken talán tudták, miről van szó valójában. Tudták: Trump elfelejtheti, hogy Finnország az orosz birodalom része-e, de azt nem felejtheti el, mert vannak , akik figyelmeztessék rá, hogy Kína a stratégiai iparágakban nélkülözhetetlen ritkafémek hatalmas grönlandi lelőhelyeire készül bányászati monopóliumot vásárolni. És be kell látni, hogy ennek a fenyegetésnek a kivédése sokszorta fontosabb az Egyesült Államok számára, mint például az, hogy ki érkezik Washingtonba a beiktatási ünnepségre. És akkor még nem is volt szó arról, hogy az Egyesült Államoknak lenne oka a már meglévő grönlandi katonai katonai jelenlét fokozására, vagy arról, hogy egyes felmérések szerint a világ földgáztartalékainak egynegyede is a lassan olvadásnak induló grönlandi jégpáncél alatt van.
A Panama-csatorna visszaszerzésével kapcsolatos trumpi „fenyegetőzéssel” kapcsolatban sem elég arra emlékeztetni, hogy ez a víziút eredetileg amerikai tulajdonban volt, és csak 1999-ben váltott gazdát, a demokrata párti Carter elnök „nagylelkűsége” folytán. Trump a szokványos beiktatási beszéd helyett előadott politikai programnyilatkozatban világossá tette, miről van szó: az áthaladási díjak túlárazásával vádolta Panamát, de ennél is fontosabbnak tűnik az a megjegyzése, mely szerint „a Panama-csatornát nem mi adtuk oda Kínának, hanem Panama”. Mint ismeretes, Panama egy kínai céggel kötött megállapodást 1,3 milliárd dollár értékben a csatorna feletti híd megépítésére.
Az amerikai elnökök értelmi képességeiről, részben személyes tapasztalatok alapján, nem vagyok rossz véleménnyel. Lehetnek közöttük erőszakos, kiszámíthatatlan egyéniségek, akár morális hulla is akadhat közöttük, mely kategóriában szintén nem Donald Trump lenne az első, de ettől még nem feltétlenül hülye az illető. Trump visszatérésében, mely politikai bravúrként is benne lesz az amerikai történelemben, személyes képességei is közrejátszottak. A média mai állapotában ezek olyan milliók előtt is nyilvánvalóvá válhattak, akik soha nem vesznek kézbe egy újságot, esetleg a televíziót is kikapcsolják, amikor a híradó kezdődik - de szavazni esetleg elmennek.
Végezetül néhány megfontolás arról, hogy mennyiben érinti a január 20-án előadott republikánus kormányprogram Magyarországot. A jó hír itt legfeljebb az lehet, hogy Trump a jelek szerint még nem döntötte el, szeretne-e hasonló büntetővámokat bevezetni Európa ellen, amilyenekkel Kanadát és Mexikót máris sújtotta. Így is voltak azonban olyan megjegyzései, amelyek akár azonnali romboló hatással lehetnek egy autóipari alvállalkozásokra specializált gazdaságra. Trump kijelenti, hogy „mindenki olyan autót vehet, amilyet akar”, azzal dicsekszik, hogy az Egyesült Államok világelső az olajtermelésben, „és ezt ki is fogjuk használni”. E szavak hallatán nemcsak kampánybeli kebelbarátjának, Elon Musknak állhat el egy pillanatra a lélegzete. Azok is elgondolkodhatnak a jövőn, akik az akkumulátorgyárak befogadásától várták, hogy a magyar gazdaság erőre kapjon.
Arról a kérdésről, amely a legfontosabb Európa számára, egyetlen szó sem hangzott el a capitoliumi beszédben. Trump sokadszor is megismételte ugyan, hogy „a béketeremtés lesz a cél”, és ezt a hivatalos magyar propaganda természetesen a kormány igazának megerősítéseként értelmezte. A következő, látszólag megint csak hetvenkedő kijelentésével azonban, mely szerint „ismét a legerősebb hadsereget fogjuk felépíteni, amelyet a világ valaha látott”, Trump valami mást is üzent.
Ő az erő pozíciójából szeretne békét teremteni, ebbe a koncepcióba pedig semmiképp sem illik bele az az elképzelés, hogy Ukrajna és a mögötte álló nemzetek vesztesen kerüljenek ki a konfliktusból. A beiktatás másnapján elhangzott „fenyegetéstől”, mely szerint "Oroszországra nagy problémák várnak”, ha nem ül le tárgyalni, Putyin aligha kapott a szívéhez. Trump második rajtja után még sok a nyitott kérdés. Csak egyvalami biztos. A Trump szerint is „hanyatló” Egyesült Államokra a következő hónapokban nagyon oda kell figyelni.
A szerző újságíró.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.