Felmerül a kérdés: létezik-e még morális és politikai korlát, amelyet nem szabad átlépni? A januári budapesti közgyűlés eseményei után úgy érzem, joggal firtathatjuk ezt.
Nem tartom feladatomnak, hogy kivont karddal védjem meg szülővárosomat. Nem vagyok gladiátor, sem keresztes lovag, sem magányos harcos. Tagja vagyok azonban a budapestiek közösségének, amely képes megvédeni magát és a várost. S nemcsak képes, hanem meg is teszi. Ez mutatkozott meg legalábbis az elmúlt héten Budapest önkormányzatának közgyűlésén.
Nem nehéz definiálni a Fidesz viszonyulását Budapesthez, értékeinkhez és a nemzeti érdekünkhöz. Az elmúlt években a kormányzat megpróbálta ellehetetleníteni a fővárost: forrásokat vont el, közben újabb és újabb pénzügyi terheket rótt rá. E támadások eddig kivédhetőek voltak – részben a városvezetésnek, részben bírósági döntéseknek köszönhetően. Ez azonban csupán az elsődleges támadások elhárítását jelentette. A hosszútávú következmények – az elmaradó kormányzati együttműködés és a Budapest fejlesztésére vonatkozó közös felelősségvállalás hiánya – még csak most kezdenek megmutatkozni. És ezt a folyamatot most újabb támadásokkal tetőzték: ismét harcba indultak Budapest és polgárai ellen.
A januári budapesti közgyűlés napirendjén két olyan előterjesztés is szerepelt, amely egyértelmű színvallásra kényszerítette a kormánypárti képviselőket. Még csak nem rejtették véka alá, hogy rosszat akarnak Budapestnek, kárt okoznának a fővárosnak.
Nem kell évtizedes nemzetközi tapasztalat ahhoz, hogy belássuk: az Európai Unió kilencedik legnagyobb városának szüksége van egy brüsszeli képviseleti irodára. Ez az iroda – szerény forrásokból gazdálkodva – több mint húsz éve működik. Nem pusztán a létezése fontos, hanem az a munka is, amelyet ott végeznek. Számos európai városhoz és régióhoz hasonlóan Budapest is az érdekei érvényesítésére használja ezt a lehetőséget. Mivel a kormány blokkolja a magyar embereknek járó uniós fejlesztési pénzek beérkezését, így a budapesti iroda szerepe kulcsfontosságú. A Fidesz azonban megpróbálta felszámolni ezt a húsz éve létező és működő irodát – teljes egészében. Szerette volna elérni, hogy Budapestnek ne lehessen szava Brüsszelben, a budapesti polgároknak ne lehessen lobbistájuk, képviselőjük, szakértőjük az európai uniós intézmények mellett.
A "rákosdubaji" ingatlanügyletek viszont már nemzetközi szinten is ismertté váltak. Egykor nemzeti konszenzus volt abban, hogy a magyar föld nem eladó. Ezt most sárba tiporja a magát szuverenistának, nemzetinek és patriótának valló kormányzat. Hol vagyunk már a történelmi időktől, amikor a nemzet és nagyjai megvédték az országot, és eszükbe sem jutott kiszolgáltatni, netán kiárusítani!
A budapesti közgyűlés azonban – a Fidesz ellenére – élni szándékozik elővásárlási jogával az arab befektetőkkel szemben. Ez a döntés remélhetőleg megakadályozza, hogy a kormány tovább folytassa az ország kiárusítását. Mert ne legyenek kétségeink: ma Rákosdubaj, holnap Kismoszkva, azután China-sziget, Trump-hegyalja vagy Tesla-Balaton.
Két sorsdöntő ügy, amelyben a Fidesz elbukott, és nem mellesleg végleg elvesztette erkölcsi és politikai hitelét. Elárulták Budapestet és Magyarországot saját hatalmi és személyes érdekeik miatt. Ezt sem megérteni, sem kimagyarázni, sem elfogadni nem lehet. Szerencsére azonban Budapesten most elbuktak – és egyre többen remélik, hogy ez csak a kezdet.
A szerző külpolitikai szakértő, Budapest városdiplomáciai főtanácsadója.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
