A január 23-ai, több száz hazai iskolát érintő bombariadó után tegnap ismét fenyegető üzenetet kapott számos oktatási intézmény, az épületeket ki kellett üríteni, a diákoknak, tanároknak az utcán kellett várakozniuk, amíg a rendőrség robbanószerkezetek után kutatott. Ám van valami, ami az oktatásirányítás szerint még a pokolgépeknél is nagyobb fenyegetést jelent a gyerekekre nézve: az okostelefonok.
A Belügyminisztériumnak nem áll szándékában sem visszavonni, sem felülvizsgálni azt a rendelkezést, amely megtiltja, hogy a diákok maguknál tarthassák telefonjaikat az iskolákban. Bombariadó ide vagy oda, a mobilkészülékeket továbbra is ki kell kapcsolni, le kell adni, el kell venni, be kell csomagolni, el kell zárni. Akármilyen helyzet áll elő, a tanulók, amíg az iskolában tartózkodnak, a szüleikkel sem vehetik fel a kapcsolatot.
A szaktárca szerint „a mobiltelefonok gyermekeknek való visszaosztása egy ilyen veszélyhelyzetben indokolatlanul lassítaná az iskolák kiürítését”.
Ezzel lényegében a saját rendeletük ostobaságát ismerték be.
Mert ha el sem kellene venni a telefonokat, nem kellene bajlódni a visszaosztásukkal sem. Nem kellene a tanároktól várni, hogy egyesével hívogassanak minden szülőt, ha ismerik egyáltalán mindenkinek a telefonszámát. Nem kellene elvárni a szülőktől, hogy ötpercenként bejelentkezzenek az iskolai KRÉTA-rendszerbe, hogy megnézzék, kaptak-e üzenetet az osztályfőnököktől. Nem fordult volna elő, hogy szülők sokasága a sajtóból értesülhetett a bombariadókról, és csak úgy tudtak megbizonyosodni gyermekük biztonságáról, hogy csapot-papot otthagyva az iskolához rohantak, mivel telefonon nem tudták felhívni őket.
Az elmúlt napokban kiderült: a gyerekek biztonságára nemcsak a bombafenyegetések jelentenek veszélyt, hanem az átgondolatlan, életszerűtlen szabályozások is.
