A konokul ismételgetett hazugság végül dezorientálja a hazudozót. Egy idő után saját magában is összekeveredik a fantázia és a valóság. Ennek a zűrzavarnak a feszültségétől legtöbbször úgy szabadul meg, hogy elhiszi a hazugságot.
A 2010-ben elhunyt pszichológus, egyetemi tanár, Popper Péter írta ezeket a mondatokat, amelyekről a Fidesz gyermekvédelme jutott róla az eszembe.
Nem tudom, hogy a kormánypárt és a hozzá hű, gyermekvédelemért felelős emberek – a szakemberek kifejezés ebben az esetben erősen túlzó lenne – fejében mi keveredik, és éreznek-e feszültséget a hazudozástól. Gyanítom, nem. Tisztában vannak ők a valósággal, de parancsra, - vagy maguktól is megy - konokul és következetesen torzítják az igazságot, mellébeszélnek, frázisokat ismételgetnek a család szentségéről, a gyerekek fontosságáról, békességről, nyugalomról, szeretetről. Csűrik, csavarják a szavakat, de a tudás, a hozzáértés és a lelkiismeret nem zavarja össze őket.
Ez történt sok más mellett Csízi Péter helyettes államtitkárral is a bicskei gyerekotthon előtt tavaly novemberben. Ő volt az, aki Magyar Péternek azt mondta, a gyermekvédelemben nincs szökés, csak „engedély nélküli távolmaradás”.
A rendőrség most megkeresésünkre arról tájékoztatta, hogy a gyermekvédelmi intézményekből csaknem 1000 gyerek eltűnt, illetve, hogy ahányszor az illető „megszökik”, az annyi körözési eljárást generál. Csízi Péter tehát nevezheti akár piros biciklinek is azt, ha egy állami gondoskodásban élő gyerek nem megy haza, azt bizony még a rendőrség is úgy nevezi, hogy szökés. De ez nem is fontos, csak az számít, hogy ezeknek a fiataloknak az állam képtelen biztonságot nyújtani. Ez akkor is így van, ha Fülöp Attila, aki meg a szociálpolitikát keresztelte gondoskodáspolitikává arról beszél, hogy százával, ezrével vannak révbe ért életek, megmentett gyerekek, akik a magyar gyermekvédelem segítsége nélkül elkallódtak volna.
Üres szavak ezek. Az ő igazságuk ugyanis csak a hatalom akarása, a többi hazugság, minden feszültség nélkül.