Az emberben mindig élt a vágy, hogy értéket társítson a dolgokhoz. Elcserélte az örök életet tudásra, egy meglőtt vadat egy marék gyöngyre, később meg egy marék apró fémkorongra, aminek a pénz nevet adta. Majd lett ugyanennek papírból nagytestvére, aranyrúdnak, zálogpapírnak, kötvénynek, váltónak keresztelt holmikat hívott segítségül, hogy a vagyonát gyarapítsa. Mindig jön valaki, aki újat akar, például azt mondja: legyen egy olyan fizetőeszköz, amely nem is létezik. És lett, és elnevezték (mi másnak, hiszen az előtag úgy fordítható: rejtett) kriptopénznek.
Ma, amikor átszövi a digitalizáció az életünket, ha a Holdról nézzük ez emberiség történetét – helyezi majdnem 400 ezer kilométernyire a nézőpontot Györfi András kriptopiaci szakértő –, teljesen logikusnak tűnik, hogy ez az új technológia, ami ott van a kommunikáció, a társkeresés, az orvoslás világában, a pénzügyek terén is nagy szerepet kap.
– A laikusok mindig abban gondolkoznak: meg tudjanak valamit fogni. Ilyen a készpénz, az arany. A kriptopénzek mind digitálisak, ez a legszembetűnőbb különbség – próbálja a hozzá nem értő számára tisztázni Pinke Attila kriptopiaci szakértő azt, hogy mi is ez az egész. A kör azonban bezárul, mert hiába megfoghatatlan a kriptopénz, a felhasználók nagyon is kézzelfogható dolgot: valódi vagyont szeretnének látni belőle, ráadásul azt hiszik, ez egy könnyű pénzkereset. A szakértő szavait hallgatva belátjuk, hogy ez igen nagy hiba:
a kripto nem a gyors meggazdagodásról, hanem a gyors elszegényedésről szól sok ember számára. A többség a statisztika szerint egyértelműen bukik, azért, mert szerencsevadászként jön.
