Atlantisz;

- A véletlen

Atlantisz

A régen összejáró baráti társaság ezúttal medencepartira volt hivatalos. Tombolt a nyár, így éppen kapóra jött, hogy a buli megszervezése akkor annak a házaspárnak a feladata volt, akiknek kertjében kisebb medence található. A vendégeket délutánra várták. A szüleikkel tartó gyerekek szeme felcsillant, amikor kiderült, hogy akár egész estig lubickolhatnak.

Voltak, akik azonnal megmártóztak, mások a medence szélén álldogálva beszélgettek a régen látott ismerősökkel, pohárral kezükben, és a fürdést csak későbbre tervezték. A hangulat kezdett a tetőfokára hágni, és az ebben a társaságban jelen lévő orvos javasolta, hogy mindenkinek mérjék meg a vérnyomását. Senki nem ellenkezett, a házigazda beszaladt a házba a vérnyomásmérőért, és egymás után végezték el a társaság tagjain a rutinműveletet. Igencsak furcsa volt, amikor az egyik ötvenes férfinél 180-as értéket mértek. – Ez nem lehet jó, újra megmérem – mondta az orvos, de az érték másodszorra sem változott. Elromolhatott a készülék – gondolták, de a vendéglátó megnyugtatott mindenkit, hogy hoz egy másikat.

Az új megint 180-at mutatott. A hiba tehát nem a készülékekben volt – vonták le a tanulságot, közben kiderült, az érthetetlenül magas értéket produkáló férfi eddig nem tapasztalt magán semmiféle, a magas vérnyomásra utaló tünetet. A társaság egyik orvos tagja azt javasolta, hogy hétfőn menjen el háziorvosához.

Írásunk alanya innentől rákerült az egészségügy futószalagjára.

 A teljes vérelemzésből napok múlva kiderült, hogy cukorbeteg, a koleszterinszintje lényegesen magasabb az elfogadhatónál. Újabb vizsgálatok következtek, és hála egy lelkiismeretes doktornak fény derült arra is, hogy valami rendellenesség mutatkozik a férfi pajzsmirigyében.

Az alaposabb kivizsgálás megdöbbentő eredményt hozott. Tumort találtak a pajzsmirigyében, a szövettani eredményből pedig kiderült, hogy az elváltozás rosszindulatú. A család és a nem kevés számú orvos és egészségügyben dolgozó ismerős innentől turbófokozatba kapcsolt. A férfi hamarosan az Országos Onkológiai Intézet betege lett, ahol rövid időn belül megműtötték. Nem sokkal később kiderült, hogy szükséges még egy műtét, és ha ez sikeres lesz, még akkor is hosszadalmas utókezelések várnak rá.

A magát néhány hete-hónapja még makkegészségesnek gondoló férfit a legsötétebb gondolatok kerítették hatalmukba. Számot vetett életével, szembe nézett azzal, hogy az Egész eddig tartott. Bár taszította magától a képet, mégis rendre saját elképzelt temetésének látványa tolult szeme elé. Harcolt, küzdött, egy pillanatra sem adta fel, mégis sokszor úgy nézte már a világot, mint aki ezt vagy azt az embert, gyerekeit, párját, mellette városát, egy utcarészletet talán utoljára látja.

Kálvária közel két évig tartott. Most kapta kézhez a PET-CT-eredményét, amiből kiderül, hogy teste tumormentes. Minden másként történhetett volna, ha annak idején a medencés partin buliból nem mérik meg a vérnyomását. Hogy ez véletlen, szerencse vagy valami más, döntse el, kinek hogy tetszik.