Isten hozta itthon! - köszöntötte Biden elnök a néhány óra múlva hivatalba lépő utódját és feleségét a Fehér Ház tornácán. A nyájas fogadtatást megelőzően pedig kegyelmi jogával élve mentesítette néhány családtagját és kormányának több főtisztviselőjét minden jövőbeli nyomozati és vádemelési eljárás alól.
A fiának adott teljes és ugyancsak jövőbeli amnesztiával ellentétben az elnöki aktus ezúttal alig került be a hírekbe, s nem váltott ki különösebb reakciókat. A Donald Trump volt elnök elsöprő és pártját is hatalomba segítő választási győzelmét követő időszak eseményei előrevetítették, hogy olyan új korszak kezdődik, amelyet egy revánstól motivált tisztogatás fog felvezetni. Senkinek sem lehetett illúziója: az Egyesült Államok 47. elnöke komolyan gondolja választási ígéreteit, és van hatalma, hogy azokat valóra váltsa.
November közepétől mintha egy láthatatlan, de jól hallható parancs hangzott volna el: igazodás jobbra, takarás…a jövendő elnökre! Az üzleti élet és a politika nagyjai, ha nem is zárt alakzatban, de nagy (ön)fegyelmet gyakorolva zarándokoltak Mar-a-Lagóba, Donald Trump floridai rezidenciájára, hogy hűségükről tegyenek tanúbizonyságot.
Külföldi vezetők is keresték az alkalmat a találkozásra. A kanadai miniszterelnök, Trudeau is megpróbált valami reményt kapni arra, hogy lehet majd tárgyalni a vámokról. Sikertelen volt, s a már a kanossza járás előtt is népszerűtlen miniszterelnök ezt követően be is jelentette a lemondását. A Grönlandra bejelentett igény kapcsán a dán miniszterelnök ugyan kijelentette, hogy a sziget nem eladó, de mihamarabb tárgyalni akar az új elnökkel. A még hivatalban levő elnök külpolitikai apparátusa közben együttműködött Trump csapatával az izraeli tűzszünet létrehozásában. Hol vannak már azok az idők, amikor a belépő kormányzat még nem hivatalban levő emberei ellen FBI vizsgálat indult, ha külpolitikai tárgyalásokat folytattak! Az inkább demokrata értékeket valló média is mérsékelte eddigi heves bírálatát, s inkább a hírek csoportosításával és kiválasztásával fejezte ki berzenkedését.
Biden elnök 2020-as beiktatási beszédében a következő külpolitikai koncepciót fogalmazta meg: “… meg fogjuk javítani kapcsolatainkat szövetségeseinkkel, és aktívan lépünk fel a világpolitikában…a béke, a haladás és a biztonság érdekében erős és megbízható partnerek leszünk.” Többek véleménye szerint ezt meg is tette, habár olykor ellentmondásos lépések és akciók közepette, de az akkor mércének tekintett amerikai érdekek alapján nem is sikertelenül.
Mégis, minden erőfeszítés ellenére mindez üresnek érződik az út végén. Az elmúlt négy évben az amerikai külpolitika alaptétele a jogon és szabályokon alapuló nemzetközi rend volt, s most mindez gyengébbnek tűnik, mint valaha. Az Egyesült Államok erős és határozott vezetéssel, nagyhatalmi státuszának minden eszközével megpróbált konszenzust építeni egy olyan világban, amely részeire esett, és most mindenki változást akar.
Ez lett a demokraták 2024-es belpolitikai kudarcának is az egyik oka. Az elismerésre méltó makrogazdasági eredményeket felmutató gazdaságpolitika csak tovább fokozta a társadalom megosztottságát, ami odavezetett, hogy a latin és fekete szavazók 30 százaléka Trumpra és a republikánusokra szavazott. A többség változást akart. Ezt még ígérni sem tudta Harris alelnök.
Január 20-án délben Trump elnök beiktatási beszédében bejelentette a változást: a hanyatlásnak vége, és Amerika számára aranykor kezdődik. A retorika és a mondanivaló azt a szándékot tükrözte, hogy az Egyesült Államok új kormánya az erő pozíciójából akar fellépni, s - legalábbis az induláskor - vajmi kevés lehetőséget hagy a kompromisszumra.
Történészek a hetvenes évek óta beszélnek az "imperial", egyeduralkodói elnökségről, ami azt jelenti, hogy megbillent a hatalmi ágak egyensúlya, a végrehajtói hatalom javára. Ezt az alkotmány ugyan semmilyen változással nem támasztotta alá, de a törvényhozási gyakorlat a hatalmi egyensúlytól függően tudomásul vette. Nem kétséges, hogy a három hatalmi ág egyfelé húzásával ez most még jobban erősödhet.
Az Egyesült Államok nem hanyatlott, és továbbra is a legerősebb a világon, de nagyhatalommá válása óta most először néz szembe egy egyre gyarapodó, óriási emberi és anyagi forrásokkal rendelkező kihívóval, Kínával. A világ számos országa ugyancsak óriásit fejlődött, és egyszerűen máshogy értelmezi nemzeti és geopolitikai érdekeit, és ezt az USA által vezetett és garantált rendszer nem vagy igen nehezen tudja el- és befogadni. Változást akarnak a nemzetközi pénzügyek döntéshozatalában, a kereskedelmi és áruforgalom, valamint a természeti kincsek kiaknázása terén. Az elégedetlenkedők azonban még együtt is nagyon nehezen tudják döntően befolyásolni az eseményeket. A kezdeményezést mindenki az Amerikai Egyesült Államoktól várja.
Biden azt is nehezen tudta elfogadni, hogy bár az ország hatalma nem változott, de a világ nagyon. Trump a hatalom megragadása érdekében tűzte zászlajára a változás programját. Bár a program még nem jutott el a koherens megfogalmazásig, a hangzatos jelszavak és a kilátásba helyezett radikális intézkedések otthon biztosították a győzelmét. Külföldön viszont inkább riadalmat keltettek.
Trump olyan bel- és külpolitikai helyzetben vette át az elnökséget, amikor egyedül Amerika tud átfogó, új korszakot indítani. Az elnök a két év múlva sorra kerülő képviselőházi és részleges szenátusi választásokig meglehetősen nagy akciószabadsággal rendelkezik. Úgy tűnik, hogy a világ együtt akar vele működni, mert nincs más reális alternatíva.
Kína számára biztatást jelenthet, hogy Trump elnöki rendeletben 75 napra felfüggesztette a kínai TikTok céget az USA-ban ellehetetlenítő törvényt. Ugyanakkor az eddig kialakult kereskedelmi kapcsolatokat romboló vámpolitikai és a távlati geopolitikai előnyökkel kecsegtető területszerzési tervei nem erősítik az együttműködést. Úgy tűnik, hogy Kína most kivár, s inkább egy fokozatos, tehát minden elemében kontrollálható változásban érdekelt.
Trump sikere azonban elsősorban az otthoni viszonyoktól függ. Be kell teljesítenie választási ígéreteit az áremelkedések csökkentése, a kisebb bürokrácia, a gazdasági növekedés és az igazságosabb jövedelmi viszonyok terén. Az állam szerepét korlátozó retorikája ellenére növelnie kell a hozzájárulást a technológia fejlődéséhez, és érezhető eredményt kell felmutatnia az egészségügy területén. Ezeknek már első intézkedései némelyike is ellentmond. Sikere attól függ, hogy megtalálja-e a politikailag kiaknázható és egyben hosszabb távú megoldást.
Trump nem változott, de sokat tanult. Hozzá hű és elkötelezett csapatot állít fel, és érdekeinek megfelelően kíméletlenül megtisztítja az államapparátust. 2016-ban egy jól működő gazdaságot örökölt, s ha nincs a Covid, amit nagyon rosszul kezelt, akkor nem kétséges, hogy újraválasztják. Most ismét egy növekedő, és bár gigantikus államadósságot felhalmozó, de alapjában jó pályán haladó gazdaságot vesz át.
Ha a demokraták folyatják a személyeskedő lejáratási kampányt, és a kívülállók is “trumpizmusa” alapján ítélik meg az elnököt, akkor nemigen fogják érteni, és nem fognak tudni hatást gyakorolni a politikájára. Az első napokban hozott jó néhány intézkedését több tagállam és civil szervezet máris bíróságra kívánja vinni. Ez lesz kormányzásának első megméretése: a konzervatív többségű Legfelsőbb Bíróság állásfoglalása a jövőt fogja előrevetíteni.
A demokraták nem értették meg, Trump viszont ráérzett, hogy változásra van szükség. Ugyanakkor a sok remek elemzés ellenére még mindig nem kristálytiszta, hogy ennek milyen hatása lesz az amerikai társadalomra és a nemzetközi kapcsolatokra, s mint minden átmenet, meddig fog tartani. A szenátus legbaloldalibb szenátora mondta: “Trump őrült, de nem bolond. Lesz, amit keményen fogunk ellenezni, de lesz, ahol teljes mértékben együtt fogunk működni.”
A szerző történelem és alkotmányjog tanár a vidéki Amerikában.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.