Dánia;Grönland;Donald Trump;megvásárlás;

A szigetet stratégiai elhelyezkedése és nyersanyagkincse kívánatossá teszi a nagyhatalmak számára

- Grönland a grönlandiaké, a helyiek teljesen a saját kezükbe vennék az irányítást

Ha nincs Donald Trump, a kontinensnyi sziget fokozatosan haladhatna a Dániától való függetlenség felé. Ma senki nem tudja megmondani mit hoz a jövő, a főszerep viszont a helyieket illeti.

Az elmúlt hetekben a figyelem előterébe került Grönland, miután Donald Trump, az újonnan beiktatott amerikai elnök fenyegetésig menően bejelentette: az USA biztonsági érdeke miatt meg kívánja szerezni a világ legnagyobb szigetét, akár erővel is. A sziget ugyan Dánia fennhatósága alatt áll, de a helyiek egy újabb külső hatalom helyett teljesen a saját kezükbe vennék az irányítást. A helyi politikusok sorra hangsúlyozzák, semmit róluk nélkülük.

Mert a grönlandiak számára Dánia egy külső hatalom, amellyel meglehetősen egyenlőtlen viszonyt tartanak fenn.

Bár a dánok el tudják felejteni, hogy a királyságuk része az autonóm terület, de a sziget lakói a kereskedelem, egészségügy, gazdaság és védelem területén is az európai országrészre vannak utalva.

Ugyan az első európaiak Grönlandon a tizedik század végén érkezett vikingek voltak, a mai dán fennhatóságnak nem ők a közvetlen előzményei. A korábbi viking telepesek néhány évszázad után eltűntek, ezt követően csak az inuit lakosság élt ott. Eszkimóknak is szokták hívni őket, de ez a brutális elnyomás időszakára emlékeztet, ezért ők maguk inkább a saját nevüket használják. A nyelvükről sokszor hallott közhely, hogy több száz szavuk van hóra, inkább legenda, mint valóság.

A dán-norvég gyarmatosítók a tizennyolcadik század elején tértek vissza, és az európai gyarmatosítási gyakorlatban megszokott elnyomásban részesítették az inuitokat. A nyelvük és kultúrájuk kiirtására tett kísérletek még néhány évtizede is jelen voltak. A hagyományos életmód felszámolásával sokakat beköltöztettek Nuuk városába, ahol a „civilizáló” misszió során olyannyira nem voltak figyelemmel a helyi körülményekre, hogy a lakosság majd’ egyszázalékát befogadó modern háztömb bejárati ajtói túl szűkek voltak a helyiek télikabátjainak, hogy csak egy jellemző példát írjunk.

Talán a legborzalmasabb formája a helyi inuit lakosság elnyomásának az a kampány volt, amely során az 1950-es évektől kezdőden a helyi lányokat és nőket művileg meddővé tették sokszor tudtuk és belegyezésük nélkül.

A „túl magas születésszámot” szabályozandó mintegy négyezerötszáz nő méhébe ültettek be fogamzásgátló eszközöket. Sokan csak évtizedekkel később szereztek róla tudomást, miközben egy életet éltek le egészségügyi szövődményekkel és magyarázat nélküli meddőséggel. A dán szervek azóta hivatalos vizsgálatokat is indítottak a korábbi rendszerről, de a BBC beszélt olyan helyi nőkkel is, akiknek a 2010-es években helyeztek föl spirált az engedélyük nélkül egy beavatkozás után.

Az inuit származású családok diszkriminációjának másik, ma is működő formája az anyasági alkalmassági teszt, ami során a Dániában születő csecsemőket elveszik a szülőktől, ha a hivatalos szervek úgy ítélik, a szülők nem elég „civilizáltak”. A statisztikák és kritikusok szerint ez sokszorosan többször esik meg az ott élő inuit családokkal, mint az országos átlag, akik papíron egyforma jogokkal rendelkező dán állampolgárok.

A huszadik század eleje óta persze a grönlandiak is egyre több szabadságot harcoltak ki maguknak, 2009 óta lényegében csak a kül- és védelempolitikájuk függ Koppenhágától. Az irány egyértelműen a teljes függetlenség volt az országban, ahol még ma is kevesebb, mint hatvanezren élnek. A legnagyobb kérdést viszont a költségvetés jelenti, mivel jelenleg Dánia évente mindegy fél milliárd euróval támogatja a szigetet és ennek pótlása nélkül kevés esély látszik az önállóságra. Bár a gazdaság jelenlegi legfontosabb pillérét adó halászatot alapjaiban veszélyezteti a globális felmelegedés, a helyiek reménye szerint az ásványkincsek kiaknázása és a szigetet megkerülő északi kereskedelmi útvonalakból való profitálás is valósággá válhat a közeljövőben.

Éppen ezek miatt fáj Trump foga a szigetre, ami nem ismeretlen terep Amerika számára. A második világháború alatt jelent meg először Grönlandon az amerikai hadsereg. Akkor a német tengeralattjárók, később pedig a szovjet ballisztikus rakéták jelentette fenyegetés miatt vált fontossá a terület, ahol a mai napig működik Pituffik bázisa a sziget észak-nyugati részén.

Trump megvásárlással kapcsolatos ötlete nem teljesen újkeletű, és az sem lenne példanélküli, ha Koppenhága átadna egy általa kontrollált területet Washingtonnak.

1917-ben az USA huszonöt millió dollárt fizetett Dániának a karib-tengeri gyarmatukért, amit ma Amerikai Virgin-szigeteknek ismerünk. 

Igaz, akkor még nem volt szokás a helyiek véleményét kikérdezni. Ahogy a mai grönlandiak azzal is pontosan tisztában vannak, hogy bár hivatalosan az USA részei lettek, a Virgin-szigetek lakosai ma sem szavazhatnak az amerikai elnökről.

A történelmi lehetőség és az önrendelkezésükről szóló újabb vita még akár jól is jöhet Grönland lakosainak. Bár sokan nem zárják ki, hogy az USA-val legyenek szorosabb a kapcsolatuk, a legutóbbi felmérés alapján mindössze a lakosok 8%-a szavazna az USA-hoz való csatlakozásra. És arról, hogy a fejük fölött döntsenek a sorsukról, már túlságosan is sok tapasztalata van a helyieknek. 

Az Egyesült Államok külföldi támogatásainak befagyasztása világszerte válságba sodorja az érintett szervezeteket, sokat közülük a háború sújtotta Ukrajnában. Ezen a minap bejelentett kivételek sem sokat változtattak.