Mit jelent a hazugság? Avagy melyek a hazugságok hatásai a párkapcsolatainkra? Nagyon egyszerű ezt első blikkre megmondani, hogy hogy hatnak a hazugságok a kapcsolatainkra. Amikor valakinek azt mondjuk, hogy hazudtak neki, általában az rögtön a következők ugranak be: megcsalás, letagadta, hogy hol jár, azt hazudta, hogy bent van a munkahelyén közben egy másik nővel volt…
De nézzük meg, hogy a hazugságok milyen kategóriákra bonthatóak.
Vegytiszta hazugságok
Ezek nagyon kézzelfogható és és megtapintható, tetten érhető hazugságok amelyek miatt egy kapcsolat meg tud döccenni, mert viszonylag könnyen bizonyítható az ellenkezője. Magasabb hangszín, szemkontaktus kerülése, birizgálása valaminek, visszatámadás, szóval rengeteg jele lehet. Ezek a hazugságok a másik metakommunikációjából kiszűrhetőek, vagy konkrét bizonyításból lebuktathatóak. Egyszerűek, vegytiszták és könnyedén rájövünk az igazságra, ami ugyan fájdalmas, de a leleplezés lehetősége magával vonja a igazság megtalálását és a kapcsolat kimenetelét. Ezek egyszerűbben kezelhetőek és viszonylag egyszerűen tetten érhetők, számon kérhetőek és kommunikációval vagy megjavíthatóak vagy teljes bizalomvesztéshez vezetnek - és akár a kapcsolatok végéhez.
Kegyes hazugságok
Ugye ezt senkinek sem kell bemutatni. Amikor azért hazudunk, füllentünk, hogy a másik jobban érezze magát, vagy mentsük a menthetőt. Nem okozunk fájdalmat, itt a cél nem az, hogy elrejtsünk valamit, hanem, hogy kis mosolyt és megértést csempésszünk a másik ember ajkára, szívébe. „Dehogyis áll rosszul rajtad ez a ruha." „Mindenkivel megesik, hogy elfelejt ezt azt." "Hidd el, hogy sokat küzdöttél, megérdemelted volna, hogy sikerüljön a vizsga." Ismerős ugye? Amikor az igazság fájdalmat okozna és nem vinne előre, akkor alkalmazzuk ezeket az apró pozitív hazugságokat. Hiszen nem mondhatjuk, hogy „te kövér disznó, nem áll jól a ruha", vagy, hogy „megérdemelted, nem gépezni kellett volna egész nap, hanem figyelni", vagy a legfájóbb: „ugye megmondtam, hogy nem neked való".
Ezek előre viszik a kapcsolatot, a megbocsátható kategóriába tartozik, persze csak akkor, ha nem esünk túlzásba, mert a túlzott kedvesség mutatása arra is szolgálhat, hogy elrejtsük valódi énünket. És a rejtegetés szintén nem vezet a kapcsolat eredményességéhez.
Vicces, vagy hétköznapi hazugságok
A vicces és kedves hazugságok szinte a semmiből születnek. Mondhatnám, hogy alkalom szüli a hazudozót. De ezeken nem érdemes fennakadni. Picit jobb színben szeretnénk feltüntetni magunkat, vagy elterelni a figyelmet a gyengeségünkről, feledékenységünkről és azt mutatni, hogy rugalmasabbak vagyunk. Azt hazudtam, hogy levittem a kutyát, igen, elmosogattam, jaj, hát nem hallottam, nem, nem cigiztem. Ilyenkor vicces kifogásokat keresünk a hibáink palástolására. És ez egészen addig elfogadható, amíg tudjuk az igazat és csak viccet csinálunk belőle.
Ezeket a hazugságokat némi nevetéssel, illetve abszolút korrigálással és megfelelő kommunikációval javíthatjuk. Apró füllentések, amik akár még viccesebbé és színesebbé tudják tenni a párkapcsolati vitákat, játszmákat, kapcsolódásokat és talán egyre közelebb is hozhatnak a másikhoz. Ha jól csináljuk, mélyebb szintre tudjuk vinni az emberi kapcsolódást. De csak ésszel, mert ha túl sok csúszik be ezekből a hétköznapokba, akkor már beleeshetünk a kóros hazudozás csapdájába, hogy mindent megússzunk.
Hárító hazugság
Amikor nem tudunk vagy nem akarunk nemet mondani, de nincs elég bátorságunk ezt megmondani a másiknak. Ilyenkor jön a mismásolás, meg a „majd" és a „nem is tudom" válaszok tömkelege. Ezzel az a baj, hogy a másik, ha nem ismeri a mechanizmusunkat és a nemmel való megküzdési formánkat, akkor vár a válaszra, készpénznek veszi azt és becsapottnak érzi magát a reakció elmaradása miatt. Ilyenkor a másik sunyít, nem mer kiállni magáért, nem meri felvállalni a véleményét vagy a nemet mondás készségét. Ebből egy olyan mértékű eltávolodás és bizalomvesztés alakulhat ki, ami nehezen javítható. Ezek mögött nem minden esetben az illető komolytalansága áll, hanem a korábban elszenvedett traumák és hozott viselkedésminták elleni megküzdési forma. A minta beépül a problémamegoldó repertoárba és előszeretettel alkalmazza akár tudattalanul, így időlegesen megúszva a felelősségvállalást magával szemben, illetve időt nyer a tényleges cselekvésig.
Lebegtető hazugságok
A legelszomorítóbb és legkárosabb hazugsági forma. A tetten nem érhető tagadások és utólag megmásított igazságmorzsák, viselkedések, metakommunikációs jelzések halmazából áll. Ide nem csak a negatív dolgok kerülhetnek. Éppúgy elszenvedhetői lehetünk pozitív élmények által ezeknek a lebegtetéseknek. Egy egy kedves érintés, figyelmesség, elejtett pozitív mondat vagy szó, őszintének vélt értő figyelem és törődés befogadása más képet vetít a másik szándékairól felénk, mint amit valójában gondol rólunk. Ilyenkor a megmásított igazságok erdejébe kerülünk bele, nem ami nem tetten érhető, nem tudom feltétlen bizonyítani hiszen nem készül róla hangfelvétel vagy screenshot... Főleg az alakuló, vagy már épp kialakult párkapcsolatoknál érzékelhető leginkább.
Ilyenkor a másik fél a saját bizonytalanságát vetíti ki. Egy olyan sodródó viselkedésforma, ami nélkülözi a felelősségvállalást a tetteinkért és a kihangsúlyozza döntésképtelenséget.
Ha tudattalan ez a viselkedés akkor súlyos önbizalomhiányból fakad és a „semmi konkrétat nem teszek vagy mondok, vagy ha mégis, viccet csinálok belőle és letagadom” effektust hordozza magában. Ha tudatos, akkor meg már a kegyetlenséget hordozza magában és az önvédő mechanizmust egy olyan ellenség ellen, aki nem is létezik. Nem tetten érhető és akkor az nagyon könnyen elmismásolható, ezt hívják modern szóval akár gázlángolásnak. Akár tudatos, vagy tudattalan ez a viselkedésforma mindkét félnek nagyon káros, hiszen a gázlángoló elferdíti, megmásítja a valóságot, saját elméletet gyárt a kapcsolat alakulására és ilyenformán önmagának hazudik és aki elszenvedi a gázlángolást önmagát kérdőjelezi meg, a saját szavahihetőségét is, már már a józan elméjét. .
Az igazság megmásítása, megkérdőjelezése károsabb, mint bármely más hazugsági forma. Fontos hogy ebben a rohanó és materiális világban figyeljünk a belső megérzésekre és az apró jelekre, divatos szóval red flagekre, mert azok menthetnek meg a totális kudarctól.
Önmagunknak való hazugság avagy a láthatatlan hazugság
A legeslegkevésbé érhető tetten, vagy csak akkor jövünk rá, amikor már teljesen belebonyolódtunk egy kapcsolatba, egy kapcsolódásba egy érzésbe. Az illető nem direkt nekünk hazudik, hanem amikor saját magának. Ez teljesen tudattalan. Apróbb példák: amikor meggyőzzük magunkat, hogy szükségünk van az új ruhára, vagy „nem is ettem olyan sokat diéta közben", „majd holnaptól sportolok". De amikor az ember saját magának hazudik, az kihat a körülötte lévő világra, hiszen ha magadnak hazudsz akkor mindenki másnak is hazudsz, aki veled interakcióba lép. Hazudsz akkor, amikor egy átlagos lány vagy, nagyon durván kisminkeled magad, felpusholod a melledet és elmész egy tűsarkúban bombanőként bulizni. Nem olyan vagy, nem az a világ a te világod, de másnak akarod mutatni magad. Egy párkapcsolatban az elején óhatatlanul jönnek ezek az apróbb vagy nagyobb vetítések, hogy érdekesnek mutassuk magunkat. De a kapcsolatok természetes evolúciójánál fogva ezek kiderülnek, később vicces sztorivá avanzsálódnak és felszínre kerül a valós személy. Jobb esetben…
Fontos, hogy ne csak azt kommunikáljuk, hogy mit szeretnénk, mi a vágyott cél, mit szeretne a felettes énünk, hanem, hogy épp hol tartunk ezen az úton, hogy ezt elérjük.
Ha fontos számunkra a kötődés, az igazi kapcsolódás és a támogatás egy kapcsolatban, de képtelenek vagyunk elérni, mert még sok mindennel akarunk megküzdeni, de egyedül, akkor ezt is kommunikáljuk. Mert aki önmagának hazudik és ezáltal másnak is, az sose lesz önazonos, a kapcsolatai szinte biztos, hogy nem fognak működni. Ezt a legnehezebb kiszűrni és ilyenkor mennek leginkább kukába a hónapok, vagy évek, mert nem tudhatod ,hogy az amit a másik mutat, az a felettes énem az egója vagy a szuperego, ugye ahogy Freud is mondta. Amikor ezt felismerjük, eljutunk a felelősségvállalás szintjére. Nem csak a másik iránt, de magunk iránt is kockázatot vállalunk, ha belemegyünk egy kapcsolatba. A kockáztatás szép dolog: aki kockáztat, az bukhat, de nagyot is nyerhetünk. Ha nem kockáztatunk, akkor mindig csak veszítünk. De a kockáztatásnak megvan az az előnye: tanulhatunk, fejlődhetünk, nyitottak lehetünk. Ha tanulunk, fejlődünk, akkor lehetővé tesszük, hogy hazugságoktól és sallangoktól mentesen éljünk, így tisztítva a világot és a kapcsolatainkat magunk körül.
