Ha csak egy mondatot jegyeznek meg ebből a cikkből, az ez legyen: 2010 óta minél kevésbé volt baloldali Orbán Viktor kihívója, annál nagyobbat nyert a Fidesz.
Nem nagyon hallanak ilyet egy pártelnöktől: örülök, hogy az elmúlt szűk egy évben drasztikusan megritkultak nálunk bizonyos telefonhívások, üzenetek. Magyar Péter megjelenésével végre békén hagy minket a „politikacsináló értelmiség” az újabb jó ötleteivel. Illetve ismét ugyanazt szánja nekünk, mint másfél évtizede mindig, csak immár nem kéri, hanem üzeni: most egy kicsit ne is legyünk. Ne legyen Magyarországon baloldal se. Ne mondjuk, hogy „szocialista” meg „szolidaritás” meg „igazságosság”, mert majd ők egy új trükkel leváltatják Orbánt, slimfit álruhában, és aki addig hallgatott, mellébeszélt vagy épp hazudott, az majd utána újra szabadon lehet baloldali.
Ezek az emberek azt ígérik, hogy ha az elmúlt tizenöt év legfideszesebb ellenzéki jelöltjét, Magyar Pétert tesszük miniszterelnöknek, ha kizárólag a kiábrándult fideszesekre bízzuk a kormányzást, akkor majd az nem a NER lesz, hanem olyasmi, aminek együtt örülhet baloldali, liberális és zöld.
Tudom, hogy most megbántok egyeseket, de ki kell mondanom: eddig nem hallottam, nem olvastam semmi olyat, ami alapján egy baloldali embernek várnia kéne az egypárti Tisza-kormány hivatalba lépését. Magyar Péter miniszterelnöksége csak annyit jelentene, hogy nem Orbán Viktor a kormányfő. De a politika nem egy számítógépes játék, ami addig tart, amíg a pálya végén legyőződ a főellenfelet! Ez a munka pont akkor kezdődik! Épp elég baj, hogy 2010-ben Orbán olyan felhatalmazást kapott, amely azon kívül, hogy ne az addigiak kormányozzanak, semmilyen más elvárással nem volt felé. Pont azért is tudott olyan iszonyú dúlást végezni, mert mindent elnéztek és megengedtek neki, idehaza és Brüsszelben is.
Megjegyzem, jelentős részben olyanokkal zsoldban vagy szövetségben, akik ma tőlünk, szocialistáktól követelik, hogy ne legyen semmi elvárásunk a leendő Tisza-kormánnyal szemben. Akik úgy ábrándultak ki a Fideszből, hogy végül Magyar Péterrel szinte ugyanazt kapnák meg. Tulajdonképpen egy olyan Fideszt akarnak, amit Orbán Viktor ráhagyott a vejére, Tiborcz Istvánra. Ne mondják, hogy nekem jutott először eszembe Magyarról a tipikus sikermellényes NER-vő figurája!
Az elmúlt másfél évtized politikai történéseit jelentős részben „alulról”, a csatatereken éltem meg, aktivistaként, munkásvezérként. Emlékszem, mikor 2010-ben minden erőnkkel próbáltunk ellentartani a Fidesz elsöprő győzelmének Borsodban, egyszer csak azt halljuk, hogy a fővárosi (leendő) ellenzéki elit finnyásan az MDF mellett áll ki, rájuk szavaztat. Az a 136 ezer szavazat végül Bokros Lajos pártját csak a küszöb feléig vitte, tehát mind elveszett, ellenben a Fidesz köszönte szépen az így behúzott kétharmadot.
Ha akkor a baloldaliak a baloldalra szavaznak, ma egy egészen más országban élnénk. No de nem lehetett, ne mi váltsunk kormányt, és a ciklus fele azzal telt, hogy győzködni kellett a magunk oldalát, hogy Orbán az ellenfél, ne egymást bontsuk le. 2014 volt végül az utolsó alkalom, amikor az MSZP saját miniszterelnök-jelöltet indított, és lám: ekkor szerepelt a legrosszabbul a Fidesz. Innentől gyorsuló ütemben távolodott az ellenzéki divat mindentől, ami baloldali – Simicska Lajos bűnei azonnal bocsánatot nyertek, Vona Gábort ünnepelték, hogy a jobbszélről eljutott a kiskutyákig meg a mérsékelt jobbig. 2018 másik tanulsága az, hogy nem volt egyetlen elvszerű és harcos balos jelölt sem. Mi, szocialisták is inkább kiszerveztük ezt a feladatot a zöld Karácsonynak. 2018 és 2022 között aztán végképp tort ült az őrület, előbb a jobbikos Jakab Péter parizerét kellett lájkolni, majd Karácsony váratlan visszalépése után megkaptuk a volt fideszes Márki-Zay Pétert, aki már képtelen volt bármi olyat mondani, ami baloldali.
Most pedig itt van a végállomás, az az ember, aki a fent felsorolt fordulópontokon még mindig a Fidesszel volt, és csak most állt át. Amit tudunk, az alapján csak egy csúnya válás és az elveszített zsíros állás(ok) miatt van épp itt. Összefoglalom ehelyett három pontban, mit fogunk tenni 2026-ig.
1. Minden lehetséges eszközzel gátoljuk a NER térfoglalását.
Dolgozunk. Igenis szóvá teszek mindent, ami a gyermekvédelem elárulásáról szól, ott leszek minden gyárnál, amelynek a dolgozóit a dilettáns Nagy Márton lábon eladja, és a külügyminiszter „repülős” szendvicseinek utolsó morzsáit is elszámoltatom. Mert ezt jelenti az ellenzéki munka.
2. Mindig, minden kérdésben baloldali válaszokat adunk.
Engem is megdöbbent, hogy ma már azon is küzdeni kell, hogy megértessük az emberekkel: a jobboldali Fidesz alternatívája balra van. Lehet és kell is ezt életszerű módon színesíteni liberális és zöld szakpolitikákkal, sőt! A magam példáján szoktam azt elmagyarázni, hogy a baloldaliság nem azt jelenti, ami az elmúlt évtizedben rögzült idehaza. Az is tény, hogy magam keresztény, hívő emberként és a határon túli polgártársainkért felelősséget vállaló politikai vezetőként sem azt a karaktert mutatom, amit a baloldalra tukmáltak az ellenfelei, néha tanácsadói.
Megszabadulva ezektől a kényszerektől, el fogjuk mondani, hogy az a baloldali válasz a közteherviselés dilemmáira. Fizessenek a gazdagok! Nonszensz, hogy Mészáros Lőrinc és egy árufeltöltő az Aldiban ugyanúgy adózik. El fogjuk mondani, hogy a szegény családok gyerekei előtt szélesre kell tárni a most még tandíjas felsőoktatás kapuit, mert a társadalmi mobilitás alapja a tudás. Nem nézzük jó szemmel az állami egészségügy kiszervezését a magánszférába. Az állam kötelessége a neki ezért hozzájárulást fizető polgárokat meggyógyítani.
3. Gyűjtjük és „gyógyítjuk” a közösséget.
Nekünk, baloldaliaknak, szocialistáknak régóta megszokott élményünk, hogy csak a munkánkat kérik, a véleményünket nem. Szomorú testvérháborúk is rontottak ezen a helyzeten, ám a DK sem lett „a liberálisok meg a mérsékelt konzervatívok otthona”. Most éppen szociáldemokratának vallják magukat. Helyes. Én kezet nyújtok minden baloldalinak, és vállalom, hogy aki velünk tart, azért kiállunk és megvédjük.
Nem tudom, mikor lett előny az ellenzéki politizálásban az ócska agresszió? Azt látom, hogy a Fidesz hogyan adta fel Márait és a polgári ethoszt. Látom azt is, mire gyűlnek ma a lájkok és a média elismerése. Mi viszont nem erre megyünk. Illetve mi valóban megyünk, embertől emberig, leginkább azokhoz, akik úgy érzik, ők a vesztesei ennek a világnak. Akiknek nem drága pezsgőt, tűzpiros sportkocsit meg gyerekként rájuk íratott hegyvidéki ingatlant dobott a gép, hanem leszakadást, magányt, kilátástalanságot. Dolgunk van azokkal, akiket még a rendszerváltás kegyetlensége lökött félre. Törődnünk kell azokkal, akik az európai verseny kárvallottjai, például nyugati tőkések vásárolták fel és zárták be a gyárat, ahol dolgoztak. Törődnünk kell a nyugdíjból visszarángatott szerencsétlenekkel, gyereket egyedül nevelő szülőkkel, gondozás nélkül maradt idősekkel.
Mi, szocialisták leszünk a rámpa, amin babakocsit, talicskát és kerekesszéket is fel lehet majd tolni. Annak örülök, hogy ehhez a munkához most először nem akadnak „jószándékú” kibicek.
Meg is kértem a kollégáimat, hogy a frakció és a pártalapítvány szűkös forrásait ne azokra öntsük, akiket Magyar Péter bősége már úgyis szerencséltet. Ehelyett a baloldalért küzdünk és építkezünk.
De hadd legyen a végére egy kérdésem, amivel mostanában többeket zavarba hoztam. Válaszolja meg Ön is, kérem, őszintén!
Képzeljen el egy kormányülést, ahol az orosz-ukrán háború kérdése az első téma, mit tegyen Magyarország, hogyan viselkedjen, hogyan ne eszkaláljon, hanem megoldás felé tereljen. Utána az adótörvényekről esik szó, azon töprengenek, hogy a felső tízezer befektetéseit kellene-e megerősíteni, vagy tőlük több pénzt elvonva Magyarország szegényebb vidékein élőket segíteni. Fontos kérdésként merül fel a családon belüli erőszak szabályozásának új megoldása, a bántalmazott feleségek hathatós védelme. Végül a kultúráról is döntenek, filmalap, könyvpiaci ügyek, múzeumok.
Mit szeretne, ki vezesse ezt a kormányülést?
A szerző az MSZP elnöke, országgyűlési képviselő.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.