Elsőre talán úgy tűnhet, hogy Donald Trump nem tudja mit csinál, össze-vissza fenyegetőzik, nincs tisztában azzal, milyen következményei lehetnek egy világszintű kereskedelmi háborúnak. Jobban megnézve meg dehogynem. Az amerikai elnök vélhetően semmiféle vámháborút nem akar, csupán rájött, hogy a vámokkal a legkönnyebb zsarolni másokat és elérni azokat a dolgokat, amelyeket egyébként nem, vagy csak nehezen tudna.
Így kapott haladékot a bevezetés alól Mexikó, amiért 10 ezer nemzeti gárdistát vezényel az amerikai határhoz a migránsok és a kábítószercsempészek ellen. És így kapott 30 nap haladékot Kanada, amiért 1,3 milliárd dollárból megerősíti a határvédelmet és fellép a kábítószer-kereskedelemmel és az illegális határátlépéssel szemben.
De vajon mi kell Trumpnak az EU-tól? Az EU exportja az USA-ba tavaly 502 milliárd euró, az importja pedig 346 milliárd euró volt. Ez nem oké. De vélhetően mégsem a külker mérlegről szól a vámok belengetése. Inkább arról, hogy Trump növelni akarja az EU-nak eladott LNG (cseppfolyósított földgáz) mennyiséget. Több oka is van rá, de főleg az, hogy az energia erős geopolitikai eszköz. Ha az EU több gázt vesz Amerikától, akkor kevesebbet fog venni Oroszországtól, azaz csökken Putyin politikai és gazdasági mozgástere. Másrészt az USA-t a világ egyik legnagyobb LNG exportőrévé akarja tenni, amihez alapvető fontosságú a stabil, fizetőképes európai piac.
Ugyanakkor most nem Mexikót, hanem az EU-t tervezi kétvállra fektetni, ami kicsit messzebb is van, meg azért ott is vannak hozzá hasonló kemény csávók, mint a stratégiai játékos Emmanuel Macron, a pragmatikus realista Olaf Scholz, az alkudozás mestere, Mark Rutte, a kemény tárgyaló Giorgia Meloni vagy Donald Tusk, a kelet-európai erőközpont vezetője. Ja, és közben Kínával is megy az erőfitogtatás és Hszi Csin-ping sem egy félős fajta.