„A kaposvári színház attól vált ellenzékivé, hogy azt érzékeltük, semmi nem igaz, ami körülöttünk történik. Minden szörnyűséges és tele van hazugsággal. Nagyjából olyan volt az egész, mint amit most tapasztalunk. Soha nem politizáltunk direktben, de a sorok között mindig kiolvasható volt, hogy úgy éreztük, változtatni kellene.” A fenti mondatokat Lukáts Andor 2017-ben fogalmazta meg, a Jordán Tamásról szóló portrékötetbe kértem tőle egy interjút.
Emlékszem, az általa gründolt és egy ideig működtethető Sanyi és Aranka Színház folyosóján beszélgettünk. Ott ő volt otthon. Mesélte, hogy gyakorlatilag mindenes, igazgató, gondnok, kellékes, világosító, mindent csinál, amit kell. Kicsit kényszerből is, mert műszaki stábra nem nagyon futotta. A barátait hívta játszani, közöttük Jordán Tamást is.
Szelíd, fanyar intellektusa sokak számára volt vonzó. Nem végzett színművészeti főiskolát, az amatőr vonalról érkezett. Aztán nagyon is profivá vált. Az előbb idézett kaposvári időszakban volt a pályája csúcsán. Nagyon sok nagy szerep találta meg, nagyszerű csapatban, kiemelkedő rendezőkkel való együttműködésben egy színházi aranykorban. Lukáts Andor pedig ebben valósággal lubickolt.
Aztán Pestre szerződött a Katona József Színházban játszott több korábbi kaposvári játszótárssal együtt. Az egyik kedvencem A művészet című három szereplős darab volt, amelyben Lukáts Haumann Péterrel és Bán Jánossal valóságos színészi magasiskolát mutatott. És persze a hihetetlen szériát megért Portugál, amit színházi és filmrendezőként jegyzett.
Színházban többfelé is rendezett, filmrendezőként is fontos alkotásokat tudhatott magáénak. Arról nem beszélve, hogy a vásznon is több emlékezetes alakítás kötődik a nevéhez. Tanított is a Színház-és Filmművészeti Egyetemen, Jordán Tamással volt közös osztályuk. Voltak mániái, például a sakk, vagy a csend. Csaknem húsz éve félórás közös hallgatásra hívta az embereket több társával. A rohanó, zajos világot akarták megállítani egy időre.
Most távozásával végképp csend lett körülöttünk. Csak tűnődünk némán, próbáljuk már megint elfogadni a halált. Elfogadni az elfogathatatlant. Csendben magunk elé képzelve Lukáts Andor jellegzetes alakját, cinkos, összekacsintó mosolyát, nyugtalan igazságkeresését és azt, ahogy keményen képünkbe vágja, amiről hallgatni szoktunk.
Meghalt Lukáts Andor