Valóságos felszabadítókként várták a belgrádi diákokat péntek este Újvidéken. A sok ezer, fővárosból érkezett fiatal ugyanis a remény jelképévé vált Szerbiában. A diákok bebizonyították az évtizedek óta nihilben élő szerb társadalomnak, hogy kitartással, a behódolás elutasításával, és persze jó adag bátorsággal egy olyan hatalmat is engedményekre lehet kényszeríteni, amely a társadalom minden szegmensét uralja. A fiatalok mozgalma eredetileg a november elején, Újvidéken történt tragédia nyomán jött létre, s a felelősök megbüntetését követelték, most már azonban egy igazságos, demokratikus társadalmat akarnak. Eltökéltségük nyomán sokan álltak melléjük, ügyvédek, orvosok, gazdák, tehát nem csak az értelmiség, ami aggasztó Aleksandar Vučić számára.
Az elnök nem tud mit kezdeni a kialakult helyzettel. Ilyen nagy ellenállással sosem kellett szembenéznie: a lakosság kétharmada a fiatalokkal van,
az autósok hangos dudálással fejezik ki támogatásukat az egyes közlekedési blokádoknál. Ám rendre vannak olyanok is, akik szándékosan hajtanak neki a tiltakozó fiataloknak. Ez is Szerbia: az erőszak is általánosan elfogadottá vált, a kormányzó Szerb Haladó Párt verőlegényei akarták móresre tanítani a rendszer ellen fellépőket.
A megfélemlítés korábban működött, most az sem. A diákok nemcsak azt érték el, hogy a randalírozó futballhuligánok ellen fellépjen a rendőrség, amely máskor tétlenül szemléli a hatalomhoz köthető verőemberek erőszakos túlkapásait, Miloš Vučević kormányfő is visszalépésre kényszerült.
Még nem látni, a diákok mozgalma milyen következményekkel jár. De remélhetőleg átalakítja a szerb politikai életet, amelyben a kormány saját tulajdonaként tekint az országra, az ellenzék pedig rendre alkalmatlanságát bizonyítja. A a diákok esélyt adtak Szerbiának, s utat mutattak az elkényelmesedő, a szélsőjobb előretörését méla unalommal szemlélő Európának is.