641 ezer forintot vont le Zoltán bankszámlájáról a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 2024. december 5-én. Az egyik baranyai kisvárosban élő férfi és felesége, valamint a pár három iskoláskorú gyermeke decemberre ott maradt fillér nélkül, mivel Zoltán munkáltatója már korábban a számlára utalta a férfi 491 ezer forintos fizetését. A családfő megkereste az adóhatóságot, ahol elmondták neki, hogy a Nemzeti Fejlesztési Központ felszólítására „inkasszózták le” számláját, a központ szerint ugyanis a férfinek velük szemben 5,3 millió forintos köztartozása van.
A történet előzményei 2021-ig nyúlnak vissza. Zoltán korszerűsíteni akarta családi házát a fejlesztési központ által – „fűtési rendszerek elektrifikálása napelemes rendszerekkel kombinálva” címen – kiírt pályázat támogatásából. A terv az volt, hogy három üvegrétegűre cseréli az épület nyílászáróinak több mint felét, emellett hőszivattyúval, napelemmel és az ahhoz tartozó akkumulátorral teszi gazdaságosabbá az épület energiaellátását. Pályázatát 2022 márciusában befogadták, és megítéltek számára 11,3 millió támogatást. A vállalt beruházást Zoltán – alapvetően saját forrásból – 2023 nyarára megvalósította, egy alkalommal kapott 4,4 millió forint előleget. 2023 augusztusában benyújtotta a központnak a számlákat, ahonnan szeptemberben az a válasz érkezett, hogy a nyílászárók cseréjére nem lett volna jogosult, mivel a ház ablakai már a pályázat kiírása előtt is 3 rétegűek voltak. Ezért felfüggesztették a támogatás kifizetését, és szabálytalansági eljárást indítottak az ügyben. Zoltán erre a döntésre azt válaszolta, hogy a nyílászárók 51 százalékában csak két üvegréteg volt, és azokat 2023-ban cserélték le. A kivitelezési munkák számlái ezt bizonyítják, így igenis jár a támogatás.
Novemberben ellenőrök jöttek a házhoz, ám nem tudták megállapítani, hogy mikor történt a nyílászárócsere. 2024 januárjában a központ újra kimondta, hogy szabálytalanság történt, így szó sem lehet kifizetésről, sőt, kamatosan visszakövetelik a 4,4 milliós előleget is.
Zoltán fellebbezett. Hogy ennek mi lett az eredménye, arról tíz hónapig nem kapott értesítést, viszont 2024. november 27-én jött egy levél a NAV-tól, hogy a büntetőkamattal együtt 5,3 milliós köztartozást követelnek tőle a pályázat szabálytalansága miatt. Zoltán reagált is erre a levélre, de mielőtt választ kapott volna, már lenullázták a bankszámláit.
Megpanaszolta a NAV-nál az eljárást, és ezzel párhuzamosan ügyvédhez és lapunkhoz fordult. Elmondta, hogy a fejlesztési központnál és az adóhatóságnál nem adtak számára lehetőséget, hogy tisztázza helyzetét, a központtól nem kapott időben végzést a szabálytalansági eljárás határozatáról, így nem volt esélye arra, hogy bírósági úton a végrehajtást megszakítsa, és nem kérhetett vagyonvédelmet az inkasszó ellen.
Az említett „számlasöprés” következtében csak Zoltán feleségének 73 ezer forintos anyaságija maradt a háromgyermekes család megélhetésére.
Megkerestük az ügyben a NAV-ot, hogy milyen jogszabályok alapján csupaszították le Zoltán számláját, s miért nem hagyták meg legalább a fizetése felét, hisz ez mindenkor elvárható, ha pedig a többgyermekes családról van szó, akkor még inkább. Mellesleg a gyerekek után járó kedvezményt is levonták Zoltán számlájáról, ami jogszerűtlen. A NAV válasza általánosságban összegezte az inkasszó szabályait, ám a konkrét esetre nem tértek ki, mondván, azzal adótitkot sértenének. Ez az érv azonban aligha „áll meg”, hisz Zoltán írásos meghatalmazást adott nekem arra, hogy ügyének részleteit a NAV-nál megismerjem, s az adótitok egyébként is az adózót védi, nem pedig a hivatalt, ami – esetleg – hibát követhetett el. Az adóhatóság ugyanakkor leírta, hogy „a behajtási megkeresésben szereplő tartozás jogalapját és összegszerűségét nem vizsgálhatják felül”. A NAV szerint a bank dolga lett volna meggátolni, hogy ne vonhassák le Zoltán teljes fizetését. Az adóhatóság azzal zárta levelét, hogy amennyiben bebizonyosodik, hogy a végrehajtást kérő szabálytalanul járt el, akkor a NAV soron kívül visszatéríti a levont pénzt.
A jelek szerint történhetett valamilyen jogsértés, mert a NAV december közepén visszautalta Zoltán egyhavi keresetét, és leállította az inkasszót.
De hogy pontosan milyen jogsértés történt, azt se a NAV-val, se a fejlesztési központtal, se a pályázat felett felügyeletet gyakorló Építési és Közlekedési Minisztériummal (ÉKM) nem tudtuk tisztázni. Az ÉKM – megkeresésünkre – ennyit közölt: „Az említett projektnél a vizsgálatok alkalmával megállapítást nyert, hogy a kedvezményezett nem volt jogosult támogatás igénylésére”. Ám azt, hogy mire épül ez a megállapítás, nem árulták el. Így arra a kérdésre se válaszoltak, hogy Zoltán miért nem kapott a szabálytalansági eljárás döntéséről értesítést, és ez által jogorvoslati lehetőséget.
Zoltán januárban bírósághoz fordult, s azt kérte, hogy állapítsák meg: a fejlesztési központ idő előtt követelte vissza tőle a pénzt. Hisz a központ a vele kötött támogatási szerződést nem bontotta még fel, márpedig az előleg visszakövetelése enélkül jogtalan. Ha a központ továbbra sem ismeri el, hogy megtörtént az ablakok 51 százalékának cseréje, akkor Zoltán a bíróságtól várja, hogy tegyen igazságot ebben a kérdésben. És ha a bírság is úgy látja, hogy nem történt meg a nyílászárók több mint felének a cseréje, akkor azt kéri, hogy ne bukja el emiatt a teljes támogatást, mivel az ablakcsere az egész beruházási költségnek az ötödét se éri el. Vagyis legyen a teljesítéssel arányos a támogatás. (Ilyen ügyre született már 2022-ben jogerős bírósági ítélet, ami Zoltánt erősíti.)
A NAV inkasszálta az Iványi Gábor egyházának küldött egyszázalékos felajánlások csaknem felétA fenti történet nem egyedi, az elmúlt hetekben több pórul járt pályázó is megkeresett. Mivel a pályázók bíznak a békés megoldásban, és Zoltánhoz hasonlóan félnek az ÉKM időhúzó bosszújától, csak név nélkül merték elmondani, hogy ők is nyertek pályázati támogatást a fejlesztési központól épületkorszerűsítésre, a munkákat el is végezték és számlákkal igazolták, ám utóbb a beruházás valamelyik elemében hibát találtak az ellenőrök, s ezért nem csupán annak a munkának a támogatását követelték vissza, hanem a teljes pályázati összeget. Egy pécsi kivitelező vállalkozó például a telephelye korszerűsítésére nyert el 30 milliót, a munkákat el is végezte, ám a napelemeket hullámpala borítású tetőre rögzítette, ami a kiírás szerint tilos lett volna, így most tőle is visszavonnák a teljes támogatást, holott a napelem a beruházás költségének alig több mint hatoda (5,3 millió forint). Ezért a 67 éves férfi is bírósághoz fordult, hisz az érthetetlenül szigorú büntetés kivéreztetné 42 éve működő, 95 millió forint árbevételű cégét.
A hasonló esetekre panaszkodó vállalkozók és magánszemélyek azért is eltúlzottnak érzik a pályázatért felelős ÉKM szigorát, mert a minisztérium és a pályázatban részt vevő intézmények a tenderek lebonyolítása közben hibát hibára halmoztak. Menet közben többször is módosították a pályázatok szabályait, a központ a maga által vállalt reagálási határidőket rendszeresen nem tartotta be, ha a pályázók kérdésekkel ostromolták őket, akkor az ügyintézők elérhetetlenek voltak, s ha mégis felvették a telefont, nem tudtak válaszolni a kérdésekre. Azt is nehezményezik a pályázók, hogy miért nem kaptak a beruházás közben ellenőrzést, hisz akkor idejében ki tudták volna javítani a hibákat. A telephelyét felújító, pécsi vállalkozó állítja: ha korábban figyelmeztetik, hogy ne tegye a hullámpalára a napelemeket, akkor pár nap alatt lecserélte volna a tetőt.
A támogatásukat egyelőre elbukó ügyfelek azt gyanítják, hogy bajban van a költségvetés, s a minisztérium rajtuk akarja megfogni a pénzt. Csakhogy a pályázati támogatás nagyobb részét az unió adja, ezért a kifizetések megtagadásán-visszavonásán az állam alig spórol meg valamit. Erre ők azt felelik: akkora a baj, hogy már az a kevés is jól jön a büdzsének.
