Hihetnénk, hogy ilyen történetek ma már csak a családi legendáriumból vagy korabeli regények lapjairól köszönnek vissza, csakhogy a modern kor nőalakja ugyanilyen problémákba ütközik, amikor becsukja a könyvet olvasás után – hisz van ideje rá –, bedobja a kávét, és még mos egyet, mielőtt elmegy a munkába.
Szerzőnk, Kőrösi Blanka pszichológus-újságíró.
Már emancipáltak lettünk és van szavazati jogunk, tudunk tanulni, dolgozni, céget vezetni, mindent, ami egy család gazdasági fenntartásához szükségszerű. Nem csak tudunk, de kötelességünk is a mai labilis gazdasági helyzetben, hiszen ehhez nem elég csupán egy fizetés, főleg ahol több gyerek van. Nem csak a pénz motivál minket arra, hogy dolgozzunk, hiszen a klasszikus szerepkörök közé befurakodott az önmegvalósítás, a célok elérése is. Ilyesformán mi nők is igen szép sikereket érhetünk a karrier vagy az üzleti élet területén, és arra kell ráeszmélnie a nőtársadalomnak, hogy nem csupán egy piskóta megalkotása vagy egy tökéletesre suvikszolt padló okozhat igazi örömet és sikerélményt. Így egyensúlyozva igyekszünk minden szerepünkben tökéletesen tündökölni vagy csupán szinten tartani, de mindenképpen zsonglőrködünk a feladatokkal.
Szigorúan ellenőrzött jövedelemcseppek
Egy hagyományos szerepfelfogású férfi mellett ez igen nehéz, hiszen több lehetőségünk van kitűnni, így elviekben már sem anyagilag, státuszt tekintve, sem pedig érzelmileg nem függünk a férfitól. Sajnos vannak sokan, akik ettől gyengének érzik magukat, és nem tudnak megbirkózni a feladattal, hogy a nő is tud pénzt keresni, fát hordani (és a többi), gyengeségükben inkább támadnak és felül szeretnének kerekedni (persze ez nem csak a férfiakra jellemző). És amikor veszélyben érzik korábbi vélt vagy valós pozíciójukat, keresik a gyenge pontot. Ezt a legkönnyebb egy nőben megtalálni akkor, amikor gyermeket szül, megadja az utódot, családot hoz létre. Ez csodálatos dolog, azonban ezután nagyon kevés lehetőségünk van a nőknek megfelelően visszatérni a munkába, itthon ritkák a 4-6 órás részmunkaidős állások vagy projekt-jellegű munkalehetőségek. A munkaadók tartanak a kisgyerekesektől, félnek, hogy majd sokat hiányoznak, ha beteg a kicsi, vagy nem vállalnak túlórát, de az európai mintára kialakított rövidebb munkavégzés máig nem gyűrűzött be a hazai köztudatba, és főleg vidéken a home office és a távmunka szinte elképzelhetetlen és elérhetetlen. Így marad az, hogy a gyermek három éves koráig otthon marad az anyuka, mert kevés a bölcsőde és nem is fogadókészek, ha nincs munkáltatói igazolás.
De hogy lesz munkáltató, ha az anya nem tud elmenni még egy állásinterjúra sem? Ez az első spirál, amiben benne ragadunk.
Így tehát az édesanyát, hovatovább az egész családot elsődlegesen a saját hazája, az állam bántalmazza gazdaságilag. Hiszen mit is jelent a gazdasági bántalmazás (erről legutóbb a Visszhang 2025. január 5-i számában írtunk): ellehetetleníteni a munkavégzést, akár parancsra vagy tiltásra. Olyan körülményeket létrehozni, amelyekből nem lehet egykönnyen kiszakadni. Minimális és szigorúan ellenőrzött jövedelemcseppek ugyan elérnek a szülőkhöz, de ez olyan kevés, hogy érdemben nem tesz hozzá a bevételhez. A mai családtámogatási rendszer egy nő számára felér a teljes ellehetetlenedéssel.
A gazdaságilag bántalmazott helyzetből nehéz kilépni. Természetesen sok nő megtette már, és még több „próbálkozik” (a miniszterelnök szavával élve), de egyedül, segítség nélkül szinte lehetetlen. Közben ott a kormánypárti kántálás, hogy milyen könnyű a családoknak, hiszen családi adókedvezmény is van, és mennyi, de mennyi támogatás! Ám ezt a kedvezményt csak munkavégzés mellett lehet igénybe venni, viszont a nők nem tudnak dolgozni, mert nem veszik vissza őket. Folyamatos ördögi kör. Sajnos a munkaadókat kevéssé támogatják vagy ösztönzik, hogy kedvük legyen visszaintegrálni a kényszerből otthon maradt édesanyákat.
