Ezzel Nicosia lett az utolsó megosztott főváros a világon, évtizedekkel Berlin után. Pedig mindkét közösség mintegy kétharmada egyként támogatja a föderális Ciprust. Utoljára 2017-ben szakadtak meg a reménytelin indult tárgyalások, nem sokkal a végső deal előtt. A megoldásnak Varosha problémáját is fel kell oldania.
A turizmus egykori tengerparti „fővárosát” a törökök az előnyös alkupozíció reményében foglalták el, elűzve a lakosság négyötödét, mintegy 39 000 görögöt. Szándékosan tették kísértetjárta szellemvárossá, hogy később adu legyen a tárgyalások során. Öt évvel ezelőtt a török hatóságok megnyitották a város egy részét. Nemcsak a település, hanem a látogatók viselkedése is szürreális: sokan rollereznek, babakocsit tolnak a földönfutóvá vált görögök házai között, esetleg a város hajdan patinás, ma omladozó kulturális központja előtt fotózkodnak.
Találkozom egy családdal, amelyek a tagjai a városi strandon pihennek. A társadalom egyik generációja a szemem előtt adja tovább a következőnek a mély sebeket, amely most a másik fél szenvedése iránti közönyben ölt testet. Ebben a görög oldal sem kivétel: erre néhány török sír a bizonyság, amelyet egy főút menti üres telken látok Larnaca repterétől néhány kilométerre. A sírkövek már eltörtek, a kerítésen túl új építésű társasházak. Vajon meddig fog védelmet adni a kerítés? Az International Crisis Group 2023-as jelentése szerint is túl nagy hangsúlyt fektettek a politikai megoldásra, és túl keveset az alulról jövő kiengesztelődésre. Ez pedig mindkét fél elemi érdeke lenne. Varosha városa jól szemlélteti, hogy 50 éve minden változatlan, a növényzet lassan benő mindent, és hamarosan már senki sem lesz életben azok közül, akik még emlékeznek a független, egységes Ciprusra.
