Kitaposom a beledet, te rühes kommunista zugfirkász; azt is meg fogod bánni, hogy megszülettél – írta kedvesen egy keresztény lelkületű honfitársunk a minap, reakcióként egy cikkre, amely azt tette szóvá, hogy az egykori szakszervezeti üdülők helyén burjánzó apartman-fürtök területére havi nettó kétmillió alatt nem nagyon van bejárás. Naponta érkeznek ilyen szívhez szóló megkeresések (amelyeket a Facebook nem csak eljuttat hozzánk, de archivál is). Tényleg felháborító lehet, hogy a munkásosztály nem hajlandó némán belenyugodni a NER évei alatt újra elnyert alattvalói státuszába - a jelenségben azonban nem a fenyegetőzés a legaggasztóbb, és nem is az, hogy mennyire tömeges lett az önként aljasulás és a hatalommal történő határtalan, szervilis azonosulás. Hanem hogy a kormányunk, ahogyan most Kocsis Máté egy jóval fajsúlyosabb esetben világossá tette, semennyi felelősséget nem érez az irány miatt, sőt, a durvuló verbalitást a politika természetes velejárójának tekinti. Így tehát – hogy emeljünk egyet a téten – szerintük a Magyar Pétert ért halálos fenyegetések is rendben vannak; az ellenzéki politikus csak ne siránkozzon, viselje méltósággal „a közszereplés árnyoldalait”.
A kormánypárti frakcióvezető úgy látja, nincs itt semmi látni- illetve tennivaló, hiszen épp most fogadtatták el a Btk-módosítást, az életellenes internetes agresszióért immár börtön jár. Tipikus populista-rendpárti reakció amúgy: hozzunk létre egy társadalmi problémát, majd kezeljük elzárással – számtalanszor bevált már a történelemben. Hogy talán nem kellene a lincselésbe hajló önbíráskodást a legeslegfelsőbb szintről bátorítani (emlékszünk még az őcsényi panziósra?), Bayer Zsoltokat, Menczer Tamásokat felügyelet nélkül a nyilvánosságba engedni, vagy a hatalmi körök és az effektív verőlegények kapcsolatát intézményesíteni, az föl sem merül. Őket odafönn majd megvédi a bekamerázott kastélykerítés, a titkosszolgálat, a rendőrség vagy a TEK, a többiek meg így jártak: tetszettek volna úrnak születni.