Kormányék egy hete részegek az örömtől: eljött a Megváltó. Szijjártó Péter ki is írta a Facebookra, hogy „új korszak kezdődött: visszatértünk a történelem főutcájára, tegnap óta mi vagyunk a nyugati mainstream”. Még az is lehet, hogy a Szent Család a rákosrendezői csodaváros projektjébe is beszáll – már persze ha az Emirátusok is beleegyezik, mert hát az önállóságunkról ebben az ügyben már lemondtunk. Mindenesetre Donald Trump érkezésével, írja a külügyminiszter, „megvédjük a szuverenitásunkat, nemet mondunk a háborúra, a migrációra és a genderőrületre, az ember pedig nőnek vagy férfinek születik!”. A rövid bejegyzésben sikerült összehozni a hivatalos propaganda szinte összes hívószavát.
A történelem főutcája persze csak utólag látszik egyenesnek. Menet közben girbegurba, olykor visszafordul, tévútnak bizonyul, sőt egyenesen a szakadékba visz. Hogy mást ne mondjunk, Horthy Miklós (aztán meg Rákosi Mátyás) is úgy érezhette, hogy sikerült kijutni a mellékutcákból, és végre ők a nyugati (keleti) fősodor, választékos magyarsággal a mainstream. Rátaláltak a történelem ütőerére, hatalmas szövetségeseik oldalán nem kell félni semmitől, vitorlájukat duzzasztja a saját maguk által fújt passzátszél.
Az persze magyarázatra szorulna, hogy az elvben Orbán Viktorral egy irányba haladó Robert Fico miért pont most retteg, mondván, valaki rútul meg akarja buktatni, de ebben az ügyben senki sem siet eloszlatni a homályt.
„Majdan” meg „Grúzia”, azaz az orosz retorika szerint Amerika által támogatott kormányváltó összeesküvés – Trumppal a Fehér Házban? De Fico elmeállapota legyen a szlovákok baja, nekünk megvan a magunké.
Szijjártó „Készpénz, mindig” Péter meg a főnöke tényleg egy nyelven beszél Trumppal. Az azonnali anyagi hasznot keresik, és a külpolitikát is nullaösszegű gazdasági aktusnak tekintik, ahol vagy ők járnak jól, vagy a másik, olyan nincs, hogy egy alku mindenkinek kedvező legyen. Úgyhogy hamarosan eljön az igazság pillanata. Orbán évek óta hajtogatja, hogy a Nyugatnak annyi, feljövőben a Kelet, és Magyarország mindenfelé nyitott, mi több, gazdaságilag semleges. Ez nem Trump világképe, mert szerinte Amerika annyira az első, hogy senki más nem ér a közelébe, amit akar, azt el is veszi vagy rá is kényszeríti mindenkire. Tárgyalási stílusáról máris rémeket mesélnek a dánok, akiknek miniszterelnöke állítólag borzalmas telefonbeszélgetésen van túl: a Grönlandot akaró Trump brutálisan nyers volt.
Amerikának és Trumpnak nem érdeke, hogy Oroszország győztesen kerüljön ki az Ukrajna elleni háborúból, és Kína ebből azt a következtetést vonja le, hogy neki is szabad a vásár. Ergo Washington nem engedi el Kijev kezét.
Ez ügyben Orbán egyelőre dacol a fogatlan Brüsszellel, de vajon a harapós Trumppal is meg meri tenni?
Kettejüket nem annyira az ideológia (olyan Trumpnak úgy sincs, de Orbánnak se nagyon), hanem leginkább az örökös hatalom, a leválthatatlanság óhaja meg a kapzsiság tartja össze. A történelemről majd, mint mindig, az aktuális főszereplők lelépése után érdemes elmélkedni, addig ez csak aktuálpolitika.